Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

422 Az országgyűlés képviselőházának 15 4. ülése 1933 március 1-én, szerdán. közegnek, aki a legfelsőbb fokon döntött, módja volt az alsóbbfokú törvénytelen, káros (határozatokéi felülvizsgálni és esetleg megsemmisíteni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Most is módjában van!) Hol van? (Esztergályos János: Egészen más, ami ott van!) Tudom én, mi van ott. In concreto ebben az ügyben csak szűk körben van joga a főispán felterjesztése alapján intézkedni. (Mikecz István előadó: 11. § 2. pont!) A 11. $ 2. bekezdésében ez áll (olvassa): «A miniszterek a másodfokon végérvényesen határozni jogosult hatóságok működését — a fegyelmi és anyagi felelősségre vonatkozó jogszabályok kellő érvényesítése végett — különösen figyelemmel kísérni kötelesek». Ebben azonban nincs benne,' hogy a konkrét ügyeket felülbírálhatják. Más dolog az általános fegyelmi jogkörbe tartozó intézkedés. Ha azonban a t. előadó úr úgy érti, és így kell érteni a törvényt, hogy ezen szakasz alapján lehet a miniszterhez fordulni, hogy konkrét ügyben is megváltoztathassa az ítélkezést, úgy elfogadom ezt, de akkor ennek a törvénynek semmi értelme és célja nincs, mert ez lényegileg a felülvizsgálati jogkör statuálása lenne. Minden egyes közigazgatási ügynél felmerülhet annak fontossága,, hogy a belügyminiszter, illetőleg a végső fokon ítélkező miniszter az ügyet felülvizsgálja. Van azonban két olyan köre ezeknek az ügyeknek, amelyet külön ki kell emelnem. Az egyik a gyámügy. Az egész^ világon a jogi fejlődés odamegy, hogy a gyámügyi problémákat kiveszik a közigazgatás hatásköréből és a rendes 'bíróság hatás^ körébe utalják át. (ügy VOM! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez természetes is. A igyámügyi közigazgatás körében a legeminenseibb magánjogok azok, amelyek felett a hatóságnak döntenie kell. Anyagi és erkölcsi fontosságú jogok azok, amelyek a kiskorúak ügyeivel összefüggésben állanak. (Jánossy Gábor: Preventive is kell ott sokszor intézkedni, panasz és kérelem nélkül! Nagyrészt közigazgatási ügyek ezek!) A preventív intézkedésekről nem Ibeszélek, ellenben arról van szó, hogy gyámi közigazgatásunk szerint — amint nagyon bölcsen méltóztatik tudni, mint szakember — végérvényesen díönt a gyámügyi hatóság (Jánossy Gábor: Elég baj, hogy nincs panaszjog!) anyagi és erkölcsi vonatkozású ügyekben. Felesleges feltárnom, hogy melyek azok, íbiszen ezt mindannyian tudjuk. Ilyenek: a kiskorúak elhelyezése, tartásdíjak, ideiglenes tartásdíjak és így tovább. Ezekben az ügyekben eddig volt egy garancia: ha már nem kerültek ezek az ügyek rendes bíróság elé, legalább felkerülhettek a belügyminisztériumhoz, s a belügyminisztérium rendszeresen:, a komplikált ügye-kben az igazságügyminisztérium meghallgatásává, döntö+t ezekben az ügyekben. Most ezeknél az ügyeknél a harmadfokú jogorvoslat egyszerűen el lesz véve, s át lesz utalva az alsófokú közigazgatási hatóságokhoz a í végérvényes ítélkezés joga. Hogy a jogegység szempontjából is milyen veszedelmet jelent ez, nem kell bővebben magyaráznom, de az ügy érdemi elintézése szempontjából is súlyos aggodalmaim vannak. Ez az egyik köre azoknak az ügyeknek, amelyekre bátor voltaim utalni. A másik ügykör a fegyelmi ügykör. A fegyelmi ügyek tekintetében — a legsúlyosabb fegyelmi ügyektől eltekintve — az alsófokú közigazgatási hatóságok fognak dönteni. Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor at. miniszter úr elődje, Scitovszky Béla volt belügyminiszter úr, elénkterjesztette aizt az új reformot, hogy a legfőbb fegyelmi ítélkezésnél bírói személyek bevomiásával alakítanak hír óságot, ezt a reformot valamennyien — talán egyesek nem tartottuk egészen kielégítőnek — komoly és határozott reformlépésnek tekintettük. Most ez az egész reform tulaj dobképpen diminuálódik, redukálódik, jelentéktelenné válik, mert csak a legfontosabb ügyekben, a hivatalvesztés és a hivatali szolgálattól való felmentés esetében fog a belügyminiszterhez^ a legfőbb kormányközeghez felmenni a fegyelmi ügy elintézése. Nagyon jól tudjuk, hogy az alsófokú tisztviselőt nemcsak azzal lehet kivégezni, hogy. az illetőt hivatalvesztésre ítélik, hanem egyéb fegyelmi ítéletek halmioaásával is ki lehet végezni, tönkre lehet tenni. Most ez ellen nincs továbbmenő jogorvoslat. Amikor ezt szóváteszem, t. Ház, nemcsak arra laiz esetre gondolok, amikor az üldözésnek kitett tisztviselőt kell megvédeni, hanem gondolok az eset megfordított jár a, másik oldalára is, amikor az állampolgár a kötelességéről megfeledkezett tisztviselővel szemben aiz egyetlen utat, a fegyelmi utat veszi igénybe és tesz fegyelmi feljelentést. Ebben az esetben is az alsófokú közigazgatási hatóságok egy zárt falat tudnak eléje húzni, amelyen felül az ügy nem mehet a t. belügyminiszter úrhoz, vagy az arra illetékes miniszterhez, s az ügyet az alsóíokon fogják eldönteni. Én nem hiszem, hogy ez helyes út volna. Amikor a tisztviselők szolgálati pragmatikáját nem alkotjuk meg, annak ellenére, hogy a nemzeti munkaterv is tesz erre nézve allúziót, amikor a nemzeti munkatervnek ezt az allúzióját nem valósítjuk meg, akkor még azokat a garanciákat is, amelyek a tisztviselő működésében a felső hatósággal szemben megvannak, határozottan! csökkentjük. Én nem hiszem, hogy az a költségkímélés, amely itt jelentkezhetik s amelyre én kíváncsi vaigyok, — a t. belügyminiszter úr majd lesz szíves bennünket tájékoztatni, hogy mit jelentj het ez költségkímélés szempontjából — megérné ezekben a fontos ügyekben a megadott garanciáknak ilyen csökkentését. T. Ház! Legyen szabad most még utalnom az én praxisomból is, de a mindannyiunk praxisából is ismert elintézési módj ara a közigazgatási ügyeknek az alsófokú hatóságoknál. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy a legkivételesebh esetben történik meg a« alsófokú intézkedésekueík a másodfokon való [megváltoztatása. Az indokainál foigva való helybenhagyás az, elfogadott séma, és nem hiszem, hogy az •esetek öt százalékában van eltérés, amikor a másodfokú hatóság megváltoztatja az alsófokú hatóság intézkedését. Ha most ehhez hozzá log járulni, hogy az a másodfokú intézkedő hatóság még azt a problematikus veszélyt sem. érzi maga felett, hogy az arra illetéikes felsőbbség az ő ítélkezésébe belenéz s esetleg eldönti, hogy sablonosán lett-e az ügy elintézve vagy sem, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez a reform egyet jelent a legalsóbbfokú közigazgatási hatóság végérvényes intézkedésének szankcionálásával. Nekem legalább, aikinek módomban volt különféle posztokon a közigaizgatas működésébe belátni, ez a legszentebb meggyőződésem. (Esztergályos János: így is van!) T. Ház! Ezeket voltam bátor előadni az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben és ebből vonom le azt a konzekvenciát, hogy ilyen formájában ezt ;a javaslatot nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni azért, mert leront bizonyos garanciákat technikai könynyebbség, vagy takarékosság kedvéért, azonban az állampolgárokat létérdekükben érintő