Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-142
Az országgyűlés képviselőházának 14-2. tosítok mindenkit, hogy >a törvénynek legfelső bib döntésemmel mindig érvényt fogok szerezni. Kérem válaszom tudomásulvételét. Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. (Györki Imre: Nem kívánok szólni.) Ha a képviselő úr nem kíván szólni, következik a határozathozatal. Kérdem a^t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Kabók Lajos, képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az. interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző: (olvassa): «Interpelláció az öisszkormányhoz, az állandóan növekedő munkanélküliség tárgyában.» «Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a munkanélküliség állandóan, hétről-hétre veszedelmesen növekszik 1 ?» «Mit szándékozik a kormány az állandóan növekvő és nagy veszedelmeket magában rejtő munkanélküliséggel szemben tenni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Ismételten az ország bajbajutott lakosságának legsúlyosabb tragédiáját, a munkanélküliséget vagyok kénytelen a Ház színe elé tárni. A szociáldemokrata padsorokból ez <a kérdés sokszor került már felszínre, a mindenkori kormányok és a mögöttük álló kormányzópárt azonban teljes érzéketlenséget, hozzánemértést, sőt sok esetben ellenszenvet tanúsított ezzel a súlyos gazdasági problémával szemben. A Gömbös-kormány, mikor kinevezését megkapta, illetve a Gömbös-kormány feje, maga a miniszterelnök rádiószózatban fordult az ország népéhez. Eádiószózatában munkanélkülisegély helyett munkát ígért a munkátlanoknak és most négy hónap után, négy hónappal az elhangzott ígéret oitán meg lehet állapítani a legnagyobb határozottsággal, hogy a munkanélküliség ebben az országban még jobban kimélyült, még jobban súlyosbodott, a munkanélküliek száma ijesztően megnövekedett és a kormányigéret ellenére a munkanélküliség enyhítése érdekében a világon semmisem történt. Azt intézkedésnek egyáltalán nem tekinthetem, aimit a miniszterelnök tír mint felhívást intézett a munkáltatók felé, amelyben arra kérte a munkáltatókat, hogy enyhítsék a munkanélküliséget olymódon, hogy minden ötödik munkás után alkalmazzák a hatodikat, mert ezt a munkáltatók nem vették komolyan, a miniszterelnök <( felszólítását jámbor óhajnak tekintették. Később kiderült, ínogy a munkáltatók közül számosan ezt a miniszterelnöki felhívást... (Fenvfí Miksa: Ilyen felhívást nem is kaptunk! — Farkas István: Nyilvános felhívás volt!) Nem írásban kapták valószínűleg, de mint ahogyan én tudok róla, úgy a munkáltató urak legkiválóbb exponense, Fenyő Miksa képviselőtársam is bizonyára tud róla. íMalasits Géza: Mennyei szózat volt! -~ Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Gyosz- foglalkozott is vele!) A munkáltató érdekeltségek foglalkoztak is ezzel a kérdéssel, azonnal nem is adtak választ a; miniszterelnök úr felhívására hanem csak napok múlva válaszoltak, amidőn megállapították azt, hogy mily módon reagáljanak erre a miniszterelnöki felhívásra és azután észleltük is, ïhogy alaposan meggonülése 1933 január 25-én, szerdán. 35 dolták ezt a felhívást (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És elbocsátottak!) és megrágták, hogy miként lehet kijátszani ezt a miniszterelnöki felhívást, mert alkalmaztak ugyan munkásokat, de egész bizonyos tudomásunk van arról, — hírt is adtunk róla — hogy az alkalmazott munkások ellenében elbocsátásokat hajtottak végre és az újonnan felvett munkásokat lényegesen alacsonyabb munkabérért alkalmazták, (Propper Sándor: Kerestek a bolton!) vagyis üzletet csináltak ai bajbajutott emberek nyomorúságából. De nézzük csak tovább, vájjon mit tett a kormány a munkanélküliség enyhítése terén. Ismételten egyszerű ínségsegélyakciónak minősítette ezt a rendkívüli fontos szociálpolitikai kérdést. (Farkas István: Ha Biró Pál a szociálpolitikai bizottság elnöke, nem is lelhet másképpen!) Az ínségakciót továbbra is megszervezte és az ínségakoió keretében történik gondoskodás a munkanélküliekről olyan ónodon, amilyen módon ezt már alkalmunk volt többfelé tapasztalni. Már bemutattam itt a Képviselőháznak az ínségakeió egyik termékét kenyér alakjában (Farkas István: A gyömrői kenyeret!) és ha talán erre az lehet a felelet hogy nem mindenütt volt így, mégis azt kell mondanunk, hogy az ínségakció általában sehol az egész országban még csak megközelítőleg sem segít a bajbajutottak nyomorúságán, inert olyan'palányi mennyiség az élethez az a néhány kiló liszt vagy az a néhány kiló egyéb természetbeni adomány, hogy abból a munkanélküliek önmagukat, családjukat fenntartani nem tudják és éppen ezért a. legkínosabb éhezésnek, nyomorúságnak vannak kitéve, szerte az egész országban. Már nem is -beszélek számszerű adatokról. hiszen erről a kérdésről már annyi számszerű adatot tártam ide a Ház elé, hogy felesleges ezt újabb számszerű adatokkal alátámasztanom. Csak annyit mondhatok nagyjában és egészében, hogy a munkanélküliség számszerűleg azóta is növekedett, amióta a Gömböskormány fellépett, de növekszik hétről-hétre, sőt — azt lehet mondani — napról-napra. Egészen hatalmas, nagy vállalatok, úgyszólván máról-holnapra semmivé zsugorodnak össze. Olyan üzemek, ahol nem is nagyon régen, ezelőtt két-három esztendővel még ezrével voltak a munkások, ma egynéhány százan vannak csak és azok is legnagyobbrészben szabadságolva, legnagyobbrészben lecsökkentett munkaidővel alkalmazva, úgy, hogy az úgynevezett munkábanlévők sorsa és helyzete is egészen kétségbeejtő. De még kétségbeejtőbb azoknak a helyzete és sorsa, akik a munkából teljesen kiestek. Es itt nincs kivétel. Ipari munkás, mezőgazdasági munkás, vagy szellemi foglalkozású: itt most már mindegy! Aki kereseti lehetőségét elvesztette, legyen az bármilyen foglalkozású egyén, a legkétségbeejtőbb nyomorba esik családjával együtt. Nekem alkalmam volt Budapest területén kívül is, nemcsak a főváros környékét, hanem a vidéki falvakat is járni, és így alkalmam volt tapasztalatokat szerezni arról a mérhetetlen nyomorról, amely szerte az egész országban található. Vannak falvak, ahol a falvak lakosságának többsége heteken keresztül nem lát kenyeret. Jártam a legutóbbi napokban határmenti községekben, ahol kétségbeesetten panaszolták, hogy a család már második hónapja nem lát kenyeret, nem lát egy szem lisztet és kétségbeesésükben azzal vigasztalják 5*
