Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának lh% pénzintézettől 500-000 svájci frank kölcsönt vehessen fel akként, hogy a kölcsönt a magyar királyi pénzügyminisztérium fogja tízévi egyenlő részletben, 7%-os kamattal visszafizetni. {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzasztó, hallatlan! — Rassay Károly: Gyönyörű! —- Büchler József: Lopták az ország pénzét!) Méltóztassék nyugodt r

lenni, hogy ebben a dologban annak a kormánynak a részéről, amely ebben résztvett, semmiféle visszaélés nincsen. Ezek a megjegyzések komolytalanok; én feltárom teljes nyíltsággal a Képviselőház előtt a dolgot, hogy tárgyilagosan tárgyaljunk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek,, képviselő urak! (Rassay Károly: Az állam pénzét elpocsékolták! — Bródy Ernő: Minisztertanácsi határodat alapján!) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: En a Képviselőház komolyságához apellálok, hogy ezt az igen fontos ügyet azzal a nyíltsággal tárgyaljuk, amellyel én ezeket a kérdéseket a nyilvánosság elé hozom. (Heyeslés. — Tovább olvassa.): «A nevezett részvénytársaság két helyen vásárolt ingatlant és pedig Baselben, valamint Montreaux-hen. Genfben Baehl szállodatulajdonossal megállapodást létesített, amelynek értelmében a nevezett szállodatulajdonosnak 80.000 svájci frank készpénzkölcsönt bocsátott rendelkezésére, annak ellenében, hogy szállodájának egy részét magyaros modorban alakítja át és ott magyar bort fog kimérni. (Rassay Károly: A pénzt magyaros módon elpucolták!) Két vállalatot is létesített, nevezetesen az U. W- A. G.-ot. az Ungarische Weinverwertungs Aktiengesellschaftot és a Hungária Minerva A. G.-ot. Mindkét vállalat részvényei a magyar kincstár által rendelkezésre bocsátott 825.000 svájci frankból jegyeztettek-» Ez az az összeg, amely a svájci ügyre a magyar kormány által folyósíttatott. (Tovább olvassa): «A baseli há«z a Hungária Aktiengesellschaft feljegyzései szerint berendezéssel együtt 818.000 svájci frankba, /a -montreux-l ház ugyancsak berendezéssel együtt 450.000 svájci frankba került.» (Zaj.) Elnök: Csendet kérek,, képviselő urak! (Kabók Lajos: Ez közönséges panama! — Eber Antal közbeszól. — Propper Sándor: Ne tessék a panamát a közüzemmel Összetéveszteni! — Zaj.) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter (tovább olvassa): «Tekintettel arra, hogy mindezen kiadások teljesítésére nem volt elegendő pénz, a baseli ház 500.000, a, montreux-i ház pedig 358.000 svájci frank jelzálogkölcsönnel terheltetett meg. Mind a három részvénytársaság igazgatóságának, amely igazgatóságokban kizárólag svájciak vettek részt, Laskay volt az elnöke. A vállalatok cégjegyzése, ahogy az utólag megállapíttatott, nem volt kollektív, hanem a rendes szokástól eltérőleg cégjegyzésükre egyedül Laskai volt jogosult. Az említett vállalatoknak eddig csak kétévi üzleteredménye terjesztetett elő, az 1928. és 1929. évi. Az utóbbira vonatkozó észrevételek még mai napig sem tisztáztattak. 1932. év szeptemberében egy Laskay által kötni kívánt szerződésből kifolyólag jutottak tudomásunkra olyan körülmények, amelyek a vizsgálat elrendelését tették szükségessé.» Ez az, amire bátorkodtam hivatkozni. (Tovább olvassa): «Ebből a célból múlt évi november 17-én a pénzintézeti központnak két revizorát küldöttem Zürichbe, utasítást adván a legtüzetesebb revízió eszközlésére. Ez a vizsgálat megállapította, hogy a !. ülése 193"3 január 25-én, szerdán. 29 I Hungária Aktiengesellschaftnak és leányvállai latainak egyáltalában nem volt . rendszeres könyvelése, a könyvekben feltüntetett egyes tételek általában nem voltak okmányolva, a vállalatok mérlegeket produkáltak anélkül, hogy könyveik le lettek volna zárva, ami csak annál súlyosabb megítélés alá esik, mert a vállalatok mérlegeiket az Ostschweizerische Treuhandgesellschaft St. Gallen hites revizori vállalat jelentésével kísérték. Végül a vizsgálat kiderítette, hogy a .Ostschweizerische Treuhandgesellschaft kétféle jelentést adott; az egyiket, a kedvezőt, a vállalatok a minisztériumhoz terjesztették fel, a másikat, a kedvezőtlent maguknál tartották. Amennyire a fogyatékos jelentésekből és könyvelésből megállapítani lehetett (Propper Sándor •" Ilyen helyekre dugták a magyar pénzt!) a három vállalatnak fedezetlen passzívája 1,115.749 svájci frank. A Hungária Aktiengesellschaft ellen még múlt évi december 14-ére csődtárgyalás rendeltetett el. A Hungária Minerva Aktiengesellschaftot csődkéréssel fenyegették, azontúl még több fizetési meghagyást is kézbesítettek a vállalatoknak. Minthogy a vállalatok igazgatóságában, mint említettem, kizárólag svájci állampolgárok foglalnak helyet és köztük ügyvéd is, aki teljesen tisztában van a csődeljárás következményeivel, hihető, hogy az igazgatósági tagok mindent meg fognak tenni a csődeljárás bevezetésének megelőzésére. Nem szenved azonban kétséget, hogy mind az az összeg, amelyet a magyar királyi kincsár bocsátott rendelkezésre, vagyis az egész 825.000 svájci frank, elveszettnek tekinthető. A Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamarának Laskai útján tett előterjesztésére 1928. évi május 25-én 100.000 svájci frank bocsáttatott kölcsönképpen rendelkezésre azzal a célzatai, hogy ebből az összegből f Svájc különböző városaiban, Zürich kivételével, ahol a pincegazdaság állított fel borházat, borkimérő helyiségeket (bodegákat) létesítsen. A 100.000 svájci frank kölcsönt a Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamara évi 6%-os kamattal 1930. évtől kezdődőleg 10 évi egyenlő részletben tartozik visszafizetni. Eddig visszafizetett két részletet úgy tőikében, mint kamatban.» (Rassay Károly: Mennyit tesz az ki?) Tíz—tízezer pengőt. (Tovább olvassa): «A kamara az adott kölcsönből az előírt nyolc hellyel szemben eddig még mindössze három helyen létesített bodegát és pedig Luzernben, Solothurnban és Schaffha men hen. Mind a Mröm helyen oly modou, hogy egy-egy meglévő vedéglő egy szobácskáját csekn'y költséggel magyaros mjdorban alakíttatta át.» (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Magyaros modorban!) «Ahogy a vizsgálat megállapította Laskai iVt azt a viszszaélést követte el, hogy a bodegák létesítésére vonatkozó szerződéseket az egyes vállalkozókkal minden felhatalmazás nélkül a magyar királyi pincegazdaság nevében kötötte meg. Laskainak megengedtetett, hogy a magyar királyi kereskedelemügyi és földmíveléáügyi miniszter megbízottja címet használhassa.» Ennek a megbízásnak szószerinti szövegét vol ram bátor közölni; ez teljesen más termés/etít, mint amelyet >ő a német fordításban alkalmazott. (Tovább olvassa): Laskai azonban ezeknek a címeknek használatával visszaélt és megtévesztette a svájciakat. Megtévesztette egyrészt azáltal, hogy a «der Beauftragte» helyett a «der Bevollmächtigter» címet használta, más-