Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-142
Az országgyűlés képviselőházának 14-2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. 37 natban megállapítani, mi lesz februárban, mi lesz március első felében, amidőn nem kerülhet az asztalra még kukoricalisztből készült puliszka, vagy görhemálé sem, amikor tényleg majd az éhhalál előtt állók fognak úgyszólván kitörni, kirohanni, kétségbeesésükben, elkeseredésükben olyan cselekedeteket végrehajtani, amelyek nem használnak senkinek. Meg kell előzni ezeket a veszedelmeket, kirohanásokat, mert nem lehet tudni, hogy hova fogja az egész ország sorsát billenteni, nem lehet tudni, hogy hová fog fejlődni egy-egy ilyen elkeseredett kirohanás. Mielőtt még ez bekövetkezik, tartsa kötelességének a kormány és a kormányzópárt, hogy erre a kérdésre necsak gondot és figyelmet fordítson, hanem mindent elkövessen arravonatkozóan, hogy a munkanélkülieknek vagy munkaalkalmat, vagy pedig munkanélküli segélyt teremtsen. A legutóbbi napokban egészen riasztó hírek érkeztek hozzám. Egy nagy újpesti gyár egyszerre 300 munkását dobta az utcára, egy másik, soroksáriúti gyár bezárt, 600 munkását lökte az utcára. A családtagokkal együtt kö-; rülbelül három és félezer lélek vált úgyszólván máról holnapra munkanélkülivé, akik hozzácsatlakoztak elhihez a hatalmas, nagy, inegszámolhatatlan táborhoz, mert Magyarországon pontosan meg sem lehet mondani, hogy valójában hányan vannak azok, akik éhezni kénytelenek azért, mert az illetékes körök, a kormányhatalom, nem teszi meg velük szemben a kötelességét. Még egyszer fellhivom a törvényhozás figyelmét erre a» nagyon súlyos közgazdasági problémára és a lehető legerőteljesebben és leghangosabban követelem, hogy itt az utolsó pillanat, tessék komolyan segíteni az éhezőkön, mert ha ez nem történik meg sürgősen, akkor rendkívül nagy bajok következnek belőle. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A kormány nevében egészen röviden kívánok az interpellációra válaszolni, mert nem hagyhatom szó nélkül azt a vádat, hogy ennek az országnak felelős vezetői és felelős tényezői nem fordítanának gondot erre a tényleg sürgős kérdésre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Nem! — Ellenmondások jobb felől, — Feniczy Ignác: Dehogynem fordítanak!) T. Képviselőház! Legyen róla az országban mindenki meggyőződve, hogy gondot fordítanak; hiszen nem volna ember nevére méltó az, akinek lelkét és minden gondolatát ez a probléma ma le nem kötné. (Kabók Lajos: Nem tapasztaljuk!) Legyen róla. ebben az országban mindenki meggyőződve, hogy a kormánynak a mai súlyos viszonyok között a legfőbb gondja éppen ez a kérdés. (Kabók Lajos: Miben nyilvánul ez? — Malasits Géza: Ezért szaporítják a csendőrséget!) Igen, a csendőrség szaporítása is ennek a helyzetnek a. következménye. (Propper Sándor: Munkanélküli segélyt tessék adni, nem csendőrszuronyt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Szuronnyal nem lehet jóllakni! — Malasits Géza: Ez az önök receptje: szurony és golyó a munkanélkülieknek! — Felkiáltások jobbfelől: Hallgassák meg! — Propper Sándor: Hallgatjuk, de mondjon valami okosat is!) Csendet kérek, képviselő urakvitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Helytelen az a beállítás is, mintha a kormány abban a meggyőződésben élne, hogy az ínségakcióval lehet segíteni ezen a kérdésen. Nem, az ínségakció nem arra való, hogy a munkanélküliséget megszüntesse, az ínségakció arra való, hogy azokat a szerencsétleneket, akik a saját hibájukon kívül munkához jutni nem tudnak, éhenlhalni ne engedje. Ez az ínségakció célja és ezt a célját el is éri. T. Képviselőház! Lehetnek köztem és a szociáldemokratapárt között nézeteltérések à módozatokat illetőleg, de azt illetőleg, hogy ezen az állásponton változtatni kell és ezt a nyomorúságot, ezt a napról-napra 1 fokozódó munkanélküliséget meg kell szüntetni, e tekintetben nem lehet véleményeltérés ebben az. országban. (Propper Sándor: Valami konkrétumot, miniszter úr! — Felkiáltások jobbfelől: Várjon!> A kormány azt tartja kötelességének, hogy minden fillért, almit ma össze tud szedni, (Malasits Géza: Laskayékn-ak milliókat, a munkanélkülieknek filléreket!) arra fordítson, hogy a gazdasági életbe életet öntsön, hogy munkát tudjon adni a munkanélkülieknek. Hogy ezt egy ország ai maga erejével és különösen egy olyan nyomorúságban élő ország, mint amilyen mi vagyunk, ma megoldani nem tudja, azt hiszem, ezt józan embernek magyarázni nem kell, (Úgy van! jobbfelől.) mert tudjuk mindnyájan, hogy a világ legnagyobb kapacitásai, a világ összes nemzetei Összefogva törik a fejüket ennek a kérdésnek megoldásán, amely ma a, legnagyobb probléma. (Kabók Lajos: De itt semmi sem történik! — Buchinger Manó: Munkanélküli segélyt valamennyi ország ad! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Munkanélküli segélyt ad, de ez a segély sem tudja a munkanélküliséget megszüntetni. (Buchinger Manó: Még Mussolini is ad! — Elnök csenget!) A munkanélküli segély sem segít a helyzeten és munkanélküli segélyt adhatnak nálunk gazdagabb országok, mi azonban nem tudunk adni, mert szegény ország vagyunk. (Propper Sándor: Ausztria még szegényebb! — Malasits Géza: Ott kevesebbet adtak a Laskay-aknak!) En csak arra kérem a magyar közvéleményt, hogy ne olyan beállításban lássa a dolgot, mint amilyen beállításban igyekszik azt az interpelláló i képviselő úr helyezni, (Malasits Géza: Pedig az ai valóság!) hanem tekintse ezt egy súlyos közös sorsnak, amely súlyos közös sors ellen valainiennyiünknek egyformán küzdenünk kell. (Éljenezés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Iparkodtam a lehető legnagyobb figyelemmel végighallgatni a miniszter úr válaszát, mert nagyon kíváncsi voltam arra, vájjon ebben a rendkívül fontos kérdésben milyen megnyugtató választ tud adni. Ügy vettem észre, legnagyobb figyelmem ellenére, hogy a miniszter úr válasza olyasvalami volt, mint a miniszterelnök úr programmja ebben a kérdésben, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) egy üres keret, egy semmitmondó kijelentés, mert azt, hogy miként t akarja a kormány a munkanélküliséget enyhíteni, avagy melyek azok a parányi kis konkrétumok, amelyekkel hozzá akar járulni ahhoz, hogy a munkanélküliség enyhüljön, a miniszter úr nem mondotta meg. Éppen ezért én nem tudok lemondani arról az állításomról, amelyet az előbb tettem.
