Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Àz országgyűlés képviselőházának 15%. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 453 jelentős sikerekre mutathatunk rá. Ezeknek a sikereknek koronája az a levél, amelyet a Nép szövetség pénzügyi bizottságának elnöke, Jansen, volt belga pénzügyminiszter úr intézett a miniszter úrhoz. Ebben a levélben értesítette a pénzügyminiszter urat arról, hogy kérésére hozzájárul a Népszövetség pénzügyi bizottságának nevében ahhoz, hogy felhasználhassa az úgyimeveziett «transzfer-alap» 50 millió pengőnyi összegét a költségvetés szükségletének fedezésére és hozzájárult ahhoz is, hogy ennek az ötven millió pengőnek a keretében 15 millió pengőt olyan munkálatokra fordíthasson, amely munkálatok produktív jellegűek és amelyek reális hasznot jelentenek az ország számára, de csak azzal a feltétellel, hogy ennek az összegnek a felhasználása az alap vezetőségének hozzájárulásával és ellenőrzése mellett történjék. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Ház! Megvagyok győződve róla, hogy a kormány nem fog megállni ennél az első lépésnél, érnél az erkölcsi sikernél, amelyet az a levél jelent a számára, hanem becsületes munkával s odaadással azon lesz, hogy azoknak a gyümölcsöknek biztosítsa megérlelését a magyar nemzet számára, amely gyümölcsöket kilátásba helyezett a nemzeti politika és a nemzeti munka szolgálatában az a levél. De nem elegendő ez. A nemzeti közvélemény elvárja a kormánytól és meg vagyok győződve róla, hogy ez a kormány intenciójával is megegyezik, hogy felvilágosítsa a közvéleményt, s lelket öntsön a közvéleménybe azoknak a lépéseknek az ismertetésével, amely lépések azóta történtek, amióta ez a levél megérkezett és a pénzügyminiszter úrnak az expozéja elhangzott. Azt kérdezem tehát az igen t. pénzügyminiszter úrtól, sikerült-e neki megindítani a tárgyalásokat a transzfer-alap kezelőségével? Sikerült-e megegyezésre jutnia atekintetben, hogy az a 15 millió pengő bizonyos munkálatok végzésére felihasználtassékí A magyar állam kapja-e meg ezeket a kölcsönösszegeket, avagv pedig más közületek, amelyek ezeknek az ös*zegeknek közvetlen hasznát látják és amelyek természetesen a törlesztés terhét i« részben vagy egészben viselik. Itt van ezek között a tervek között a Borsodi Ármentesítő beruházása, A földmívelésügyi miniszter úr ismertette egy küldöttség előtt, hogy másfélmillió nengő jut erre a célra, 60.000 holdat fognak tehermentesíteni és 12.000 munkáskéznek adnak munkát. Ez a terv természetesen csak a közvetlenül érdekelt területeket érinti, de közvetve érinti a hozzácsatlakozó területeket is, amelyeknek árvédelmi munkálatait is el kell majd rendelni, amikor újabb munkáskezek foglalkoztatásáról lesz szó, ha ez az ármentesítés megtörténik s ennek következményeképpen tavasszal a Tisza színvonala emelkedni fog. Nagyon szeretném, ha a mélyen t. kormány olyan munkálatokra fordítaná ezeket a tekintélyes összegeket, amelvekkel az egész ország kiépítésének célját szolgálná, amelyek az egész országra nézve nagy hasznot jelentenek. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon kiváló geológusok, többek között nagysuri Böckh Hugó, rámutattak arra, hogy az egész magyar föld alá Van aknázva földgázzal. Gondolt-e a kormány arra, hogy ennek a földgáznak és egyéb természeti kincseknek a felhasználását jobban igénybe vegye és újabb természeti kincseket^ felkutasson? Gondolt-e arra, hogy erre a célra is szánni fog valamit ebből az Összegből? Tervbe vette-e a kormány a. közlekedésügy egységesítését árpolitika^ és magasabb szempontokból, a személyszállítás reorganizációját, a racionalizálást, a motorok forgalmának kiterjesztését? Mindezek az állami közüzemek reformjába tartoznak, de nemcsak erről van szó, hanem a magángazdasági tevékenység felélénkítéséről is, mert a kormánynak kötelessége a maarárgazdaságnak is hóna alá nyúlni, szervezési munkálatokat végezni és azonkívül megtalálni és egyengetni azt az utat. amelv út a hitele zŐtöl az adóshoz vezet. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől)^ Azt kérdezem tehát a tisztelt pénzügyminiszter úrtól: igyekezetá-e ezt az utat megtalálni? Alányúlt-e a magángazdasági tevékenységnek? Azt kérdezem a t. pénzügyminiszter úrtól, hogy az ipari munkaszervező •intézet létesítésére ezen a 15 millión felül újabb 15 millió alaptőke összegyűlt-e? A Stillhalte-pénzek felhasználása biztosítva van-e? A tervek egész • tömege van előttünk, amely tervek végrehajtásával a nemzeti politika nagy célját szolgáljuk. Én abban a rendíthetetlen reményben, abban a megingathatatlan hitben élek, hogy sikerülni fog végre a magyar hitelélet szervei segítségével, a Magyar Nemzeti Bank hatalmas támogatásával és a gróf Tisza István által oly szerencsés kézzel és szerencsés időben megalapított Pénzintézeti Központ segítségével a magyar hiteléletet ( megint a régi virágzás magas fokára emelni, hogy azután annak segítségével a nemzeti termelés folytonosságát biztosítsuk, hogy a gróf Széchenyi István által inaugurált hitelpolitikát kiépítsük és magas virágzásra fejlesszük ebben az országban, hogy a gazdasági harcban megrokkantakat felemeljük és az életképeseket segítsük. De van itt valamire szükségünk, ami — fájdalom — hiányzik a magyar nemzeti közvéleményben, amit nélkülözünk a magyar nemzet lelki diszpozíciójában éppen ezekben a kritikus időkben. Szükségünk van annak a bizalomnak, annak a megbecsülésnek fokozására, amelynek erejével a világháború előtt évtizedeken át a magyar nemzet csodákat művelt a hitelélet birodalmában. És szükségünk van még egyre: szükségünk van ebben az országban szociálpolitikai gondolatra, szociálpolitikai érzékre, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) szociálpolitikai szellemre. (Farkas István: Arra volna nagy szükség! — Klein Antal: És cselekedetekre!) Szükségünk van arra, hogy a magyar munkást még jobban megbecsüljük, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy a magyar munkásnak szellemi, kulturális és anyagi színvonalát minél magasabbra emeljük (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) és a magyar munkáskezeknek fokozottabb foglalkoztatást biztosítsunk. {Helyeslés jobbfelöl. — Farkas István: Segélyt nekik és munkát! Munkát és kenyeret!) Én ezt nemcsak a kormány programmjában látom letéve, hanem ennek fokozatos megvalósítását is láltom. (Peyer Károly: Sajnos, én nem!) Megnyugvással és büszke örömmel látom ezt a pénzügyminiszter úr és az egész kormány működésében, becsületes törekvésében, amelyét ezeknek a céloknak elérésére fordít. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Szabóky Jenő: Halljuk a «halottat!» — Zaj a baloldalon.) Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház!