Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

28 Az országgyűlés képviselőházának 1 De megjegyzem, hogy abban az időben, amikor ez történt, lehetett ilyen akciót elgondolni. Át akarok térni Lázár Miklós képviselőtársam interpellációjának tulajdonképpeni tárgyára, a Laskai-ügyre, a svájci ügyre. (Ralijuk! Halljuk!) Amikor a földmívelésügyi tárcát elfogadtam, néhány nap múlva egy aktát hozott elém Barcza helyettes államtitkár, amelyben elibém tárta, hogy az egyik részét ennek a zürichi háznak Laskai bérbeadta 45.000 frankért. Egészen sima elintézés előtt álltunk, de ugyanakkor véletlenül azok a svájciak, akik bérbevették az épületrészt, megjelentek a minisztériumban és beszélgetés közben azt mondották, hogy 50-000 frankért vették bérbe ezt a házat. (Mozgás.) Itt muatkozott egy 5000 frankos különbség, amit én természetszerűen, kötelességszerűen azonnal vizsgálat tárgyává tettem. Amikor ez a házi vizsgálat különböző gyanús dolgokat eredményezett, a Pénzintézeti Központ két emberét azonnal kiküldettem Svájcba. Mindez még azelőtt történt, mielőtt a lapok ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Még senki sem tudott erről a dologról semmit. Laskai úr éppen egy nagy svájci kirándulást tervezett ide Magyarországra, előkelő funkcionáriusokkal együtt, amikor a Pénzintézeti Központ kiküldöttei a vizsgálatot megejtették és azt az Augias-istállót, amelyet ott találtak, ebben a 64 oldalas jelentésben tárták fel. Ott sem könyvelés nem volt, sem elszámolás nem volt. Ha «belég» volt, az hamisított volt. (Propper Sándor: Méltó volt a Bethlen-rezsimhez!) Bocsánatot kérek, itt tévedésben méltóztatnak lenni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt egy teljesen önálló, független részvénytársaságnak könyvviteléről van szó, amelybe beleszólása tulajdonképpen nem is lehetett másnak, mint az illető részvénytársaságnak és ahol a magyar állam nem volt képviselve igazgatósági tagokkal. (Rassay Károly: Majoritással az alaptőkében?) Majoritása volt, de csak mint részvényes szólalhatott fel. Ennek pedig, mint méltóztatik tudni, a részvénytársaságnál megvan a maga eljárása. (Rassay Károly: Majoritása volt, de beleszólása nem volt.) Méltóztatik látni, hogy beleszóltam, de csak amikor konkrét bizonyítékok kerültek a kezembe. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ha egy részvénytársaságban majoritásban vagyok is, mint részvényes, csak bizonyos indokok alapján kérhetem azt, hogy annak gesztiója tekintetében vizsgálatot rendeljenek el. (Rassay Károly: A majoritásból az igazgatóságban senki sem volt?) A mi részünkről az igazgatóságnak nem volt tagja, ott kizárólag svájciak voltak az igazgatóságban. (Rassay Károly: Ez hallatlan dolog!) Az előbb azt méltóztatott kifogásolni, hogy ott Giallay és Balázsy igazgatósági tag volt. (Lázár Miklós: 1932 decemberében törölték őket!) Ezek helyett nem küldtek mást. (Propper Sándor: Ök táncoltak, mi fizetjük a cehhet! — Rassay Károly: Nem volt senki ott, .aki vigyázott volna rá?) T. Képviselőház! Ilyen körülmények között rendeltem el a vizsgálatot és meg kellett állapítanom, hogy itt 6gy patologikus esettel állunk szemben. (Rassay Károly: Ezt nem lehet védeni, ez rettenetes!) Ez a Laskay, aki itt magát mint a magyar gondolatnak egy szerény munkását tüntette fel, (Propper Sándor: De sok ilyen volt és van! — Halljuk! Halljuk jobbfelől.) aki tiltakozott az ellen, hogy ő .bármiféle fizetést is kapjon a magyar államtól és igazolta, hogy ő milyen dúsgazdag ember, hogy neki csiak & felesége .révén 5000 frank U2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. havi apanázsa van és hasonló ilyen dolgokkal indokolta azt, hogy fizetést nem fogad el, — teljesen önállóan, visszaélve és helytelenül lefordítva németre és helytelenül magyarázva azokat a címeket, amelyeket kapott, őt meg nem illető jogkört gyakorolt. (Gr. Somssich Antal: Ezt ellenőrizni is lehet, hogy tényleg van-e annak annyi pénze, vagy apanázsa! — Zaj a baloldalon — Elnök csenget.) Az ő «Bevollmächtigter» címe a következőképpen alakult. (Olvassa); «Folyó évii imájus 6-án előterjesztett kérelmére megengedem, hogy tárcám ügykörébe tartozó ügyekben kifejtendő működése alkalmával .a magyar királyi földmívelésügyi minisztérium svájci megbízottja címet használhassa. Elvárom, hogy ia Svájcban információt kereső magyar mezőgazdasági érdekeltségeket, szerveket és érdeklődőket megfelelően tájékoztassa és az ehhez szükséges adatokat beszerezze akár általam közvetlenül, vagy az alárendelt hatóságaim, hivatalaim stb. által, j az általam önhöz intézett megkereséseknek eleget tegyen és a magyar földmívelésüggyel és különösen a magyar mezőgazdasági termény és termékértékesítéssel kapcsolatos nagyobb jelentőséggel bíró kérdésekre vonatkozó észrevételeiről hozzám közvetlenül mindenkor jelentést tegyen». Ez volt az talapja az egész «Bevollmächtigter» címnek, amely semmi egyéb nem volt, mint kvázi egy gazdasági tudósítószerü megbízott. (Bródy Ernő: De nem tudósított!) Azt is el kell ismerni, hogy igen élénk tevékenységet fejtett ki Svájban. Házassága révén ott igen előkelő összeköttetésekre tett szert és a magyar „kormány Svájcban ; mindenütt, minden körből a legmesszebbmenő jó információkat kapta az ő működéséről és a legnagyobb elismeréssel adóztak neki olyan körökben is, amelyek a legmagasabb nívót képviselik a politikai és gazdasági életben. Azokat is megtévesztette. (Rassay Károly: Akkor adják oda neki az I. osztályú érdemkeresztet!) Erre vonatkozólag a részletekben a következőképpen vagyok bátor jelentést tenni. Előzőleg azonban meg kell jegyeznem, hogy amennyiben itt egy önálló részvénytársaság ügyeiről van szó, ezeket az adatokat fel fogom olvasni, nehogy bármi tekintetben is tévedésbe essem. (Olvassa): «A svájci ügy három részből áll. Az egyik a Hungária Actiengesellschaft, zürichi cég és leányvállalatai vagyonbukására, a másik a Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamarának bodegák létesítésére engedélyezett 100.000 svájci frankra, a harmadik pedig Laskai részére 1929-ben adományozott «miniszteri megbízott»-i cím használatával történt visszaélésre vonatkozik. A Hungária Aktiengesellschaft zürichi cég 1927-ben azzal a célzattal alakíttatott, hogy Magyarországból Svájcba különféle mezőgazdasági termékeket importáljon,, továbbá hogy Svájcban borpropagandát fejtsen ki olymódon is, hogy Svájc egyes nagyobb városaiban szükség esetén örökáron megveendő házakban borkimérési helyiségeket (vendéglőket) rendezzen be- A részvénytársaság alaptőkéje 500000 svájci frankban állapíttatott meg. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ebből az összegből a vezetésemre bízott tárca 300.000 svájci frankért, a kereskedelemügyi tárca 25.000 svájci frankért, svájciak pedig 140.000 svájci frankért jegyeztek részvényeket. A magyar királyi kincstár a részvényjegyzésen túl az 1929- évi február 8-i minisztertanács határozata alapján megengedte, hogy a részvénytársaság egy svájci