Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
Àz országgyűlés képviselőházának lö£. ülése 1933 március l-én, szerdán. 457 Kos Központi Hitelszövetkezet útján történik, — már kezdetét is vette. A kis- és középipart érdekelni fogja a tatarozási és bizonyos kisipari hitelek kérdése is. Egy bizonyos szerény összeget máris sikerült itt biztosítanom. Természetesen igen nagy a nehézség ezen a téren, mert a mai hitelés tőkeinségben megfelelő összegnek ezekre a célokra való rendelkezésre bocsátása azért is igen nehéz, mert ezeknél a hiteleknél — sajnos — sok esetben nem szereztek száz százalékig kielégítő tapasztalatokat, és mert elvégre kormánybeavatkozással arra kényszeríteni valakit, hogy másvalakinek meghatározott célra hitelezzen, mégsem lehet. Az előfeltételeket kell tehát megteremteni, és ha szerény keretekben is, de remélem, hogy sikerülni fog nekünk ezen a téren, tehát a kisipari hitelek és a tatarozási hitelek terén bizonyos eredményeket felmutatnunk. Még csak egy ellenvetésre volnék bátor már eleve válaszolni. Az igen t. Képviselőház egyes tagjai részéről is megnyilvánult az az aggodalom, hogy mindezek a hitelakciók talán a pénzforgalom terén kedvezőtlen következményekkel fognak járni. Itt csak egészen röviden vagyok bátor arra utalni, hogy ma, amikor jegyforgalmunk — amely mégis csak a legfontosabb indiciuma annak, hogy vájjon a pénzforgalom terén egészséges, vagy egészségtelen viszonyok állanak-e fenn — 300 millió pengő körül van, ezekről a gondolatokról a nyilvánosság előtt beszélni, előttem szinte érthetetlennek látszik. Egyébként azonban meg lehetnek nyugodva az igen t. képviselő urak és meg lehet nyugodva, azt hiszem, az egész ország is afelől, hogy az a politika, amelyet a kormány folytatott idáig, és amelynek pénzügyi téren én voltam az exponense, és az a politika, amelyet a Nemzeti Bank és a hitelügyeknek centrális vezetésére szolgáló egyéb szervek, a Pénzintézeti Központ és az Okh. eddig folytattak, teljes garancia 1 lehet lábban a tekintetben, hogy ezen a téren is meg fogjuk tartani azokat a kereteket, amelyek az ország általános érdekei szempontjából feltétlenül betartandók. (Helyeslés jobbfelől.) Bemutatkozó beszédemben is azt mondottam, hogy ebben az országban infláció nem lesz. Ezt erről a helyről a leghatározottabban megismétlem. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a baloldalon: Defláció se legyen!) Azt hiszem, hogy ezzel ezt a kérdést is elintéztem. Kérem az igen t. Házat, hogy válaszomat tudomásulvenni méltóztassék. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Hegedűs Kálmán: Igen t. Képviselőház! A pénzügyminiszter ' úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úrnak Hegedűs Kálmán képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Dinnyés Lajos képviselő úr 11. számú interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a földművelésügyi miniszter úrnak arról KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. a nagy nyomorról, melyben ma az okleveles mezőgazdák vannak?; Hajlandó-e sürgős lépéseket tenni azirányban, hogy ez a nyomor megszűnjék, és az okleveles mezőgazdák elhelyezkedésének lehetősége törvén}' alapján biztosíttassákf» ' Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét megkezdeni. Dinnyés Lajos: T. Ház! Korunknak legnagyobb, legnehezebb, legégetőbb szociális problémája a diplomás ifjúság elhelyezkedése. Legközvetlenebbül maga a társadalomi érzi azt, hogy ennek a tanult, sokat nélkülözött fiatalságnak minden ország keretén belül meg kell adni, az életlehetőséget, a mindennapi kenyeret. Különösen nálunk nagyon szomorú és nehéz állapotok vannak ezen a téren, inert noha különböző egyesületek és testületek alakultak abból a célból, hogy a diplomás okleveles fiatalság^ elhelyezéséről gondoskodjanak, csak gyönyörű szózatok, zengzetes nyilatkozatok, hírlapi cikkek jelentek meg, de a kormányzat részéről tényleges intézkedéseket ez a nyomorgó,, állásnélküli fiatalság — sajnos — még mind a mai napig nélkülözni kénytelen. (Ügy van! a baloldalon.) Hogy milyen tényezők okozták ezt a helyzetet, arra később fogok rátérni, most csupán azt kívánom leszögezni, hogy Magyarországon, habár agrárállam vagyunk, különösen az állástalan okleveles gazdák helyzete a legszomorúbb, a legsivárabb. Az okleveles gazdák száma hazánkban körülbelül 4000-re tehető, ennyire becsüli Szántó Gyula és Fáber György is. A magyaróvári gazdasági akadémia katasztert állított fel, amelyben 800 állástalan, nincstelen, kereset és kenyérnélküli volt hallgatóját írta össze. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon je lenleg három gazdasági akadémia van, körülbelül 2400 azoknak a száma, akik biztosan kenyér nélkül vannak diplomával a kezükben, és 1600—1800-ra tehető azoknak a száma, akik távol, ismeretlen helyeken, otthon a legnagyobb nyomorúságban és kétségbeesésben vannak. Amint a múltban elmondott több interpellációm során kifejtettem, nemcsak az okleveles gazdák, hanem általában az állástalan diplomás ifjúság körében különböző osztályok vannak és ezeknek tömege három osztályba sorozható. Az elsőbe tartoznak a jobbmódűak, akik otthon vannak, a másodikba azok, akik más foglalkozási ágban vállaltak munkát, hogy kenyérkeresethez jussanak^ a harmadikba pedig azok. akik teljesen állás nélkül vannak a legnagyobb szenvedés és nyomor közepette. Hogy a más foglalkozásokban való elhelyezkedés tekintetében milyen eltolódások vannak, erre nézve legyen szabad hivatkoznom arra, hogy Egerben a Ihárom vagy négy évvel megtartott vámőrtiszti tanfolyam 47 hallgatója közül 32 okleveles gazda volt. Keszthelyen 1925-ben 54 okleveles gazda végzett, akik közül ma hivatalos és megbízható statisztika szerint 8 él a saját birtokán, 17 gazdasági alkalmazott, 2 forgalmiadóellenőr, 1 jegyző, 1 színész, 2 ügynök, 2 kereskedő, 1 repülőtiszt, 21 pedig állás nélkül van ma. Kétségbeejtően szomorú tények és szomorú számok ezek. Ez az 54 gazda azért tanult, azért képezte magát, hogy tényleg az anyaföldhöz jusson, oklevelet nyert s csak 40% az amely tényleg oda juthatott a földhöz és tudását ott fejleszthette, érvényesíthette a nemzet javára, ahol tanult, ahol végPf 8
