Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 15 U. nem

( ütközik-e a könyv terjesztése az ügyvédi etikába? 2. Eszleli-e a miniszter úr, hogy az ilyen beavatkozás sérti a törvényben biztosított sajtószabadságot? 3. Hajlandó-e gondoskodni, 'hogy ilyen illetéktelen beavatkozás a jövőhen elő ne forduljon?» Elnök: Az interpelláló 'képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Egy hónappal ezelőtt megtörtént, hogy a budapesti ügyvédi kamara elnöke egy 'belügyminiszteri leirat kapcsán felszólítást kapott, amelyben azt a kérdést intézték hozzá, hajlandó-e a kamarai választmány elé terjeszteni azt a kérdést, hogy megéngedhető-e az ügyvédi etika szempontjából az, hogy a Hock János-per ismertetéséről szóló könyv, amelyet Nagy Vince budapesti ügyvéd adott ki, terjesztessék. A leirat megemlíti, hogy a könyv címlapján Hock János arcképe van, belül pedig a terjesztőnek, a szerkesztőnek, Nagy Vincének az arcképe. A kamarai választmány ebben a kérdésben ülést tartott és egyhangúlag megállapította, hogy ezzel a beavatkozással szemben kijelenti, hogy ez az eljárás az ügyvédi etikát egyáltalában nem sérti és napirendre tér a 'belügyminiszter megkeresése felett. Ha az ember ezt a dolgot felszínesen nézi, nem is látszik valami különös jelenségnek, azonban az ad neki különös jelentőséget, hogy egy olyan per közléséről van szó. amely a nyilvánosság előtt folyt le és amelynek politikai jelentősége volt. Feltűnést kell okoznia annak, hogy éppen ennek a könyvnek a terjesztésénél fordul a mélyen <L belügyminiszter az ügyvédi kamarához, mielőtt a terjesztésre vonatkozó engedélyt megadná. Az ügyvédi kamara nem olyan testület, mint például a kereskedelmi és iparkamarák vagy a mezőgazdasági kamarák, amelyek szakszerű kérdésekben ivéleményt adnak, az ügyvédi kamara egy ítélkező hatóság, amely előtt az, aki az etika ellen vét, fegyelmi felelősséggel tartozik 'és fegyelmi ítélet alá vonható. Fel kell, hogy tűnjék, hogy egy könyv terjesztésénél a kamarai hatóságot, amely nem az írói felelősség kérdését taglalja, hanem az ügyvéd tekintélyét és presztízsét lenne hivatott megvédeni, kérdezik meg a tekintetben, hogy ennek a könyvnek, amelyben benne van a szerzőnek az arcképe, kiadása etikailag igazolt-e. En mindennap látom perekkel kapcsolatban, hogy a főtárgyalási elnököknek, a vádlottaknak, az ügyészeknek, a védőknek arcképeit hozzák a lapok. (Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: De nem ők maguk adják ki!) Engedelmet kérek, ha megméltóztatnak nézni például azokat a nagy Verlagokat, ahol igenis maguk az egyetemi professzorok adják ki a maguk munkáit, amelyekben mindenütt ott van az illetők arcképe, akkor, bocsánatot kérek, nem lehet kifogásolni, hogy benn a szövegben egy ilyen arckép van. Most kezdem érezni és látni, hogy tulajdonképpen mi is az amit a belügyminisztérium itt kifogásolni próbál. Az arckép közlése jelentene tehát valami etikaellenes dolgot? En nem vagyok barátja az olyanfajta reklámnak, amelyben valaki a maga dicséretét zengi és nem vagyok barátja annak, ha egy könyvben a szerző képe benne van, de nagyon gyakran olvashatjuk, hogy egyeseket olyan • dedikált példányokkal tüntetnek ki az írók, amelyekben benn van a szerző arcképe. Egy kissé naiv dolog volna KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 465 elhitetni akár a Képviselőházzal, akár a közvéleménnyel, hogy Nagy Vince ezt a könyvet azért adta volna ki, hogy a saját arcképét ezáltal terjessze. Ezt a könyvet, amelyben benn van Töreky elnök minden kérdése, henne van az ítélet, benne vannak az ügyész kérdései, benne van a vádbeszéd, benne van a főtárgyalás egész lefolyása . . . (Kelemen Kornél: Es benne vannak a kormányzógyalázó újságcikkek! Ez a fontos! A kormányzógyalázó újságcikkek le vannak közölve! Ezt nem lehet védeni! Destrukció!) Bocsánatot kérek mélyen t. képviselőtársam, akkor tessék a napilapok ellen eljárni ebből a célból. (Báró Vay Miklós: Ezt Eckhardt csinálja!) Ne klasszifikáljunk így. Kissé bátor a képviselő úr a tisztesség kérdésében, mert a legkomolyabb napilapok mind leközölték, az inkriminált közleményeket. (Kelemen Kornél: Nem igaz!) Elnök: Kelemen képviselő úr, ne zavarja a szónokot! Gál Jenő: Nekem nincs kezemben ez az anyag, hogy ezt így megmondhassam, de az egész tisztességes sajtó nevében vissza kell utasítanom azt a feltevést, hogy Magyarországon akadna orgánum, amely a kormányzó úr Öfőméltóságának személyét bántani akarná. (Kelemen Kornél: Pedig a röpirat ezt csinálta!) Nincs olyan magyar ember... (Kelemen Kornél: A röpirat ezt csinálta! ön ezt védelmezi!) Elnök: Csendet kérek képviselő úr! Gál Jenő: Ez semmi más, mint ismét az a politikai ráfogás, amellyel folyton-folyvást próbálkoznak az urak. Ami ellenzéki hangulat, vagy valamely gondolatnak ellenzéki terjesztése, azt mindjárt olyan ruhába akarják öltöztetni, amelynek ott híre sincs. Nem kell kitanítani Magyarországon senkit a kormányzó személyének tiszteletére, (Kelemen Kornél: "Ügy látszik, igen!) mert ez velünk született tulajdonságunk és nem engedjük .... (Kelemen Kornél: Ügy látszik, igen! — Jánossy Gábor: Nyugalom, nyugalom, reggel van már uraim! — Derültség.) Ne méltóztassék próbálni így érdemeket szerezni. Ez nem fog önnek sikerülni. T. Képviselőház! Hadd maradjak inkáhb a témánál (Helyeslés jobbfelől.) és hadd állapítsam meg objektíve, hogy elhibázottnak tartom egy olyan nyomtatvány terjesztését kifogásolni, mint amilyen ez, ha pedig van miért, akkor t. képviselőtársamnak, a belügyminiszter úrnak és mindenkinek az a kötelessége, hogy illetékes fórum előtt panaszt emeljen. Tessék Nagy Vincét emiatt feljelenteni a kamaránál, ha van a képviselő úrnak bátorsága, nem pedig a mentelmi jog védelme alatt szórni valakire a gyalázkodást. Nekem semmi közöm hozzá, politikailag talán távolabb állok tőle, mint a képviselő úr. Az én demokratikus felfogásom és izolált demokrata pártállásom, amely nem tartozik sehová, semmiféle más párthoz, olyan, hogy azt nem kell kitanítani sem a törvénytisztelet, sem a tekintélytisztelet szempontjából. De azt meg kell mondani a képviselő úrnak, hogy rossz útra téved, ha azzal próbálkozik, hogy egy ügyyédtársát a Képviselőházban ilyen gyalázkodással vádolja meg. (Egy hang a jobboldalon: Itt nincsenek ügyvédek!) En tehát éppen Kelemen Kornél képviselő úr közbeszólása folytán felszólítom és kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy ha úgy látja, hogy ebben a könyvterjesztésben valamelyes olyan cselekedet van, amely 67