Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

34 Az országgyűlés képviselőházának 1 faluban vagy városban lakó csendőrnek, és a csendőr addig pofozza az illetőt, amíg el nem áll szándékától, s kijelenti, hogy beadott kérvényét visszavonja. T. Ház! A belügyminiszter úr fejbólintással kívánja ezt a kérdést elintézni, pedig ha megnézné és bekérné azokat a jelentéseket, amelyek részben a vidéki kerületi főkapitányságnál, részben saját minisztériumában feküsznek, azokból megállapíthatná, hogy tény az, amit mondtam. A kezeim között van egy jegyzőkönyv, amelyet csak azért nem olvasok fel minden részletében, mert kvalifikálhatatlan kifejezésekkel illeti az egyik csendőralhadnagy azt az embert, aki a Népszava utcai terjesztésére vonatkozó kérelmét beadta. Megnyugtatta az illetőt, hogy majd gondoskodni fognak arról, hogy a lap terjesztésére ne vállalkozzék. A legkérlelhetetlenebb módon üldözik azóta is, s természetesen az engedélyt nem adták meg az illetőnek. Mindezekből az ügyekből azonban, amelyek részben fellebbezés alatt vannak, részben elintézetlenül hevernek a különféle burokban, kiemelkedik a sarkadi főszolgabíró végzése. Igaz, hogy a főszolgabíró a sajtótörvény vonatkozó rendelkezésére hivatkozik betiltó végzésében, azonban ez a főszolgabíró annyi fáradságot sem vett magának, hogy elővette volna a sajtótörvényt s meggyőződést szerzett volna a tekintetben, hogy valóban fennforognak-e azok az akadályok, amelyeket a sajtótörvény vonatkozó rendelkezése tartalmaz, vagy fennforognak-e azok az előfeltételek, amelyek fennállása mellett valakinek utcai terjesztést ki lehet adni. A sarkadi főszolgabíró a Népszava utcai terjesztését megtiltó végzésében a következőket mondja: Meg kellett tagadni a Népszava utcai terjesztésére vonatkozó engedély kiadását, (olvassa): «mert a Népszava olyan politikai irány szolgálatában áll s olyan politikai eszmék terjesztője, amelyek a magyar nemzeti szellemben nevelt, ebben az eszmekörben élő falusi lakosság érzés- és gondolatvilágától távol állanak és a nemzeti érzés fejlesztésére és ápolására nem alkalmasak.» Kutattam a sajtótörvény vonatkozó rendelkezéseit, átnéztem a törvény 13. §-át, átnéztem a régi végrehajtási utasítást és az. 1920-ban, tehát egy ellenforradalmi mentalitás idején kiadott végrehajtási utasítást is, azonban egyik rendeletben sem találtam olyan rendelkezést, amely alapja lett volna annak, hogy a főszolgabíró ilyen végzést hozzon. Méltóztassék elképzelni, hogy ott, ahol a főszolgabírónak diszkrecionális joga van valamely kérdésben állástfoglalni, ez a főszolgabíró hogyan gyakorolja ezt a diszkrecionális jogát, amikor itt tételes törvénnyel és tételes törvény alapján kiadott rendelkezésekkel szemben ilyen aljas, útszéli és ostoba rendelkezéseket alkalmaz. Méltóztassék elképzelni, t- Képviselőház, hogy egy ilyen ember, aki ilyen gondolatvilágban él, hogyan gyakorolja a közhatalmat abban a kerületben és olyan vonatkozásokban, amelyekben tényleg az ő politikai judiciuma, megítélése is bizonyos tekintetben befolyással lehet. Kérem a miniszter urat, tegye vizsgálat tárgyává ezt a kérdést és ne helyezkedjék arra a kényelmes álláspontra, amelyre valószínűleg helyezkedni akar, hogy ott van a fellebbezési lehetőség, tessék a fellebbezést beadni ezen sérelmesnek vélt határozat ellen (Büchler h2, ülése 193

S január 25-én, szerdán. József: Ördögöt a nagyanyjánál!) és akkor e i jogorvoslati lehetőségben meg van adva a mód, hogy a sérelmes intézkedés reparáltassék. Itt nem egy közönséges sérelmes intézkedésnek bírói, vagy fellebbezési úton való reparálásáról van szó, hanem arról van szó, — és az lenne a kötelessége a belügyminiszter úrnak — hogy ezt a tudatlan, tanulatlan, gonosz, rosszindulatú embert megtanítsa a miniszter úr móresre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A képviselő úr interpellációjában említett sarkadi esetet vizsgálat tárgyává tettem és megállapítottam, hogy a tényállás megfelel a képviselő úr interpellációjában előadott tényállásnak. Ennek alapján meg kell állapítanom, hogy az illetékes főszolgabíró a maga határozatát helytelenül és a törvény ellenére hozta meg. Az történt ugyanis, hogy a Népszava árusítására valaki árusítói engedélyt kért abban a községben. A főszolgabíró, amikor ezt a kéj reimet elbírálta, kellett, hogy a vonatkozó törvényes rendelkezések szabályait alkalmazza. Ezek között a törvényes rendelkezések között nincs, de nem is lehet megemlítve az; hogy a főszolgabírónak joga legyen vizsgálni azt, vájjon micsoda politikai irányú, vagy micsoda természetű az a nyomdai termék, amelynek árusítására az illető kérelmező jogot kért, (Farkas István: Világos dolog) mert hiszen csak olyan nyomdai termék árusítására kérhetet jogot, amelynek kolportázsjogát a belügyminiszter engedélyezte. Teljesen téves és helytelen tehát a határozatnak az a rendelkezése, amely szerint abból az okból tagadja meg a Népszava terjesztését, illetőleg az árusítási igazolvány kiadását, mert neki a Népszava politikailag nem tetszik. En nem akarok itt politikai vitába bocsátkozni, hogy ebben a tekintetben igaza van-e annak a főszolgabírónak, vagy nincs, hogy neki a Népszava tetszik-e, vagy nem tetszik, (Propper Sándor: Ne vegye meg, ne olvassa! Olvassa a Szív-et!) de semmiesetre sem szabad ebben a határozatba ennek a politikai vonatkozásnak belekerülnie. Természetes dolog, hogy ezt a konzekvenciát a már fellebbezés alatt, álló és hivatalosan hozzám kerülő ügyben le fogom vonni és a határozatot ekképpen fogom reparálni. A képviselő úr szerint kényelmes álláspontra helyezkedem akkor, amikor^ ilyen esetben fellebbezést kívánok és azt kívánom, hogy az ilyen ügyek hozzám kerüljenek. (Propper Sándor: Fel kellene függeszteni az ilyen közegeket!) Kérem a képvislő urat, ne méltóztassék azt követelni, hogy egy tisztviselőt azért, mert helytelenül, vagy tévesen alkalmazott egy törvényt, (Kéthly Anna: Törvénytelenül!) felfüggesszek. En tudom, mikor áll elő a tisztviselő fegyelmi felelőssége és azt mindig szigorúan alkalmazom, ebben a tekintetben igazán nem szorulok kitanításra. Ahszolute nem kényelmes álláspont tőlem az, hogy én megvárom, amíg az ügyek fellebezés folytán hoszám jutnak és akkor intézem el őket, hanem ez a törvényes álláspont, mert anarchiát szülne az. olyan álláspont megteremtése, ha a belügyminiszter fölülről elsősökön egyszerűen belenyúlna az ügyek intéziésébe. Mindenkinek, aki jogsérelmet érez az elsőfokú vagy másodfokú hatóság intézkedésében, 1 tessék a törvényadta jogorvoslattal élnie. Biz-