Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

452 Az országgyűlés képviselőházának 15 ben a kérdésben dönteni hivatott. Legyen meg- | nyugodva a képviselő úr, hogy az igazságügyminiszter úr már megtette a szükséges lépeseket. (Eckhardt Tibor: Ellenem?) Elnök: Kérem, képviselő úr, ne zavarja a szónokot vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Én nem sietek az ilyen dologgal, én nem vagyok hirtelenkedő ember, én nyugodtan várok, annál is inkább, mert az urak ma egészen más tónusban beszéltek velünk. Én is ellenzéki voltam és tudom, hogy minden vereség fáj, de az a férfi, aki beismeri a vereséget. Ha mi megegyezünk abban, mintahogy a képviselő úr is megállapította, hogy a nyilt választási rendszerben van a hiba, akkor ezt kell kiküszöbölni és akkor meglesz az az atmoszféra, amely után én is vágyom. (Zaj a baloldalon.) Nagyon jól ismerem a magyar politikát a múltból. A választások mindig bizonyos fokig elfajultak, egyik" oldalon éppen úgy, mint a másik oldalon. (Úgy van! jobbfelől és a középen.) És ha önök állandóan hangoztatják a titkosság szükségességét, én a magam részéről elismerve ennek szükségességét, a lényeges kérdésben máris eleget tettem az urak álláspontjának. (Ulain Ferenc: Addig is kell a törvényt tisztelni!) Elnök: Csendet kérek. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem kell arra az álláspontra helyezkedni, hogy «amit mi mondunk, az szent és sérthetetlen^. (Peyer Károly: A miniszterelnök úr is erre az álláspontra helyezkedik!) Nálam más a hely

1 cet, mert nálam felelősség is van. Akik felelőtlenségre hivatkozhatnak, azoknak könnyebb a helyzetük, tehát emberi szempontból sokkal toleránsabbnak kell lenniök, mint nekem. (H^ lyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megöleti a viszonválasz joga. Eckhardt Tibor: T. Ház! Nagy zavarban vagyok a miniszterelnök úr válaszával, mert nem tudom, hogy bíróság elé állít-e, igen vagy nem? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ne siessünk úgy! Megnézzük a dolgot és hogy ha olyat méltóztatott állítani, aminek megtorlását szükségesnek látjuk, akkor igen. — Zaj balfelől. — Nekem nincs módomban >a miagam elhatározásából bíróság elé állítani. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Kijelentem, nekem uen« lesz különösebb élvezet a bíróság elé állni. Nekem ma az is elég, hogy ha a miniszterelnök úr kijelenti, hogy igen, mert abban egy fér fias gesztust látok. Nekem az is elég, hogy ha az igen t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy nem, mert ebben beismerést látok. Valamilyen választ azonban kérek, (Egy hang jobbfelől.: Megadta a választ!) mert az, amit a miniszterelnök úr kijelentett, énpeüs az, ami ellen minden idegszálammal tiltakozom: a kitérés komoly problémák elintézése elől. Ami nedisr a miniszterelnök ür válaszának azt a részét illeti, hogy a titkos választójog dolgában mégnyugtató kijelentést tett, engem ez a kijelentés csak akkor fog megnyugtatni, hogy ha bizonyos terminusra vonatkozik. (Kozma Jenő: Az új választás azon az alapon lesz!) Tíz év óta állandóan halljuk ugyanezeket a kijelentéseket. Tíz év elég hosszú idő lett volna, ennek a kérdésnek tanulmányozására. Valamikor Esterházy Móric gróf kormánya idején.. 1917-ben, TJgron Gábor igen tbarátom és képviselőtársam belügy minisztersége alatt már elkezdték tanulmányozni ezeket a kérdéseket. Azt hiszem, a tamilmányoJ. ülése 1933 március 1-én, szerdán. zásra elég idő volt, itt már a cselekedeteknek kell következniÖk. Engem az igen t. miniszte«*olnök úr bejelentése a legkevésbbé sem nyugtat meg. A terminusra való bejelentés talán bizonyos mértékig már közelebb visz a célhoz, de egészen megnyugtatni csak a konkrét javaslat és az eredmény fög. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Egy új választás!) Még egy dolgot kell leszögeznem. A titkos választójoggal egyenlően fontos problémája ennek az országnak a politikamentes közigazgatás, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a titkos választójogot is lehet úgy kezelni, mint ahogyan azt éveken keresztül Romániában kezelték és lehet úgy kezelni, mint. ahogyan azt Angliában kezelik. Én a titkos választójog mellé a kellő adminisztrációnak idejében való megszervezését kérem a miniszterelnök úrtól, — és ebben a tekintetben azután nemcsak nem vagyok megnyugodva, hanem éppen az elmúlt hónapok eseményei a legsúlyosabb aggodalommal töltenek el — azt kérem tehát a miniszterelnök úrtól, hogy pártatlan és tisztességes közigazgatás útján a titkos választójognak erkölcsi tartalmát és értékéi, ne engedje illuzóriussá tenni. És végezetül még egyet, igen t. Ház! Amikor ezeknek a mezőkeresztesi választási viszszaéléseknek tárgyalását a magam részéről lezárom, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) nagyan nélkülözök a miniszterelnök úr részéről legalább is egy ígéretet, hogy a jövőben hasonló dolgokat megtűrni nem fog. A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemf (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik most Hegedűs Kálmán képviselő úr 17. számú interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Hajlandó-e at, pénzügyminiszter úr részletes felvilágosításokat adni a Képviselőháznak arról, hogy beruházások céljaira, korábbi nyilatkozatai szerint, felhasználni szándékolt 15 millió pengő összeg terhére minő munkálatokat kíván foganatba tenni és ezeken a beruházásokon kívül minő intézkedéseket tervez a gazdasági élet élénkítésére? Hegedűs Kálmán országgyűlési képviselő s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Szíveskedjenek helyeiket elfoglalni és a szónokot csendben meghallgatni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök (a távozni készülő baloldali képviselők felé): Tessék itt _ maradni! Imrédy pénzügyminiszter úr most jelenti be, hogy mit fogunk csinálni!) Hegedűs Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A nemzeti közvélemény egyik legkomolyabb s legfontosabb kívánságba a magyar nemzet gazdasági vérkeringésének megindítása. Ennek a nagy nemzeti célnak, amelyet a kormány programmjába is kitűzött és nemzeti munkatervébe is belefoglalt, szolgálatába szegődött a t. pénzügyminiszter úr azzal az akciójával, amelyet a Népszövetség pénzügyi bizottsága előtt megindított, ahol az ő régebben szerzett megbecsült nevének a súlyával és lankadatlan buzgóságával olyan eredményeket ért el, amelyekre mint