Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

38 Az országgyűlés képviselőházának H 2. ülése 19ÉS január 25-én, szerdán: Igenis, állítom továbbira is, hogy a kormány a köteles gondosságot elmulasztotta, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) éllítom továbbra is, íiogy igenis a kormány adhatna munkanélküli segélyt, (Felkiáltások jobbfelől: Mibőlf Huszár Dezső: Mondják meg!) mert Magyarországnál szegényebb, nagyobb bajban levő országok is adnak munkanélküli segélyt a munkanélkülieknek, csak itt az ai konok megátalkodottság, amely a kormányzat részéről tapasztalható, nem juttat >a munkanélküliek részére segélyt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondani, hogy egyformán, viseljük azt a sorsot, amely most jutott osztályrészül Magyarország népének? Éppen ez az, ami a valóságnak nem felel meg- Hol van az egyformaság? Az egyiknek, tíz- és tízezernek, talán nem is túlzok, ha azt mondom, hogy száz- és százezernek kenyér sincs mindennap az asztalán, a másik oldalon pedig látjuk Laskayékat, akik milliókat herdálnak el és nem rendül meg az ország ilyen nagy összegek elherdálásán. (Zaj jobbfelől. — Simon András: Gazemberek mindig voltak, képviselő úr! — Malasits Géza: A nagybirtokosoknak volt boletta!) Amíg azt látjuk, — amit bevallott maga a miniszter úr— hogy igenis, a csendőrséget szaporítani tudják, erre van pénz,, addig nem monhatunk le arról, hogy a munkanélkülieket anyagi segítségben kell részesíteni és nem hihetjük, hogy a munkaalkalmakat szaporítani nem tudnák. (Simon András: Az is kap kenyeret!) Nem láttunk a Gömbös-kormánynak négyhónapi uralma alatt egy parányi olyan intézkedést sem, amely a munkaalkalmakat szaporítaná, a munkanélküliséget enyhítené, avagy a munkanélkülieket megsegítené s éppen ezért jogosan száll a mi vádunk a kormány és a mögötte álló kormányzópárt felé és mindaddig meg nem szűnnek ezek a vádaskodások, amíg kötelességüket nem teljesítik. A választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? {Igen! Nem!) — Propper Sándor: Persze, hogy tudomásul veszik!) A Ház a választ tudomásul vette. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Éhezzenek tovább a munkanélküliek,, úgy-e? Majd eljönnek egyszer ide magukhoz számonkérni a bűnös mulasztást! Nem ártana, ha idejönnének ezt számonkérni önöktől! — Egy hang jobbfelől: Ne fenyegessen! — Zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Következik Fenyő Miksa képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását: Herczegh Béla jegyző (olvassa): «A kormány az iparcikkek egész sorozatára az eddig fennállott 3%-os forgalmi adó helyett a fázisos forgalmi adót léptette életbe^ és további iparcikkek fázisos forgalmi adóját illetőleg most készül rendeleteket kibocsátani. Ezek a fázisos adótételek oly magasan r vannak megállapítva, hogy rendkívüli mértékben megdrágítják ,a termelést, aminek következményeképpen a fogyasztás további csökkenése^ az úgynevezett agrárollónak kiszélesbítése és r a termelésnek az egész vonalon való hanyatlása következik be. Ezek után a következő kérdéseket intézem a pénzügyminiszter úrhoz: Van-e tudomása arról, hogy a fázisos forgalmi adó tételei olyan mértékben vannak megszabva, amelyek messze túlhaladják az eddigi 3%-os forgalmi adóból logikusan következő tételeket? Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy e tételek ilyetén megdrágítása a nagykereskedelmi index emelkedését és a termelt cikkeknek jelentékeny megdrágítását vonja maga után? Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a fázisos forgalmi adót szabályozó különböző rendeletek között szerves összefüggés nem állván fenn, a kibocsátott és tervezett rendeletek olyan mértékben drágítják meg a gyáripar által felhasznált nyersanyagok és félgyártmányok árát, és különösen azon intézkedés révén, hogy számos, eddig forgalmiadómentes cikk fázisos forgalmi adóval terheltetik meg, a termelés olyan mértékben drágul meg, hogy ez szükségszerűen a belföldi fogyasztásnak csökkenését,, külföldi viszonylatban > pedig az exportképességnek csökkenését vonja maga után? ., Összeegyeztethetőnek tartja-e ezt az eljárást a kormány által vállalt azon kötelességgel, hogy adókat emelni nem fog és összeegyeztethetőnek tartja-e a nemzeti munkaprogramra principális pontjával, mely új (munkaalkalmaik termelését teszi elsőrendű kötelességgé? Mit szándékozik a pénzügyminiszter^ úr ezeknek a sérelmeknek orvoslása tekintetében tenni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fenyő Miksa: T. Ház! Amikor imént felolvasott interpellációmat megokolom, rendkívül csábít az alkalom, hogy a fázisadón túlmenően egyéb adózási kérdésekkel is foglalkozzam és felvessem azt a kérdést, hogy az országnak mai gazdasági helyzetében általában elképzelhető-e, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyát adók révén, adóemelések révén próbálja rendbehozni és hogy a magángazdaságnak mai helyzetében, amidőn az már megszakadásig meg van terhelve adókkal, elképzelhető-e, hogy ezeket az eszközöket még a legjobbhiszemű kormányzatnak rendelkezésére tudja-e bocsátani. Mondom, (bármilyen csábító is ez az alkalom, mégis e kérdés taglalását egy rövid interpelláció keretében mellőzöm; mellőzöm pedig főleg azért, mert hiszen kilátásunk van arra, hogy a pénzügyminiszter úr legközelebb, úgy olvastam kedden, be fog számolni azokról a tárgyalásokról, amelyeket a népszövetség pénzügyi bizottsága előtt folytatott, el fogja mondani a népszövetség pénzügyi bizottsága előtt tett előterjesztését, a bizottság által hozott döntéseket, és hiszem, hogy ennek kapcsán azzal az őszinteséggel, amelyet eddigi nyilatkozataiból is megszoktunk, fogja feltárni az államháztartás helyzetét, és — amire mág nagyobb súlyt helyezek, rá fog mutatni a financiális megoldási tervek mellett azokra a gazdasági tervekre is, amelyekkel egy életképes, egy teherbíró magángazdaságot próbál majd alácementezni az állami terhek viselésére. Hangsúlyozottan aláhúztam az őszinte szót, sőt azt szeretném, ha brutálisan őszinte képet kapnánk az államháztartás helyzetéről, mert ki kell jelentenem, hogy e tekintetben az utolsó esztendőkben egyáltalán nem voltunk elkényeztetve. Két vagy három esztendő óta, — messzebre nem akarok visszanyúlni — tulajdonképpen nem