Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

464 Az országgyűlés képviselőházának 15%. ülése 193S március 1-én, szerdán. láttuk, hogy Svájcnak előkelő kereskedelmi és ipari körei hogyan karolják fel a magyar küldöttséget. Örömmel láttuk, hogy a svájci-ma-, gyár kereskedelmi kamiarában hogyan tömörülnek az akkor pénzügyi 'szempontból virágzásban lévő és egy állam f összeköttetéseire nézve boldogságot jelentő svájci pénzügyi körök igen jelentékeny tényezői. Magunk között azt rebesgettük, hogy szerencse az országra nézve, hogy ez -az összeköttetés létesült is- én láttam az ott jelen volt ellenzéki és kormánypárti képviselők között, hogy a szemek felcsillannak s egy jobb jövő reménységét láttuk. Most nézzék meg azt, amit mi ott jóhiszeműen vártunk. Azért hivatkoztam az előbb éppen a Ház mélyen t. alelnökére, mert vele szemben is tapasztaltam a nagyszerű megértést azokkal az irányadó körökkel való érintkezés köziben, — pedig akkor nem volt a Ház alelnöke, csak egyik képviselőtársunk — hogy milyen figyelmet tanúsítottak vele szemben olyan jelentékeny egyéniségek, akiknek rokonszenve az ország szempontjából rengeteget ér. Ápolni ezt az Összeköttetést, jelentette volna Magyarorságra nézve pénzügyi helyreállását, regenerálódását, a régi kapcsolatok felújítását. Ez azonban csak látszat volt, mert már akkor anélkül, hogy észrevehettük volna, valóságos szemfényvesztéssel megtévesztettek bennünket, nem a svájciak, hanem a mieink, akiknek r pedig kötelességük lett volna a haza javára ápolni és fenntartani ezeket az összeköttetéseket. Azt hittük valamennyien és én mint ellenzéki képviselő hirdettem is ott beszédekben, hogy odakinn nincs különbség ellenzéki és kormánypárti között; hirdettük kinn a magyar gazdasági feltámadás lehetőségét és a svájciak, előkelő, kiváló pénzügyi, gazdasági szakemberek e felszólalások, e propagandaszerű érvelések hallatára mind repeső örömmel üdvözöltek bennünket. Most azután négy esztendő elmultával, hogy ez megtörtént, látnunk kell, hogy a nagy áldozatok, amelyeket ez a nemzet a svájci összeköttetésekért, a megbecsülhetetlen kapcsolatokért hozott, mind kompromittáltattak. Olvasom a svájci lapokban, hogy felelőssé kívánnak bennünket tenni svájci egyéni cégek, nagy szeriőz vállalkozások s azt mondják, hogy a magyar állam presztízse megköveteli, hogy álljon helyt azért a megbízottjáért., aki ott künn úgy gerálta magát, mint a magyar gazdasági miniszterek megbizottja. Az ilyen komoly témával szemben a legnagyobb érdeklődésnek kellene mutatkoznia elsősorban a kormány részéről, mert az ő nemcsak politikai, de jogi felelősségéről van elsősorban szó. Látva azonban az érdeklődésnek a hiányát, éppen azért, mert nem személyeskedésekről, hanem tények megállapításáról van szó, az embernek össze kell csapni a kezét és azt mondani ebben a késői órában: eddig és ne tovább, ennek a gazdálkodásnak kell, hogy felelős személyei legyenek, akár miniszter, akár államtitkár, akárki az, aki ebben az utalványozásban, ebben a szabálytalanságban bűnös, viselje a felelősséget. Ilyenkor azonban itt látjuk a néma bársonyszékeket és ahelyett, hogy a miniszter megmondaná, hogy én nem azonosítom magamat azzal a könnyelműséggel, amely történt, de a felelősségrevonás kérdésében igenis előveszem azt az új seprőt és ren-, det teremtek, mondom, e helyett azt látjuk, hogy prédikációkat kapunk arra nézve, hogy nem kell ilyeneket már előhozni és a régmúlt szennyesét ne mosogassuk. En azt mondom ezekben a kérdésekben: most igazán félre a pártkeretekkel, mert az ország becsületéről van szó és arról, hogy aki az ország becsületét ezzel a pénzügyi gazdálkodással megsértette, kímélet nélkül üldöztessék. En láttam, hogy hogyan üldöznek és hogyan dobnak oda bűnbakul embereket, de hallgatást parancsolt egy másik élethivatásom. En láttam ezt és azért most csak annyit mondok, hogy a felelősségre vonás órájában meg fogja látni a t. többségi párt, hogy hogyan üldözött ki a soraiból olyanokat, akik mellett másokat kellett volna felelősségre vonnia és hogy a politikai Moloch hogyan ette meg az igazságot átmenetileg. Hangsúlyozom, hogy csak átmenetileg,^ mert higyjék el, nem lehet azzal végleg elintézni a dolgot, hogy most kiátkoznak és kiközösítenek egyeseket. Itt mindenki felelni fog, aki felelősséggel tartozik. En azt mondom: az ország színe előtt az 500.000 svájci frank kiutalványozásáért, a Schweizerische Volksbanknál felvett ezen pénzek utalványozásáért a t. kormánynak méltózj tassék viselni a felelősséget. Nagyon egyszerű a dolog! Ezek a kiutalások nem mentek írásbeli jegyzőkönyvek nélkül. Kérem tehát letenni a Ház asztalára az 500.000 frankra vonatkozó kérelmet és annak jegyzőkönyvi elintézését. Ez a kérdés megfordult a minisztertanácsban is. Követelem annak a jegyzőkönyvnek idehozatalát, mert azok a miniszter urak, akik a banketteken résztvettek, amikor ennek az 500.000 franknak felvételét ünnepelték,... (Jánossy Gábor: Az is volt?) Volt! Kinn Svájcban nagy lakomát csaptak, meg van írva a svájci lapokban., Hymnuszokat zengtek arról, akinek a kiszolgáltatását kérik most formailag. De erről külön kell beszélni. Elengedhetetlen, hogy ez a minisztertanácsi jegyzőkönyv idekerüljön, elengedhetetlen annak felderítése, hogy tudott-e az Állami Számvevőszék erről az óriási összegről, elengedhetetlen, hogy a felelősség kérdését végre alkalmazzák már. Amikor ugyanis az ember végignézi a zárszámadásokba foglalt igazolatlan kiadásokat, ott még olyan összegek vannak, amelyekről beszéltek, ott legalább betartották a formákat. Erről az 500.000 frankról azonban még csak említés sincs. Ez el volt titkolva azok előtt, akikben talán felébredt volna a lelkiismeret és szóltak volna. Öt percnyi [meghosszabbítást kérek. Elnök: Kérdem at. Házat, méltóztatik-e az öt percnyi meghosszabbítást engedélyezni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást engedélyezik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nem engedélyezte. Gál Jenő: Egy szóval befejezem ezt az interpellációt. Ez az egy szó pedig az, .hogy a "bűnösök kinyomozása ne álljon meg egy bűnhaknál, hanem a bűnösök kinyomozásánál tartsa szem előtt a kormány a maga saját felelősségének tudatát. Elnök: Az interpelláció kiadatik a föMmívelésügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Gál Jenő képviselő úr 21. számú interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «1. Kinek 'felhatalmazására fordult egy belügyminiszteri tanácsos a Budapesti Ügyvédi Kamarához oly kívánsággal, hogy egy Nagy Vince budapesti ügyvéd által kiadott könyvről nyilatkozzék.