Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
426 Az országgyűlés képviselőházának 15 &. ülése 1933 március 1-én, szerdán. zási rendszer szerint kívánják megoldani 30.000 cserkész elhelyezését: akkor bennem mint kultúremberben aggodalom támad fel (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és én szégyelném, ha a világ idesereglett cserkészei azt vinnék haza magukkal, hogy itt olyan állapotok vannak, hogy latrinákkal kénytelenek egy ilyen tábort ellátni. (Rassay Károly: Amikor itt van Budapest gyönyörű környéke s a Duna!) Még 600 latrinát is méltóztassék elképzelni 14 napi szolgálat után! Én azt hiszem, hogy a jamboree sikerének azok a barátai, akik az ilyen esetleges előfordulható hibákra nem utólag mutatnak rá, hanem előzetesen, amikor ezek még kikerülhetők, és azok szolgálják a világjamboree sikerének dolgát, azok vannak szeretettel a cserkészet iránt és szeretettel az ügy nemzeti volta irán, akik ezekre a nehézségekre aggódó szívvel idehaza rámutatnak (Rassay Károly: A kormánynak nem volna szabad megengedni!) és kérik, hogy ebben a kérdésben történjenek olyan intézkedések, amelyek a blamázstól ezt a nagy nemzeti kérdést megóvják. Ami pedig a székesfővárost illeti, a székesfőváros az áldozatkészség terén az államkormányon is túlment, mert mi 60.000 pengő készpénzsegélyen kívül több mint 100.000 pengő egyéb szolgáltatást szavaztunk meg. Mi 230.000 pengő értékű vízvezetéki berendezést adunk kölcsön Gödöllőnek ezen blamázs kikerülésére; mi hozájárultunk ahhoz, hogy ezek az ott hiányzó egészségügyi berendezések a főváros költségén ott létesíttessenek és ezzel akarjuk szolgálni ezt a nagy nemzeti ügyet. Én tehát azt a támadást, amelyet mélyen t. képviselőtársam ebben a kérdésben igénytelen személyem ellen intézett, nem érdemeltem meg. En a magam részéről teljes tárgyilagossággal kijelentem, hogy én nem támadok senkit ebben a kérdésben, ellenben kötelességemnek érzem, hogy ott, ahol erre jogosultságom van és ahol kötelességem felszólalni, a székesfőváros tanácsában — ahol ezeket a kérdéseket a velük kapcsolatos teljesítmények költségei tekintetében szavazatommal támogattam — ezekre az aggodalmakra rámutassak. Evvel senkit sem támadtam, a cserkészet ügyének nem ártottam, s Gödöllő ügyének ártani nem kívántam, ellenben kívántam szolgálni és ezzel a felszólalásommal is szolgálni kívánok a világjamboree sikerének, amely világjamboreenak sikere — méj? egyszer aláhiizom — nemzeti ügy és nem Gödöllő ügye. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! Mély megdöbbenéssel és megbotránkozással fogadta nemcsak a magyar közvélemény, hanem; az egész művelt világ azokat a borzalmas eseményeket, amelyek a közelmúltban Németországban lejátszódtak, azokat a ^borzalmakat, amelyeket Moszkva fizetett bérencel Berlinben rendeztek. (Ügy van! jobb felől. — Buchinger Manó: Mit ír a Nemzeti Szocialista magáról, azt olvassa fel! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ezt pártolja? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: A magyar nemzet féltő rokonérzése (Farkas István: Hitlerek csinálták azt!) kíséri a berlini rendcsinálás nehéz munkáját. A fellángolt német parlament bevilágíthat az európai sötétségbe és észretérítheti mindazokat, akik még ma is olyan könnyen felejtenek, különösen nálunk Magyarországon. Mi átestünk a kommunizmuson; mondhatnám, hogy mi a sokszor hangoztatott müveit Nyugat számára vérünkön szerzett szérummal is szolgálhatunk. Legutóbbi felszólalásaim egyikében szóvátettem a Képviselőházban, hogy biztos tudomásom szerint — azt hiszem, a belügyminiszter úr is tud róla — Moszkva újabban három országban rendelte el a legnagyobb, a legerőteljesebb és pénzzel agyontámogatott offenzivác: -tíoinániaban, Magyarországon és ÍN émet : országban. (Zaj.) Nekünk nemi lehet közömbös, hogy mi történik a szomszédiban, nekünk nem lehet közömbös, hogy mi történik különösen Németországban. Amikor igenis, rokonszenvvel iatjuk, üogy erélyes kezzei tortk le a nemzetközi vörös agitációt, amikor örömmel látjuk, hogy ott nem mókáznak, hanem véget vetnek máról holnapra a vörös komédiának, akkor telő, hogy onnan a menekülő patkányok idemenekülnek Magyarországba és Ausztriába. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Oláh^ Árpádot kérdezze meg! — Malasíts Géza: Mit ír Böszörményi 1 ?) Én ezekre a közbeszólásokra nem reflektálok. Ez az ügyészség ooIga. Az ügyészségnek átadtami a rágalmazó cikkeket, az ügyészség majd dönt. Más megjegyzésem a dologra nincsen. Nagyon csodálkozom egyébként, hogy a nemzetközi szociáldemokráciának olyan nagyon fáj, hogy én elítélem a német eseményeket, hogy megbélyegz,em az ottani kommunistákat Cs nagyon fáj, hogy én ezzel védem hazámat, nehogy hecsempésszenek egypár vörös patkányt. En megszoktam ezeket a zöld-vörös szájból eredő kommunista megjegyzéseket. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Engem ezek a megjegyzések az ország közvéleménye előtt nevetségessé nem tesznek. (Reisinger Ferenc: Olvassa fel Oláh Árpád cikkét!) Hogy magukról megfeledkezett emberek mit írnak, arra majd az ügyészség és a magyar bíróság megmondja a maga véleményét; ez csak a képviselő urak mentalitására vall, hogy olyan dolgokat, amelyeket magukról megfeledkezett emberek irkálnak, a bíróság ítéletét be nem várva, a Ház elé hozzák. Ezzel egészen más célokat szolgálnak, de sem minket nemzeti szocialistákat, sem engem, mint független magyar képviselőt nem gátolnak meg abban, hogy igenis felemeljem tiltakozó szavamat és kérjem a kormányt, hogy a határokat, különösen a mostani időben, a legerőteljesebben és a legféltőbben őrizze. Biztos tudomásom van arról, hogy a vörös patkányok útnak indultak Németországból. Ügy látszik, hogy akármennyi pénzt is kapnak Moszkvából, ott eredményt ma már felmutatni nem tudnak. Mivel pedig a pénzt meg kell szolgálni, tehát elmennek Ausztriába, mennek a románokhoz és jönnek ide Magyarországba. (Jánossy Gábor: Ide ugyan ne jöjjenek! ^ pokolba menjenek, ott a helyük! — Derültség.) A Hitler-uralom meghozta Németországban a nemzeti erők felbuzdulását és összefogását. (Farkas István; Egyelőre csak a reakciónak!) Az nem reakció, ha a vörösök ellen védekezünk. Ön szakértő ebben, képviselő úr, mert a szovjetháznak az alelnöke volt. (Farkas István: Hazudik!) Ön itt a Házban alelnök volt! (Farkas István: Hazudik! Hazudik! Hazudik!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom! (Farkas István: És mégis hazudik! — Reisinger Ferenc közbeszól.) Meskó Zoltán: Nézze kedves képviselőtársam, én vörös pojáeákkal nem beszélgetek! (Zaj a szélsőbaloldalon.)
