Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
450 Az országgyűlés képviselőházának 15%. ülése 1933 március l'én, szerdán. van, lojális ellenfeleket fog* találni, legyen az szociáldemokrata, kisgazda, vagy bármilyen más ellenzéki párti. Abban a pillanatban, amikor azt látjuk, hogy éppen a kormány lesz az, amely a törvényeket elsősorban tiszteli, megbecsüli az ellenfelet és nem pártszempontok szerint bírálja el az ország egész életet, abban a pillanatban, miniszterelnök úr, ön lesz Európában a leghatalmasabb politikai konszoli dáció birtokában. Csak ennyit kérünk öntől. (Szabóky Jenő: Járjanak elől jó példával!) Ezt meg lehet csinálni, tehát csinálja meg. Egyre azonban figyelmeztetem a miniszterelnök urat: nagyon kérem, ne felejtse el azt, hogy van ma Európában két nagy államférfi, az egyik már egészen nagy, a másik — ki tudja — lehet, hogy nagy lesz. Ma még nem tudjuk. Ezek olyanféle politikát inaugurálnak, olyanféle politikát vezettek be, mint aminőt ön nálunk bevezetni akar. Az egyik az olaszok nagy államférfia, a másik az, aki most Németországban kezd új politikai irányt bevezetni. (Zaj a szélsőbáloldalon. — Jánossy Gábor: Ide csak magyar politika kell!) Engedje meg, miniszterelnök úr, hogy önnek a következő jó tanácsot adjam — bocsássa meg szerénytelen-' ségemet — ne felejtse el, hogy Mussolini mögött 45 millió olasz és Hitler mögött legalább 13 millió német van, ön mögött, miniszterelnök űr, ma csak 165 egységespárti képviselő. (Derültség bal felől. — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Az egész ország!) Elnök: Csendet kérek! A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Természetesen nem kívánok válaszolni arra a kérdésre, hogy mennyi ember áll mögöttem, mert hiszen ezt megállapítani ebben a pillanatban nem lehet. Én csak visszautasítom képviselőtársamnak azt a beállítását, hogy a politikai tisztességet pártkérdéssé tette és a Ház egyik pártjának privilégiumává. En ezt párton felüli problémának tekintem és mindenki számára egyforma kötelességnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Uïain Ferenc: A választ nem veszem tudomásul!) Elnök; Az interpelláló képviselő úr nem kíván a viszonválasz jogával élni. Kérdem a fc' Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Pakots József jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a félhivatalos nyilatkozatot megcáfolni és ellenem, ígéretéhez, r képest, a mezőkeresztesi választási visszaélések ügyében tett hírlapi nyilatkozatom miatt a bűnvádi eljárást megindítani? Eckhardt Tibor s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Ház! Ulain Ferene igen t. képviselőtársam bő adatokkal és az ország számára bizonyára meggyőzően ismertette a, mezőkeresztesi sajnálatos eseményeket. Én tehát interpellációm témája ellenerő sem óhajtok tovább ezekkel foglalkozni, sőt bejelentem, hogy én itt a Házban utoljára beszélek most a mezőkeresztesi dolgokról. (FelMáltások a jobboldalon: Hála Istennek!) Nem én vagyok az oka annak, hogy ide kellett hozni ezeket az eseményeket. (Szabóky Jenő: Mi vagyunk az okai?) Ha nem tennők, méltóztassék elhinni, nagyobb veszedelem és nagyobb baj származnék abból, ha ez a megkínzott nép nem érezné és nem látná, hogy vannak, akik jogos igazáért itt is síkraszállnak. Nagyobb baj volna az, ha végleg meginogna a bizalom ebben a parlamentben azért, mert senki sem teszi szóvá az Ő jogos panaszaikat. Ide kell hozni ezeket az ügyeket, én azonban az igen t. Ház ideiét most nem óhajtom ezekkel tovább igénybevenni, hanem tisztán és kizárólag egy rövid kérdésre koncedálom egész mondanivalómat és egy rövid mondatban válaszolok a miniszterelnök úrnak arra a bizonyos mértékig vádszerű állítására, hogy mi türelmetlenek vagyunk vele szemben és minden más kormánnyal szemben több bizalmat előlegeztünk, mint a miniszterelnök úrnak, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez így van!) Én minden kormánnyal szemben. Károlyi Gyula gróf kormányával szemben is, akihez igazán a tiszteletnek, a megbecsülésnek azt mondhatnám felülmúlhatatlan egyéni szálai fűznek és fognak fűzni engem a jövőben is, ugyanazt a követelést állítottam itt fel, jól emlékszem rá. Ne méltóztassék tehát a legkevésbbé sem személyes élt keresni abban, ha a miniszterelnök úrral szemben is és mindenkivel szemben, aki közhatalmat gyakorol ebben az országban, ezt a posztulátumot, mint erkölcsi létminimumot állítom fel. Nem szabad megtűrni ebben az ezeréves, a Balkántól éppen ebben különböző országban, — amely a inasra alkotmányát és törvényeit minden körülmények között fenn tudta épségben tartani — hogy a törvényeket a hatóságok ne tartsák tiszteletben. Ez az az erkölcsi létminimum. amely nélkül nem lehet megélni, (vitéz Gömbé« Gynln miniszterelnök: Rendben van!) T. Ház! Ezt kívánjuk a miniszterelnök úrtól és ha a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr ezt tisztán egy bűnvádi problémának tekinti, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc l»pli í s , vníÍTíi<í»tp.r: Nem!) ha azt hiszi, hoe-y ezt a kérdést el lehet azzal intézni, hogy Eckhardt Tibor. Ulain Ferenc és annyi sok száz. de mondhatnám, ezer más, jogaiban megsértetett a hatóságok által, akkor tévedésben van, t. miniszterelnök úr, mert én ebben egy nagyon lén véges különbséget látok. Sohasem fogom idehozni azokat a rekriminációkat, amiket pártemberek, párttitkárok, vagy pláne kortesek követtek el. Ebben igaza van a miniszterelnök úrnak: ezek az esetek kizárólag bűnvádi eljárásra tartoznak. Ha egy kortes, ha egy párttitkár megs^Aíri a törvényt, elmegyünk a bírósághoz, a Ház idejét ezzel nem vesszük igénybe. De ha azt látjuk, hogv a hatóságok, amelyeknek kötelessége a törvény és a rend felett őrködni, nem incidentaliter, nem véletlenül, nem alkalomszerűleg, hanem rendszeresen és tudatosan semmibeveszik az ország érvényben levő alkotmányos szabályait és törvényeit. (Ulain Ferenc: Ez a lényeg!) ezt már nem tudom, kizárólag bűnvádi szempontból minősíteni, hanem itt már nagyon súlyos politikai felelősség, az egész politikai rendszer hibás struktúrája, hibás elgondolása lép előtérbe. Ha pedig a miniszterelnök úr akarata elUnére történnek ilyen dolgok, akkor mérhetetlen kormányzati gyengeséget látok ezekben a jelenségekben. Mert csak két alternatíva van. Vagy utasításra cselekszenek azok a hatóságok, és rúgják fel a törvényt és akkor a miniszterelnök úr személy szerint is felelős, vagy pedig utasítás ellenére, vagy utasítás nélkül
