Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
Az országgyűlés képviselőházának 15 U. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 467 dik. Nem lehet azt kérdezni egy már megtörtént cselekményre nézve, hogy az véleményadás szempontjából micsoda. Egészen más, ha azzal fordult volna valaki a belügyminiszter úrhoz, hogy ilyen sajtóközleményt akarok írni és terjeszteni, akkor érteném, ha a mélyen t. miniszter úr azt mondaná, mielőtt én erre megadom az engedélyt. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nincs jogom hozzá, mert nincs előzetes cenziura!) Lássa, mélyen t, miniszter úr, hogy evvel önmaga mond ítéletet eljárása felett. Nagyszerűen érti azt, hogy kimagyarázza magát és azt mondja: kérem, én a kamarát tiszteltem meg azzal, hogy véleményét kikértem. De nem tisztelte meg a kamarát ezzel a megkereséssel, mert illetéktelen jogkört akart tulajdonítani a kamarának. Az ügyvédi kamara, mint fegyelmi bíróság szerepel még a miniszter úrral szemben is és mindenkivel szemben bíróság. Ha a miniszter úr úgy érzi, mint ahogy itt elmondotta, hogy ez a mód, ahogy Nagy Vince ezt a röpiratot közrebocsátotta, beleütközik abba az etikába, amelyet féltékenyen őriz a kamara, akkor nem azt az átiratot kellett volna a miniszter úrnak odaküldenie, amit ödaküldött, hogy mit tetszik erről gondolni, hanem, ha a miniszter úrnak erről volna jogérzete, akkor a miniszter úrnak kötelessége lett volna megtorlásért odafolyamodni, de azt a találós mesét feladni az ügyvédi kamarának és azt mondani: én magamat fedezni akarom, mint legfőbb felügyeleti joggal felruházott kormányhatóság, hogy mit szól majd egy már elkövetett cselekményhez a kamara, sem nem volt soha tradició, sem nem ( egyeztethető • össze sohasem magával a törvénnyel. Es bárki mondaná, bárki akarna szembeszegülni ezzel a felfogással, az mindig szemben fogja magát találni a kamara autonómiájával. A mélyen t. miniszter úr megkerülte a kérdést, egy udvariassági formába öltözteti azt, ami jogkérdés. En a kamarának igénytelen tagja, a magyar ügyvédi karnak igénytelen egyénisége igenis kell, hogy tiltakozzam az ilyen kísérlet ellen és legyen bármilyen tetszetős a miniszter úrnak ez az állásfoglalása a kurtoázia szempontjából, a jog és a törvény szempontjából, meg nem engedett. A miniszter úrnak módja, joga, igénytelen nézetem szerint kötelessége, ha tudomására jut egy cselekmény, amely megtorlásra tarthat igényt, hogy azt bejelentse. A törvény úgy szól, hogy ez minden hatóságnak kötelessége. A miniszter úr, ha itt bevallotta, hogy az ő jogérzete azt mondja, hogy itt olyasvalami történt, ami megtorlásra tarthat igényt, akkor a miniszter úrnak éppen úgy, mint a legegyszerűbb polgárnak oda kell fordulnia az illetékes hatósághoz, de a puhatolódzási eljárást ebben az irányban nem folytathatja, ilyen eljárások rég elavult rendszerekben vannak, ilyen puhatolódzási móka a pénzügyi világban a felelősség tekintetében van, amiről még sokszor lesz itt alkalmam beszélni. Ott vannak ilyen elavult mókák, de a magyar jogrendszer egy elkövetett cselekménnyel szemben csak megtorlást, vagy kegyelmet ismer, ott ilyesmi nincs. A miniszter urat megtorlási jog nem illeti, kegvelmi jog pláne nem illeti meg, elhibázta tehát ezt a megkeresést, amikor kényelmesen, az ügyvédi kamarától kért véleménynyilvánítást. A választ nem vehetem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, hogy a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát méltóztatnak-e tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint utolsónak következik báró Vay Miklós képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi és a pénzügyiminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz. Az állami támogatással létesített népházak és gazdakörök kölcsönei és kamatterhei elviselhetetlenekké váltak. Kérdem, hajlandók-e a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter urak sürgősen intézkedni ezek enyhítésére. Báró Vay Miklós s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Vay Mikós: T. Ház! A falusi népházak, gazdakörök és földmíveskörök annak idején állami támogatással létesültek. Azt a célt szolgálták, hogy a falu kulturális színvonalát növeljék. Azok közé a beruházások közé számíthatjuk ezeket, amelyek valóban közhasznú célt szolgálnak. Ezeknek célja az volt, íhogy gócpontokat létesítsenek és a gazdatársadalom szervezkedésével kapcsolatban mindent elkövessenek a termelés fejlesztése és a termeléssel kapcsolatban lévő kultúrkérdések felszínen való tartásában. Ezek a gazdakörök voltak azok, ahol az iskolánkívüli népoktatást tulajdonképpen lebonyolították, minden a megazdasággal kapcsolatos kérdést itt tárgyaltak le. Sajnos, ez a befektetés csak egy segítség volt és ezek a gazdakörök tulajdonképpen rövid lejáratú váltókölcsönöket vettek fel és addig, amíg a gazdasági konjunktúra tartott, addig felszínen tudták magukat tartani és nem volt semmi baj. Arra számítottak ugyanis, hogy a 'kormány ezt a kérdést később rendezni fogja. Sajnos, azonban ia gazdasági helyzet romlásával 'bekövetkezett, hogy ezek a gazdakörök és. kultúrházak nem tudták ezeknek a kölcsönöknek kamatait fizetni, egyes tagok obiigóban maradtak az aláírt váltóval és közben a gazdasági helyzet általános leromlása miatt a heyzet az, hogy egyes gazdaemberek vannak egy egész gazdakör obiigójában és a zaklatásoknak, elárverezésnek vannak kitéve, úgyhogy az a szándék, amelyet a kormány annak idején a népházak érdekében megvalósított, teljesen visszafelé sült el. Tudjuk azt, hogy a falusi népnek nincs módja az adózás arányában kultúrintézményeinket igénybe venni és ez, akis szerény kultúrintézmény, ez a falu'si népház, gazdakör, földmíveskör volt az egyeI dűli lehetőség, ahol egypár újságot elolvas! hattak, és a gazdasági tudományokat újsági olvasással és a földmívelésügyi miniszterérium [ által nyújtott könyvtárakkal szélesbíthették. Azért vagyok bátor ezt az interpellációt a pénzügyminiszter úrhoz intézni, hogy felhívjam erre a pénzügyminiszter úr figyelmét és tudomására hozzam azt is, hogy a földmívelésügyi tárca már ebben a kérdésben intézkedést tett olyan irányban, hogy méltányolva ezt a helyzetet, ezeknek a gazdaköröknek az 50%-os kamatkedvezményt költségvetésébe felvette. En tehát tisztelettel kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy méltózassék minden szín alatt a költségvetésben ezt az 50 százaiékosi kamattérítést erre a célra meghagyni, másodsorban pedig méltóztassék a pénzintézetek révén a gazdaköröknek ezeket a kölcsöneit konvertál67*
