Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 15 U. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 423 ügyekben a megfelelő pótgaranciákat nem állítja fel. En tehát azt kérem a t. belügyminiszter úrtól, méltóztassék — ha a többségi határozattal ezt a törvényt keresztül fogják vinni — haladéktalanul idehozni a középfokú közigazgatási bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatot, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Életbe sem léptetem, amíg ez az egész törvénysorozat meg nem lesz!) Engedelmet kérek, én ezt nem tudhattam. (vitéz Keresztcs-Fischer Ferenc belügyminiszter: Majd megmondom!) Nagyon örülök neki, igen t. miniszter úr. Ha ebben a törvényjavaslatban az utolsó szakasz az lett volna, hogy: «ezen törvény életbeléptetése a belügyminiszterre bízaiik, de előbb nem fog megtörténni, míg* a középfokú közigazgatási bíráskodás nem fog megalkottatni», akkor az én felszólalási m tulajdonképen tárgytalanná vált. (Ügy van! a baloldalon.) Mert legyen meggyőződve a t. miniszter úr arról, hogy én is akarom a közigazgatás egyszerűsítését, én is akarom a racionalizálást, én is akarom a takarékosságot, (Bródy Ernő: Valamennyien!) azonban mindezeket a szempontokat össze kell egyeztetni az állampolgárok érdekeivel. T. Ház! Azzal a feltétellel, hogy a miniszter úrnak ez a kijelentése majd a törvény szövegében is valamiképpen kifejezésre jut, majd rneg fogom változtatni álláspontomat, ellenben ma még megtörténhetik, hogy ha ezt à javaslatot elfogadtam, a miniszter úr esetleg eltávozik, vagy esetleg szándékát megváltoztatja és csak ez a rendelkezés kerül bele a Corpus Juris-ba, a garanciák pedig hele nem kerülnek. Ezért ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadjam. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik

0

? Héjj Imre jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Ház! A tegnapi határozat értelmében hét órakor áttérünk az interpellációkra. Mivel elmondandóimat a legnagyobb művészettel sem tudom három percre Összeszorítani, mély tisztelettel kérem, hogy méltóztassék beszédem elmondására halasztást adni. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő úrnak joga van ezt a kérelmet előterjeszteni. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (legn!) A Ház a halasztást megadja. Minthogy tegnap hozott határozatunkhoz képest hét órakor az interpellációk előterjesztésére kell áttérnünk, a vitát megszakítom s előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi uleset holnap délután öt órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. te. módosításáról és kiegészítéséről intézkedő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A napirendhez kivan valaki szólni 1 Héjj Imre jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Elismerem,, hogy a választási visszaélésekről és atrocitásokról elhangzó ellenzéki beszédekbe ittott némi túlzás vegyül, azonban nyugodt lelkiismerettel állíthatom és állítom, hogy a közelmúltban lefolyt időközi választásoknál, nevezetesen a mezőkeresztesi választásnál olyan erőszakossággal, a terrornak annyi fajával és olyan undorító voltával találkoztunk, aminőre példa csak a hirhedt Bánffy-korszak alatt volt. Már abból a tényből, hogy országgyűlési képviselőket csendőrszuronyokkal akadályoztak meg abban, hogy a választóközönséggel érintkezzenek és azt az alkotmányos befolyást érvényesítsék, amelynek érvényesítéséhez minden egyes állampolgárnak joga van, az önkényeskedésnek ritkán tapasztalt mértékét kell megállapítanom. Egészen természetesnek találom azt, hogy a kormánypárt önként és kardcsapás nélkül nem enged át mandátumokat és politikai poziciókat azoknak, akik ellenkező politikai nézeten vannak, de hogy az egész kormányhatalom apparátusának gáncsvetéseivel, okvetetlenkedéseivel, kellemetlenkedéseivel, régen bevált korrupt eszközökkel, etetéssel és itatással lehengerelni, lekaszabolni és kiirtani törekszik az ellenzéket, azt nem értem. Nem értem elsősorban azért, mert ellenzékre minden jóakaratú, jóhiszemű, az ország érdekeit szívén viselő és az ellenőrzéstől nem rettegő kormánynak szüksége van. T. Ház! 1926-ban — ha jól tudom, Szécsényben — nem kisebb ember, mint gróf Betíhlen István bánatosan,, búsan és keserű könnyek között hirdette, hogy neki szüksége volna erős, meggyőződéses ellenzékre, amellyel élvezet volna a parlamentben a kormánypolitika fegyvereit összemérni és azt az ország tapsaitól kísérve, érvekkel meggyőzni és legyőzni. Csak éppen azt nem tette hozzá Bethlen István gróf, hogy a kormány a maga részéről mindent elkövet, hogy az ellenzéket besegítse a parlamentbe (Derültség half elől.) és nem rajta múlik, hogy az semmiféle bíztatásra és édesgetésre nem reagál. Ügy járt szegény Bethlen István gróf, mint járt 1912-ben a román király, amidőn a bolgárok a Balkánháború után letiporva és leteperve feküdtek a földön és Románia hadat üzent nekik. Akkoriban egy német élclapban egy kép jelent meg erről a hadüzenetről. A kép a román királyt ábrázolta, amint vezérkarával megáll egy magaslaton, körültekint és mondja: sajnálom, hogy az ellenség nem jelentkezik, de a csatát meg kell kezdeni. (Derültség a baloldalon.) Azt hiszem, hogy Bethlen István éppen olyan őszintén sajnálkozott az ellenzék^ hiányán, mint ahogy a román király őszintén sajnálkozott az ellenség hiányán. Ez azonban semmit sem változtat azon a tényen és igazságon, hogy ellenzékre elsősorban a kormánynak van szüksége, mert főleg ellenzéki felszólalásokból ismeri meg az ország igazi közvéleményét és közhangulatát, és mert csak ezen az úton érvényesülhet az eszmék egymásrahatásának és a szellemi megtermékenyítésnek törvénye, amelyre még a legzseniálisabb kormánynak is szüksége van. T. Ház! Nemcsak a kormánynak, hanem a parlamentnek is szüksége van ellenzékre, mert ami elevenség, szín és lüktetés van a parlamentben, az az ellenzéknek köszönhető. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Készséggel elismerem, hogy a kormánypártnak igen sok tehetséges, szellemes., képzett és kiváló emberi tulajdonságokkal felruházott tagja a folyosón, ahol a pártbilincsek meglazulnak és ahol bátrabban és nyíltabban lehet beszélni és nem forog veszedelemben r az a mandátum, amelyet nem annyira a nép bizalma, mint inkább a kormány kegye ruház egyik-másik képviselőre, (Ügy van!

t Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon és a középen.) gascogne-i legény és fenegyerek, (Zaj.) de abban a pillanatban, amelyben mint párt jelennek meg a kormánypárt padsorai-