Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 154. ülése 1933 március 1-én, szerdán. 411 egyszer fel kíván melegíteni, mint olyan dolgot, amely a valóságnak megfelel. Nem akarok a Wolkenberg-levélre rátérni, mert végeredményben Wolkenberg annyi levelet írhat Pekárnak, amennyit Pekár Wolkenbergnek, ezt intézzék el ők egymás között és levelezzenek egymással annyit, amennyit akarnak, de hogy én bizonyító erőnek elfogadjam azt, amit ők egymás között leveleznek, ahhoz keressenek egy harmadik naivat, de ne engem, aki ezt elhiszi. Azt mondja Pekár képviselő úr, hogy ő megmentette a szellemi kincseket, amelyek itt az országban voltak. En ezt, lehet, hogy elismerem, lehet,, hogy nem, ezt nem tudom, egy mindenesetre tény, ha Pekárt elvitték volna a románok magukkal, Magyarországnak nagy szolgálatot tettek volna. {Derültség a baloldalon.) Elnök: Napirendünk szerint következik a gazdasági munkaszerződéseken alapuló követelések védelméről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét.) Elnök: Vitának helye nincs, következik^ a határozathozatal. Kérdem a. t. Házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni,, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszem át. Most pedig következik a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 :XXX. te. módosításáról és kiegészítéséről intézkedő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Írom. 460, 495.) Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr, (Halljuk! Halljuk!) aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Petrovácz képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat a maga összetételében olyan mozaikszerű és annyiféle rendelkezést tartalmaz, hogy az ahhoz való hozzászólás sem lehet egységes és így kénytelen vagyok a törvényjavaslat szövegét, illetőleg beosztását követve azokhoz a fejezetekhez hozzászólni, amelyeket a magam részéről kritikával kívánok kísérni. Az első fejezet a jogorvoslatokról szóló fejezet behozza azt az új jogorvoslati rendszert, hogy eltörli a harmadfokú fellebbezést, illetőleg a felülvizsgálati kérelmet és két fokon történő ítélettel befejezi a közigazgatási panaszok ügyét. Jogilag véve ez mindenesetre merész újítás, lehet arról disputálni, vájjon jogilag helyes-e vagy nem, én azonban nem vagyok jogász, ennek következtében a disputának ezt a részét teljesen mellőzöm. Megállapítom azonbai: azt, hogy lényegileg már az 1929. évi XXX. törvénycikk gondoskodott erről, amikor a harmadik fokon már csak felülvizsgálati kérelemre adott lehetőséget. Sajnos azonban ezt a felülvizsgálati kérelmet a jogkereső közönség minden alkalommal igénybevette, akár történt jogszabálysértés, akár nem történt, abból a magyaros virtusból kifolyólag, amely szükségesnek tartja, hogy minden ügyben végső fokon a miniszter, a miniszterelnök, vagy a kormányzó ítélkezzék, mert csak akkor nyugszik meg az ítélkezésben, ha az ügy minden elképzelhető és lehetséges instanciát végigjárt. Teljesen helyes dolog, ha ennek a rendszernek, amely a jogi elmélettől elütőleg a gyakorlatban meghonosodott, a törvény végetvet és ha gondoskodik arról, hogy a nálunk ismert megszokott, konok és makacs fellebbezők játékai elé akadály állíttassék, hogy nemcsak abból a szempontból szükséges, hogy a munkamennyiséget csökkentse, hogy az eljárást gyorsítsa, hanem abból a szempontból is, hogy hozzászoktassa az embereket ahhoz, hogy a másodfokú hatóság végzésében is meg lehet nyugodni. Ez más tereken is éreztetni fogja a maga egészséges hatását. T. Ház ! Igen gyakran a fellebbezésnek nincs egyéb célja, mint az időnyerés és ezt az időnyerési célt rendkívül könnyen érik el, amikor túlterhelt minisztériumokat kényszerítenek lappáliás ügyek tárgyalására. Építésrendőri ügyekben sok ilyen üggyel találkozom, de csak egyetlen-egyre akarok hivatkozni ebben a pillanatban. Itt, a székesfővárosban, a Rákóczi-úton van egy árúház, amely nem árúháznak készített helyiségben rendezkedett be és üzemét ebben a helyiségben annyira kiterjesztette, hogy az építési engedélynél a fokozottabb tűzbiztonság, illetőleg, a közönség életének védelme szempontjából a hatóságok bizonyos rendelkezéseket voltak kénytelenek vele szemben előírni. A főváros hatóságainak még élénken emlékezetében él a Párisi Áruház katasztrófája, amikor a meg nem felelő épületben engedélyezett árúház eredménye 13 halott és számtalan sebesült volt a nagy anyagi kár mellett. A hatóság tehát kénytelen a közönség életbiztonságának védelmére hatósági rendelkezéseket elrendelni. Mi történik ezekkel a rendelkezésekkel szemben. Az áruház, ahelyett, hogy teljesítené őket, fellebbez a Közmunkák Tanácsához, mert tudja, hogy ezzel három hónapot nyer az intézkedések végrehajtásánál. A közmunkák tanácsa jóváhagyta a határozatot, sőt bizonyos tekintetben szigorította. Mit tesz az áruházi? Fellebbez a belügyminiszter úrhoz, ahol tudja, hogy újabb hat hónapra van módjában kitolni az ügynek végleges elintézését és amikor lejön a belügyminisztériumtól is a harmadfokon is jóváhagyott határozat, illetőleg az a végzés, hogy nem történt jogszabálysértés, tehát nincs ok és mód a határozat megváltoztatására, akkor bevárja, míg az elsőfokú büntető hatóság reá büntetést ró ki, a büntetést nem veszi tudomásul, hanem ismét megkezdi a fellebbezések láncolatát a harmadik fokig és így évekig fennállhat az a helyzet, amely tűzbiztonságilag állandó veszedelmet rejt magában és amely az áruház látogatóinak életbiztonsága rovására minden pillanatban katasztrófává válhatik. (F. Szabó Géza: Ezeket az ügyeket soronkívül intézném!) Ezeknek az időnyerő, jogilag in dokolatlan fellebbezéseknek m egszüntetésére, lehetetlenné tételére való törekvés teljesen indokolja 'a javaslat azon szakaszait, amelyekben a fellebbezéseket korlátozni akarja. Mélyen t. Ház! Ha mi a közigazgatástól olcsóságot és gyorsaságot kívánunk, ha azt kívánjuk a kormányzattól, hogy takarékossági lépéseket tegyen és ezzel iparkodjék a nehéz költségvetési helyzetet megjavítani, akkor nem tagadhatjuk meg szavazatunkat egy olyan javaslattól, amely ennek a gondolatnak jegyében jött a Képviselőház elé. Kétségtelen dolog, hogy a takarékosságra, az ügyek olcsóbb elintézésére alkalmas ez a javaslat, mert állítom, hogy ta túlméretezett és a túldrága adminisztráció az oka annak, hogy az ügyek elintézésében a gyorsaság tekintetében pana60*