Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

466 Az országgyűlés képviselőházának 15 4. ülése 193S március 1-én, szerdán. miatt eljárásnak van helye, méltóztassák ezt az eljárást megindítani (Kelemen Kornél: A törvény hiányát kihasználják!) és bízzék meg abban, hogy a független bíróság, valamint a kamara bírósága el fogja dönteni ezt a kérdést. De nem helyes megpróbálni azt, hogy az ügyvédi kamarát felhasználják arra, hogy nyilatkozzék, vájjon ez az etikába ütközik-e vagy sem. Az ügyvédi kamara nem volt hajlandó nyilatkozni, mert azt mondotta: én ítélek akkor, -ha panasznak van helye, de ügyvéd felett ilyen vélemény alakjában felfelé a kormánynak jelentést nem adok. Ezt meg kell becsülni ebben a korban, amikor a felsőbb felszólításra, a kormányhatósági felszólításra rendszerint igennel szoktak válaszolni. Ezért at. Ház bölcsességére bízom, hogy ezt a kérdést figyelje meg a sajtószabadság és a könyvterjesztés szabadságának szempontjából. Ez nem olyan egyszerű dolog. Hodie mihi, eras tibi. Ennek a jognak a kezelését féltékenyen őrizték mindig, és nem is gondoltam volna arra, ha a képviselő úr ezeket a közbeszólásokat nem teszi meg, 'hogy a mélyen t. miniszter úr agyában fogamzott volna meg az, hogy előzetes bírálatra és véleménynyilvánításra hívja fel a kamarát. Nem volt ehhez joga azért, mert az ügyvédi kamara az igazságügyminiszter és nem a belügyminiszter főfelügyelete alá tartozik. Amíg az igazságügyminiszter azt észleli, hogy az ügyvédi kamara autonómiájának megfelelő életet ad, addig nincs joga más kormányhatóságnak beleszólni ebbe az autonóm jogkörbe. Ezt éppen a t. képviselő úrnak kell legjobban tudnia. Az egyetlen féltve őrzött kincs az az önkormányzati erő, a függetlenségnek az a tudata, amely a magyar ügyvédségben -rejlik és éppen ezért kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy ha már megtörtént ez a sajnálatos eset, ez ne legyen precedens, hanem töröljük azt ki a jogtörténelemből, mert nincs arra szükség, hogy a magyar sajtószabadságot illetőleg ilyen szempontok uralkodjanak. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Ebben az ügyben a következő a tényállás. A Hock János ellen lefolyt perben a főtárgyaláson meghozatott az ítélet. Rövid idővel^ ennek megtörténte után egy röpirat — merészség volna könyvnek nevezni — jelent meg a piacon, amely ennek a tárgyalásnak lefolyását tartalmazta kivonatosan, kivéve a védőbeszédet, amelyet teljes egészében közölt. Ennek a röpiratnak a címlapján Nagy Vince védőügyvéd fotográfiája is ott van. {Gál Jenő: Téved a miniszter úr, a címlapon nem jelent meg!) De Igen ott van. A könyvpiacon terjesztett ez a röpirat és minden könyvkereskedésben kapható az egész országban, de a szerző, Nagy Vince rlr. ügyvéd, ezenfelül még azzal a kéréssel fordult a belügyminiszterhez, hogy az egész ország területére adja meg a kolportázsjogot, vagyis az utcai terjesztés jogát erre a röpiratra nézve. Ebben a kérdésben a döntés engem illet és én vállalom a felelősséget mindazért, amit ezzel az üggyel kapcsolatban tettem. Annak a kérdésnek elbírálásánál, vájjon egy nyomtatványra nézve megadhatom-e kolportázsjogot vagy sem, kötelességem figyelembevenni az összes rendőri és erkölcsi szempontokat. A döntés előtt éltem azzal a jogommal, amellyel minden hatóság élhet egy döntés előtt, hogy tudniillik egy olyan kérdésben, amely a döntésnél eseteg figyelembe jöhet, megkérdezek egy olyan társhatóságot, amely hivatva van ebben a kérdésben véleményt adni, vagy dönteni. Azt hiszem, hogy az ügyvédi kamara autonómiáját a legmeszszebbmenő mértékben tiszteletben tartottam (Ügy van! jobbfelől.) akkor, amikor nem magam döntöttem e kérdésben. Ez a kérdés, „megvallom, engem, mint ügyvédet, közelebbről érdekelt és a kérdés iránt bennem, mint ügyvédben talán különös érzék van kifejlődve, hogy tudniillik vájjon egy ilyen röpiratnak a terjesztése különösen a szerzőnek, a kiadónak a fotográfiájával nem ütközik-e az ügyvédi etikába, nem ütközik-e annak a meg nem engedett reklámnak a fogalomkörébe, amelynek ellenőrzése tekintetében tudjuk, hogy az ügyvédi kamara meglehetősen szigorú gyakorlatot követ. Nem éreztem magam hivatottnak ebben a kérdésben dönteni, de igenis szükségesnek tartottam ebben a kérdésben a döntés előtt meghallgatni illetékes hatóság véleményét abban a vonatkozásban, hogy vájjon a kolportázsjogot ennek a nyomtatványnak megadjam-e, vagy sem. Ezért fordultam megkeresés útjána Budapesti Ügyvédi Kamarához. A választ -még nem kaptam meg, hivatalosan még nem tudom, hogy a Kamara hogyan döntött,'de mellékes is. Joga volt úgy dönteni, hogy nem válaszol, joga volt úgy dönteni, hogy az ügyvédi etikába ütközőnek és joga volt úgy dönteni, hogy az ügyvédi etikába nem ütközőnek minősítse a kérdést. Mondom, a választ még nem kaptam meg, csak az újságokból olvastam, hogy az ügyvédi kamara választmánya foglalkozott a kérdéssel és aképpen határozott, hogy válaszolni fog nekem s azt fogja válaszolni, hogy nem találja a kérdést az ügyvédi etikába ütközőnek. Ennyi törént. Méltóztassék most elbírálni, vájjon a belügyminiszter ezzel a hivatalos megkereséssel egyfelől az ügyvédi kamarának autonómiájába ütköző dolgot követett-e el, másfelől a sajtószabadságba ütköző dolgot követett-e el? (Felkiáltások a jobboldalon: Egyiket sem!) Legjobb lelkiismeretem szerint^ >azon i a véleményen vagyok, hogy helyesen jártam j el, amikor az illetékes fórumot kérdeztem meg, ' egy kérdésben, véleményadás céljából. Ennél i fogva őszintén megvallva nem is értem azt az j intenciót, amelyet a t. képviselő úr interpellaj ciója követ, mert abszolút nem vagyok képes felfedezni sem egyik, sem imásik vonatkozásban jogsérelmet ebben a kérdésben, (Felkiáltások jobbfelől: Nines is!) amelynek ilyen módon való elintézéséért százszázalékig vállalom a fe! lelősséget, és amely intézkedésemnél engem | éppen a tisztelet vezetett az ügyvédi kamara í autonóm jogköre iránt. Ez a válaszom, kérem méltóztassék tudoi másulvenni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg| illeti a viszonválasz joga. j ; Gál Jenő: T. Képviselőház! Nagyon egy; szerű a válaszom és azzal az ügyes, imondhaj torn, ügyvédileg nagyon szép fogalmazással szemben, (Derültség.) amelyet a mélyen ,t, belügymiszter úr elmondott, nagyon könnyű megvilágító adatot szolgáltatni. Nagy tévedésben van azonban a mélyen t. belügyminiszter úr. Mit szólna hozzá, ha valaki megkérdezné előbb j a királyi ügyészt, vagy a bíróságot: kérem, én j ezt csináltam, bűncsjelekmény-e ez és feleletet ; kérne rá. Engedelmet kérek, (Jánossy Gábor: Ez nem analóg!) így nem lehet eljárni. A kamara feI gyelmi hatósága az ügyvédi etika fölött őrkö-