Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 15 tekintetében, amellyel ezt a rendelkezést megindokolja, kimondván, hogy «mindazokban a jogvitás f ügyekben, amelyekben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a főkegyúrtól átruházott hatáskörben dönt, a harmadfokú fellebbezésnek is lehetősége van. Ezt a kivételt a. kérdés alkotmányjogi vonatkozása indokol] a. A katolikus egyházi alkalmazottaknak es intézményeknek jogviszonyai és jogigényei körül felmerült vitákban ugyanis évszázadok óta a döntés joga az apostoli királyt, mint a főkegyúri jog birtokosát illette meg. Ezt a jogot a főkegyúr a parlamentáris kormányrendszer bevezetése óta a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter útján gyakorolta. Alkotmányjogi szempontból tehát indokolt, hogy az említett ügyekben a döntés végső fokon továbbra is a vallás- és közoktatásügyi miniszternél maradjon meg.» Ezt r rendkívül finom, szubtilis és helyes indokolásnak ^ tartjuk a magunk részéről és magát az intézményt a magam részéről is helyeslem. (Helyeslés jobbfelöl.) En azonban azt hiszem, hogy ennek a nagy elvi kérdésnek nem volna hátrányára, ha ez tisztán elvi ügyekre, vagy mondjuk: nagyobbszabású ügyekre koncentrálódnék. Ma különösen a párbérkérdés rendezetlen állapotában igen gyakran vannak apró, öt-tízpengős jogviták, amelyek egy-egy párbér járandóságnak hely; telén, vagy nem megfelelő minőségben való kiutalási formájából keletkeznek s amely jogviták először megjárják az ottani iskolaszéket, azután a községi elöljáróságot, majd a főszolgabírót, az alispánt, illetőleg a vármegyét, azután az ügyek felmennek a kultuszminisztériumba és sokszor még a közigazgatási bírósághoz is. En azt hiszem, hogy ez túlzottan nagy apparátus apró-cseprő ügyek elintézésére. (F- Szabó Géza: Ebben a jogkörben a közígazgatósági bíróság az ötödik fokon ítél!) Ha tehát takarékoskodni akarok sha a közigazgatást gyorsabbá és olcsóbbá akarom tenni, meg kellene gondolni, nem lehetne-e itt olyan értékhatárt megállapítani, — legyen az 20 pengős, vagy 50 pengős értékhatár — amelyen alul lévő és nem elvi természetű ügyök a másodfokon elintézést nyerhetnének, ahol tehát nincs olyan szükséges rendelkezés, amely a legmagasabb fórumokig való felmenetelt szükségessé tenné, mert a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ügyosztályának nagy munkatorlódását legnagyobbrészt ezek az ügyek okozzák.* Nem mondom, mi meg vagyunk elégedve, ha ez a rendelkezés marad meg, de a takarékosság elvével ez a rendelkezés valahogyan nem áll egyenes arányban. T. Képviselőház! A javaslat második része az 1929 : XXX. te. novellája tulajdonképpen. Ezt a törvényt hosszú előkészítés után: a közigazgatási törvény formájában a Ház végre 1929-ben tető alá hozta. Nem tudom, hogy ez a három esztendő, mióta ez a törvény életben van, hozott-e elég, illetőleg hozott-e olyan bóségesszámú tapasztalatot, olyan megnyugtató mennyiségű tapasztalatot, hogy ennek reformja, novellája máris indokolva van. A miniszter úr mindenesetre úgy tudja, hogy igen, de nekem mint építésznek, egy kicsit furcsa dolog az, hogy előbb egy részletrajzot kapok és csak azután tervet. A miniszter úr bejelenti az indokolásban, hogy szándékozik még egy csomó közigazgatási javaslattal a Ház elé jönni. Bejelenti az indokolásban, hogy tervezi a közigazgatás reformjának mélyreható megváltoztatását, hogy törvényjavaslatot fog beU. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 413 nyújtani a közigazgatási bíráskodás reformjáról, törvényjavaslatot készít elő a közigazgatás szervezésének átépítéséről, gondoskodni kíván a miniszteri ellenőrzés hatékonyabb gyakorlásáról, az ítélkező hatóságok vagyoni és fegyelmi felelősségének nagyobbmérvű érvényesítéséről és így tovább. Ezek nagyon helyes intézkedési tervezetek, de ha a Képviselőház ma nem látja az egész koncepciót, csak ezt az egy részletrajzot, akkor nem tudom megítélni, hogyan függ ez a részlet össze azzal a nagy koncepcióval, amely ezekben a javaslatokban fog kicsúcsosodni. Megértem azt, hogy a mai korszak nem alkalmas nagyobbszabású törvényalkotásra, s ma meg kell elégednünk az apró foltozó munkával és csak az égető szükségességnek megfelelő törvényjavaslatokkal lehet a Ház elé jönni, mert hiszen annyira változott viszonyok között élünk, hogy napról-napra más és más helyzetek állhatnak elő, de akkor szeretném, ha azt a gondolatot, hogy ilyen monumentális, nagyvonalú kérdésekkel, ilyen nagyszabású törvényjavaslatokkal, ilyen összefogó törvényjavaslatokkal nem lehet a Ház elé jönni, a kormányzat minden vonatkozásban hasonlókép teljesítené és nem jönne például olyan korszakot alkotó, nagyjelentőségű dolgokkal ilyen időkben a Ház elé, mint a nyugdíjtörvény. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Itt van a nyugdíjtörvény?) Szeretném, ha a kormányzat minden vonalán érvényesülne ez a gondolat. Tökéletesen igaza van a miniszter úrnak, hogy a közigazgatást teljesen át kell szervezni és az élethez kell idomítani. Az élet a háború után és az élet a háború r előtt két egészen különálló dolog s a háborúelőtti közigazgatás a háború utáni időkre abszolúte nem alkalmas. A közigazgatás feladatai rettenetesen kibővültek, a közigazgatás feladatai megsokszorozódtak, olyan tényezők léptek a közigazgatás feladatai közé, amilyeneket a háború előtt a közigazgatás egyáltalában nem,, vagy alig látott.. Ertem ezalatt főként a közgazdasági kérdések predominens elő nyomulását, értem ezalatt a közlekedési közigazgatásnak az új közlekedési eszközök következtében szükséges módosítását s különösen a szociális kérdések megoldásának, a szociális igazgatásnak a közigazgatás sáncai közé való bevonulását, amely kérdések mind egészen más szellemből és egészen más rendszerből bírálandók el, mint a régi közigazgatás kérdései. Világos dolog, hogy ez új embereket is követel, ezek az új feladatok egészen új embereket, egészen másképp képzett embereket kívánnak. Őszintén megmondom, hogy azt a túlzott jogi minősítést, amelyet a közigazgatás még most is, ebben a javaslatban is magáévá tesz, nem tudom helyeselni. A technika mai óriási haladásában a közigazgatás terén feltétlenül helyet kel adni a műszaki minősítésnek s a szakminősítések egyéb ágainak is. A vidéki váró-" sokra, de a székesfővárosra sem tartom egyáltalán fontosnak, hogy a polgármesteri székben feltétlenül jogi minősítésű embereknek kell ülniök, mint ahogy a törvényjavaslat vidéki városokra mpst kontemplálja, mert a polgármester által végrehajtandó feladatoknak csak igen csekély része jogi természetű. Sokkal nagyobb 'mértékben szerepelnek közgazdasági, pénzügyi és műszaki ügyek, amelyeknek elintézése a teljes hozzáértés nélkül csak olyan, mint amikor valaki marikóval kénytelen járni. Tud járni, de csak mankóval és a mankó mindig az