Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

410 Az országgyűlés képviselőházának wirth Mátyás képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Minthogy a szóbanlevő törvényjavaslat a véderő- és pénzügyi bizottságnál van, ezért a kérvényt a törvényjavaslattal való együttes tárgyalás és jelentététel céljából a Ház kiadja a véderő- és a pénzügyi bizottságnak. T. Képviselőház! Peyer Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes kérdésben kért szót, amit a képviselő úrnak megadtam s így Peyer

1 Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! a szélsŐbaloldlon.) Pekár Gyula képviselő úr a Ház tegnapi ülésén visszatért arra a személyes természetű felszólalásomra, amelyet egy hírlapi közleménnyel kapcsolatosan a Ház előtt tettem. Ebben a hírlapi közleményben arról volt szó, hogy Pekár képviselő úr a lap szerint azt állította, hogy annak idején a Peidl-kormányt éppen akkor tartóztatták le, amikor iaz szerződést akart kötni a románokkal valami területre vonatkozóan. Ebben az ügyben Peidl Gyula akkori miniszterelnök nyilatkozott és visszautasította ezt a támadást, mondván egy hírlapi nyilatkozatban, hogy ez valótlan. Napok teltek el és ezek alatt Pekár képviselő úr nem tartotta szükségesnek, hogy ez ügyben nyilatkozzék, hogy megmondja, ezen a törvényszéki tárgyaláson tulaj donképen mondotta-e azt, ami a lapban megjelent, vagy nem mondotta. Csak amidőn én a Házban szükségesnek tartottam szóvátenni az ügyet, nyilatkozott a tegnapi napon, (Buchinger Manó: Össze-vissza!) de tegnapi nyilatkozatában ismét nem válaszolt nyíltan és világosan arra a kérdésre, mondotta-e azt, amit a lap közölt, vagy nem mondotta. Pekár képviselő úr egy egészen zavaros kijelentés után, amelyből senki sem tudja.megállapítani, hogy tulaj donképen mit mondott ezen a törvényszéki tárgyaláson, szükségesnek tartotta, hogy rátérjen olyan eseményekre is, amelyek ezzel az üggyel abszolúte nem függnek össze. En arra voltam kíváncsi, mondotta-e ezt, igen vagy nem és a képviselő úr erre nézve tartozott volna nyilatkozni, mert ha igen, ha tett ilyen nyilatkozatot, akkor megtaláljuk a inódjat, hogy a képviselő urat ezért a kijelentésért más úton is felelősségre vonjuk. A képviselő úr azonban nem nyilatkozott itt világosan, hogy mondotta-e, vagy nem és óvakodott a hírlapokban nyilatkozatot leadni arra vonatkozólag. (Buchinger Manó: Kertel!) fenntartja-e, vagy nem ezt a nyilatkozatot, úgyhogy én csak Peidl volt képviselő úrnak ez ügyben már kiadott nyilatkozatára utalok s annak szószerinti szövegével teljesen azonosítom magam. Azokra a kijelentésekre, amelyeket a képviselő úr megint szükségesnek tartott megtenni, bár — hangsúlyozom, — egyáltalában nem függnek össze azzal az üggyel, amelyet itt szóvátettem, mégis pár szóval válaszolnom kell. Válaszolnom kell, pedig nem mintha olyan nagyra tartanám ezeket a kijelentéseket, vagy súlyt helyeznék rájuk, de nem akarom, hogy ezek megcáfolatlanul maradjanak. Fenntartom s hajlandó vagyok bárki előtt, a tanúk százaival bizonyítani, hogy amikor a Peidl-kormány lefogatása történt, a budai várban legalább is egy ezred román katona volt. A román katonaság délután vonult már fel, magam láttam ezt l4. ülése 1933 március 1-en, szerdán. a felvonulást és még élnek a szemtanuk százai, akik igazolni tudják, hogy ez az egész puccs, amely elő volt készítve, a román katonák segítségével történt, a románokkal történt előzetes megállapodás alapján. Engem is román kato- * nák kísértek haza lakásomra az ú. n. letartóztatás után. Ez nem vitás, ezt le lehet tagadni, de a tények itt vannak és a tanuk százai igazolják, hogy ez a románok jelenlétében történt. Nagyon merész állítás tehát az, hogy ugyanakkor a Várban egy román katona sem volt. Fenntartom, hogy több, mint egy ezred román katona volt akkor a Várban. Hogy a románok kegyét ki kereste, azt nem tudom. Ezt intézze el az összekötöző miniszter úr azokkal, akik annakidején ezt az ügyet csinálták. Lehet, hogy az ő összekötözési minisztériumának volt va' lami szerepe azok körül az összekötözött hullák körül is, amelyek annakidején a Dunában úszkáltak. Elnök: A képviselő úr tartózkodjék a gyanúsításoktól. (Malasits Géza: Pedig sokan úsztak ott!) Csendet kérek. Peyer Károly: Nem akarok erre az összekötöző minisztériumra és annak ténykedésére visszatérni, hangsúlyoznom kell azonban, hogy az alatt az idő alatt, amíg a román megszállás idején Budapesten és a vidéken is munkásokat véresre vertek, megkínoztak, (Malasits Géza: Halomra lőttek!), agyonlőttek, az alatt jómódú előkelő polgári családok vendégül látták azokat a román tiszteket, akik Magyarországot kifosztották, kirabolták, másodszor tönkretették és ., nem egy előkelő úriesaládban mély benyomások maradtak a román megszállások következtében. Arra akarok csak rámutatni még, hogy ugyanaz a kormány, amelyet Pekár képviselő úr támogatott, a népszövetségi kölcsön igénybe- > vételekor táviratilag mondott le mindazoknak a károknak a jóvátételéről, amelyeket a románok annakidején itt okoztak. Tehát azt ne rajtunk reklamálja a képviselő úr, hanem reklamálja azon a kormányon, amelynek ő hűséges támogatója volt. A leghatározottabban visszautasítom azt a valótlan beállítást, hogy a Peidl-kormányt a szovjet nevezte ki. A leghatározottabban viszsza kell utasítanom azt a kijelentést, hogy a Peidl-kormány a munkástanácsnak tett esküt vagy fogadalmat, mert a Peidl-kormány senkinek sem tett fogadalmat és senkinek sem tett esküt. Nem igaz az sem, hogy a Peidl-kormány az első minisztertanácsot a munkástanács helyiségében tartotta, bár ez egészen alárendelt jelentőségű dolog; a munkástanács mindig az új városháza üléstermében tartott ülést. Ha ott tartotta volna, az sem lett volna hiba, csak a valótlanságok igazolására kell rá• mutatnom, hogy ez sem felel meg a tényeknek, mert egy Andrássy-úti klubhelyiségben tartotta annakidején a Peidl-kormány az első minisztertanácsot. Azokra a táviratokra vonatkozólag, amelyekre itt a képviselő úr hivatkozott, hogy mi azokkal elősegítettük a népbiztosok szökését, nem tartom szükségesnek válaszolni azért, mert 1 ez ügyben egy sokkal illetékesebb és pártatlanabb fórum, mint Pekár képviselő úr, már lefolytatta a vizsgálatot, nevezetesen az ügyészség és a bíróság. Az ügyészség mindazok ellen, akiket ebben az ügyben gyanúsítottak, az eljárást megszüntette anélkül, hogy vádiratot adott volna, nagyon ízléstelennek tartom tehát, hogy egy olyan ügyet, amelyben az ügyészség a vádat elejtette, az ország Háza előtt még