Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának 1U test adni. (Halljuk! Halljuk!) A magyar királyi állami pincegazdaság által közvetlenül és közvetetten létesített borházak közül ezidőszerint a bécsi, a wienerneustadti, a müncheni, a zürichi és a kopenhágai vannak még üzemben. Ezeknek ma is a pincegazdaság szállítja a bort. Az említett borházak közül a münchenit nem közvetlenül a pincegazdaság létesítette, hanem a létesítésre a vállalkozó bankgarancia mellett (a Dresdner Bank garanciája mellett) 50.000 márka kölcsönt áldott azzal a kötelezettséggel, hogy a kölcsön visszafizetéséig pincegazdasági bort tartozik eladni. Itt tehát veszteségünk nem lesz. (Rassay Károly: Ki ez a vállalkozó? — Lázár Miklós: Gróf Dezase!) Fogalmam sincs róla. (Kassay Kjároly: Érdekes dolog!) Nem tudom ... Sajnos, más dolgom is van, mint ezekbe a részletekbe belemenni. Ha meg méltóztatik kérdezni a pénzügyminisztert, hogy ki a kocsmáknál a licenc tulajdonosa, nem fog tudni nem tudom hány ezer esetre vonatkozólag válaszolni. (Rassay Károly: Bocsánatot kérek, ez talán mégis más valami!) Ha én adtam volna, tudnám kinek adtaim. (Halljuk! Halljuk!) A wienerneustadti borház berendezése 1931-ben eladatott 28.000 pengőért, — vétetett 1927-ben 53.000 pengőért — olymódon, hogy a vevő a vételárat a mindig készpénzben fizetendő bor árában törleszti literenkint meghatározott összegekben, literenkint 35 groschennel. A zürichi borház berendezése is értékesíttetett éspedig a múlt év október elsejével. Kiköttetett azonban, hogy a vállalkozó tíz éven át kizárólag magyar bort tartozik forgalmazni. A wieni és kopenhágai borház berendezése és felszerelése, — ideértve a hozzájuk tartozó pinceberendezéseket is — ma is a pincegazdaság kizárólagos tulajdonában van. Ezek semmit sem kaptak a magyar államtól. Megvizsgáltam, a bécsinek jelenleg 800 schillinges tartozása áll fenn a magyar állammal szemben bor fejében. (Lázár Miklós: A bécsi a legjobb! Pataki az egyetlen szakértő! A többi mind szélhámos volt!) Itt semmi nehézség nem merült fel és örömmel állapítom meg én is, hogy a borház igen kitűnően és jól funkcionál Bécsben. A wieni és kopenhágai borházak berendezésének értékesítésére is tárgyalások indultak meg, amennyiben ezeket is szeretném állami tulajdonból privát tulajdonba átadni. Tehát a pincegazdaság által 1925. évtől 1929. évig közvetlenül és közvetve létesített wieni, wienerneustadti, müncheni, hamburgi, (Hamburgban kettő) berlini, zürichi, kopenhágai, londoni és a London melletti maidenheadi, összesen tíz borházból ma valójában csak két borházról beszélhetünk: a wieniről és a kopenhágairól. (Lázár Miklós: A varsóiról és a prágairól se beszéljünk! — Propper Sándor: Es a berliniről!) Most olvastam fel. A hamburgi és a berlini borháziak berendezésiéi eladattak, a borházak megszűntek. (Bródy Ernő: Ez az ő dolga? Es a kereskedők elpusztulnak !) A maidenheadi borház, almelynek létesítését a pincegazdaság pénzbeli hozzájárulással támogatta, tönkrement. A londoni borház berendezése értékesíttetett 11.800 angol fontért s mindenütt kibontakozott a pincegazdaság a fennállott terhes házbérleti szerződésekből. A londoni b orhazberendezés megvevő vállalkozó a borházat fenntartja és ezidőszerint a borházban a pincegazdaságtól megvett bort forgalmazza. A pincegazdaság által létesített borházak. ülése 1933 január 25-én, szerdán. 27 kai nem tévesztendők össze a zürichi kivételével a Svájc egyes városaiban létesített borházak. Az utó obiakat a Hungária A.-G. zürichi cég és a Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamara állította' fel. Ezek lesznek a Laskaiféle dolgok. Kapcsolat köztük és az állami pincegazdaság között csak annyi volt, hogy pincegazdasági bor forgalmazására voltak kötelezve. Ez a kötelezettség pedig azon nyugodott, hogy a Hungária A.-G. zürichi cég létesítésénél a m. kir. kincstár részvényérdekeltséget, illetve a cég egy beruházási kölcsönének felvételénél szavatosságot vállalt, a SvájciMagyar Kereskedelmi Kamarának pedig úgynevezett bodegák létesítésére 1930. évtől kezdve 6%-os kamattal visszatérítendő 100.000 svájci frank kölcsönt adott. Ebből a kölcsönből eddig visszatérült két részlet. Ezeket azért bátorkodtam inmertetni, hogy beszámoljak az igen t. Képviselőháznak arról is, hogy ennek a nem sikerült és különösen a gazdasági körülmények folytán be nem vált borházgondolatnak leépítése milyen mértékben vitetett már elődeim által a földmívelésügyi minisztérium keretében keresztül. (Rassay Károly: Es mibe kerül ez az egész? Ez a kérdés!) A kérdésnek egy másik része, hogy mit eredményeztek ezek. Meg lehet állapítani, hogy nem multak el teljesen anélkül, hogy a magyar bor megismertetésére, a minőségi borra vonatkozólag megfelelő hatással ne lettek volna azokon a piacokon, de abban az elgondolási hibában születtek, hogy a magyar bort olyan piacokon akarták egy kocsmán keresztül bevezetni, (Rassay Károly: Ez az!) ahol ez évszázadokon át nem tudott gyökeret verni és elhanyagoltuk azokat a piacokat, az osztrákot és iá csehet, amelyek évszázados természetes felvevői voltak a magyar boroknak. (Ügy van! half elöl.) Nekem, mint magánércl ekeitségnek, éles harcaim voltak e tekintetben, mert feleslegesnek láttam egyes exotikus tételek támogatását, amelyek olyan országokba mentek, amelyek nem a mi természetes piacaink. Ha ezeket az összegeket arra fordítottuk volna, hogy a cseh és az osztrák piacot megtartsuk magunknak, azt hiszem, a magyar bor érdekében többet tudtunk volna tenni. Az a bormennyiség, amely bizonyos számítások szerint ez akció folytán került külföldre, mintegy 60 millió pengőre értékellhető. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Mibe került ez a magyar államnak% — Egy hang bálfelöl: Tizenöt millióba!) Ezeknek a számításoknak ellenőrzése, megbírálása nagyon tág latitüdöt nyújt. Így is lehet, úgy is lehet. Amit ismertetek, olyan tájékoztató adat, amelyet magamnak igyekeztem elkészíttetni. Ha ezzel a szemüveggel nézzük a dolgot, súlyosnak látszik a kérdés, de mégsem lehet azt mondani, hogy teljesen hamis, teljesen indokolatlan, valamennyire nem indokolható gestióval állunk szemben. Ne méltóztassék, — hogy Lázár Miklós interpelláló képviselő úr egy szavára válaszoljak — azt mondani, hogy «mai szemmel borzasztó nézni a dolgot». Ezt le kell szögezni. Ilyen dolgokat kiemelni abból a gazdasági időből, amelyben töirténtek: bizonyos tekintetben már az igazságtalan bírálat jellegével bír. (Egy hang a baloldalon: Lillafüred!) Ezt képviselői szempontból mondom. Amint méltóztatik látni, nem védem ezt az akciót, nem is védhetem. (Propper Sándor: Nem is lehet védeni, csak vád alá helyezéssel lehet tisztázni!) 4*