Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

32 Az országgyűlés képviselőházának 1; Lázár Miklós: Tisztelettel kérek 15 perces meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Lázár Miklós: Es erre az emberre nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értékeket is bízott rá a magyar állam. (Egy hang a jobboldalon: Nem ismerték! — Bródy Ernő: Ismerkedtek volna meg vele! — Zaj.) És mindez Svájcban történt, abban az országban, ahol állandóan nagy szimpátia, nagy melegség tapasztalható ez iránt a mártírország iránt. (Farkas Elemér: Ez a legnagyobb kár!) Mivel némely ügyek nem mentek a fölmívelésügyi minisztériumon keresztül, ezek elszámolására nem az igen t. földmívelésügyi miniszter úr hivatott. De mi nagyon jól tudjuk, hogy erre a nagystílű szélhámosra hazafias propagandát is bíztak ráA miniszter úr csak azokról az összegekről beszélt» amelyek a borházakon úsztak el, de én teljesen tudatában szavam súlyának, itt ezen a helyen merem állítani azt, hogy több pénz ment suttyomban Svájcba, Zürichbe Laskainak bizonyos propagandatevékenységekre, mint amenynyi elment a magyar borházakra. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ezek ről azonban nincsen elszámolás. Az igen t. miniszter úr jogosan mondja azt, hogy a regényírónak is, a politikusnak is mindig számolnia kell avval a miliővel, amelyben bizonyos események lejátszódtak és lejátszódnak, tényleg abban az időben, a nagy állami feleslegek idejében — fájdalom — a társadalom, a kormány egy kissé könnyebb kézzel gazdálkodott, mint ahogyan szabad lett volna, (Rassay Károly: Bűnös kézzel, nem könnyebb kézzel), de ennek a kornak egyik legsúlyosabb betegsége mégis csak az a helyzet volt, hogy bármilyen alkalmatlan, gyanús, rosszhírű emiber előtt ha az a kormánycélok propagálására vállalkozott, ha pártpolitikai irányban szolgálatokat tudott tenni, vagy csak hazudta azt, hogy szolgálatokat tehet, abban a pillanatban nyitva állott az ajtó a minisztériumokban, közintézményeknél, (Ügy van! Ügy van! a balés a séélsőbaloldalon) s patentirozott hazafinak számított. Ilyen hazafi volt Laskai, akiről a megboldogult Szabóky államtitkár azt mondotta: inkább dolgozom egy ipszilonos derék, magyar Laskaival, mint sanctgalleni testilesekkel, akik bizonyára zsidók, mert olyan zsidósan beszélnek. Tényleg a svájci tájszólás nagyon közel áll ahhoz a zsidó-német tájszóláshoz, amelyet Galíciában néhol beszélnek. Mármost anélkül, hogy bármilyen célzata lenne annak, amit mondok, megnyugtatom 3, t. miniszter urat, hogy ezt a szalontai Laskai Dénes kormányfőtan ácsos — Bevollmächtigten — Lőwynek hívták. Megnyugtatom, hogy ez a megbízható fajtiszta hazafi a kereszténynek csúfolt kurzus kedvence, mint Lőwy Mózes kezdte meg Brassóban a pályafutását. (Simon András: TTgy van!) Édesapját, aki ügynök volt — igen tiszteletreméltó foglalkozás — Lőwy Adolfnak hívták. (Kóródi Katona János: Akkor megértjük! — Bródy Ernő: Kernelem, antiszemita! — Dinnyés Lajos: Az önök táborában volt! Most már sajnálják? — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lázár Miklós: Ennek a gazdálkodásnak tehát véget kell vetni, azt hiszen, ebben egyek vagyunk, (Helyeslés a középen) annak a rendszernek, amely az ország gazdasági ja2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. vait ilyen bűnös könnyelműséggel szórja szét a porban és ezzel együtt annak a múltból ittragadt, de mégis ma is elég erős, botor közszellemének, amely bizonyos patentirozott hazafiakat tenyészt ki, egy egész társadalmat, amely abból él, hogy ő hazafi, hogy itt érdem legyen még ma is az, hogy a Lánchídon valakinek a bolsevizmus alatt lefújta a szél a kalapját r (Derültség balfelől.) s hasonló érdemek és dicső tulajdonságok miatt álljanak hazafias intézmények élén, igen dús stal] uniókban. (Taps balról és a középen) A hazáért élni, — ezt elismerjük, de a hazából élni, hazafinak lenni s a hazával kitartatni magát: ebből a közszellemből kell, hogy kijózanodjunk, éppen úgy, mint ahogy ki kell józanodnunk az esztelen pazarlásból, (Dinnyés Lajos: Ez rendszer!) amelynek megrendítő halotti beszédével éppen a földmívelésügyi miniszter úr szolgált. (Helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Egészen röviden csak a képviselő úr beszédének világnézleti és politikai résizére kívánok kitérni. (Zaj jobbfelöl, — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi lesz az érdemkereszttel? ~— Farkas István: Ezután is kér a kormány tanácsot tőle? Hiszen kormányfőtanácsos!) Én alaposan ismerem a Laskai-ügyet; sajnos, sokat kellett foglalkoznom ezzel a Laskai-üggyel (Felkiáltások balfelől: Lőwy!) De egyetlen egy motivumot, egyetlenegy modalitást sem találtam arra vonatkozóan, egyetlen egy nüanszt sem találtam annak, hogy az lett volna, a kérdés: Laskai hazafi-e vagy nem hazafi, Laskai milyen pártállású volt, zsidó-e vagy keresztény. Én, aki ezekkel a kérdésekkel, ezekkel az iratokkal foglalkoztam, kijelenthetem, hogy ilyen intenciókról tudomásom nincs. Egyet azonban egészen határozottan kijelenthetek: hogy neki semmiféle politikai, főleg propagandisztikus megbízása Svájcban nem volt; kizárólag gazdasági kérdésekkel bízatott meg s mindenféle politikai vonatkozásoktól el volt zárva. (Lázár Miklós: Mire kapta a propagandapénzt, miniszter úr?) Gazdasági propagandára. (Dinnyés Lajos: Szóval kapott! —Zaj balfelől.) Hogyne! Tessék a költségvetésben megnézni. Benne van a költségvetésben., .hogy a Kereskedelmi Kamara kapott pénzt. (Zaj a baloldalon.) Ez benne van a költségvetésben, erről nem is beszél teim. A Svájci Magyar Kereskedelmi Kannáira kapott Magyarország részéről bizonyos támogatást. De semmiféle politikai megbízása nem volt s a mi ottani politikai képviseletünk által hermetice el volt zárva még a lehetősége is annak, hogy bármiféle politikai dologban részt vegyen. Csak ezt óhajtottam megjegyezni. Kéreim válaszom tudomásulvételét. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Mi lesz az érdemlkereiszttel? — Bródy Ernő: Marad! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi lesz a kézfogásokkal, a parolázásokkal?) Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja ai belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpel-