Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

26 Az országgyűlés képviselőházának 1U2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. nem egetverő — nem óhajtok súlyosabb kifejezést használni — gondolat borházat létesíteni ennyi pénzzel példának okáért Montreux-hen, ahol egyedül van Svájcban szőlőgazdaság, és í'hol csak két hónapig van szezon. Ez ugyanolyan, mintha tokajban tiroli borházat létesítenek. (Derültség.) En a felelősség kérdését ott látom, hogy a t. előző kormánynak nem volt ereje, bátorsága és elhatározottsága, hogy ököllel vágjon ebbe a darázsfészekbe; irtózott a felelősség felvetésének a gondolatától is. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most pedig kérdem az igen t. miniszter urat: hajlandó-e a parlament minden pártjából összeállított áogi kommissziónak átadni ezeket a szerződéseket, (Erődi-Harrach Tihamér: Az ügyészségnek!) hogy az vizsgálja meg, megfeleltek-e ezek azoknak az elemi kívánalmaknak, amelyeket a legkisebb greizleros is megkövetel a maga ügyvédjétől, ha szerződést csinál? Hiszen már régen be vannak zárva a borházak és a magyar állam még mindig kötelezve van arra, hogy a bért fizesse. Mi fizetjük a bért és a drága pénzen felhalmozott borkészletünket és a berendezési tárgyakat odadobjuk a háztulajdonosnak, hogy a szerződéstől szabaduljunk, hogy ne kelljen tovább külföldi valutában fizetnünk a mai viszonyok között, amikor tudjuk, hogy mennyi gondot okoz az államnak a külföldi valuta megszerzése. (Rassay Károly: Ki felel ezért?) T. Ház! Méltóztassanak nekem elhinni, hogy én, mint borvidéki képviselő, ebben a kérdésben teljesen elfogulatlan vagyok; nem fűt semmi tekintetben sem a pártszenvedély. De azt mondom: & nagy tömegek megsértett erkölcsi érzületének kiengesztelésért fel kell vetni a felelősség kérdését. Ezért az eltékozolt tíz millióért, amelyből most már nem kaphatunk vissza semmit, a ránkzúduló kártérítési perekért valakinek mégis csak felelni kell. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A borvidékeken, ahol a nyomorúságnak a legmélyebb pontján áll a társadalom, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ahol borral itatják a hétéves iskolásgyermekeket, mert más táplálék nincs, ahol nem járhatnak templomba az emberek, mert nincs a családban egypár csizma sem, amelyet felváltva viseljenek vasárnaponként, ahol a szegénység lejtőjén már-már nincs megállás, nem fogják tudni megérteni sohasem, hogy tízmillió pengőt el lehetett herdálni, ki lehetett dobni borházakra a szőlősgazdatársadalom megmentésének örve alatt, a nélkül, hogy ezért valakinek meg lehessen kapni a torkát és az illetőt felelősségre lehessen vonni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Lázár Miklós igen t képviselőtársam interpellációjára teljes részletességgel óhajtok válaszolna Ne haragudjon,, hogy az összefüggés kedvéért még azokra a kérdésekre is már most válaszolok, amelyeket ő jövő szerdai interpellációja tárgyának jelentett be. (Egy hang a baloldalon: Gondolat olvas óf ) Nem vagyok gondolatolvasó, de Lázár Miklós igen t. képviselőtársam maga bejelentette, hogy ilyen interpellációt szándékozik intézni hozzám. Helyesebb tehát, ha a Képviselőházzal teljes részletességgel összefüggésben ismertetem meg ezt a kérdést. (Helyeslés.) T. Ház! Teljesen egy véleményen vagyok Lázár igen t. képviselőtársammal, hogy a borházak létesítése egy nem sikerült akciója volt az akkori kormánynak. (Propper Sándor: A sok többi mellett!) En akkor egy párton voltam Lázár Miklóssal és nem tartottam az elgondolást olyannak, amelytől a remélt eredményeket várhattuk volna, (Lázár Miklós: így van!) és akkor tárgyilagos alapon, mint magam is szőlészeti és borászati kérdésekkel sokat foglalkozó ember, ez ellen foglaltam állást. Mi volt ez az elgondolás? Amikor megkezdődött kivitelünk csökkenése, almikor az országok elzárkózása, sajnos, ismerjük be borkereskedelmünknek nem teljesen megfelelő gesztiói és egyelj körüLmények folytán a magyar borok minőségének értékelése visszafejlődött külföldön, az az elgondolás merült fel az illetékes tényezők előtt, hogy a magyar bort jó minőségben újra meg kell kedveltetní a külföldi fogyasztóval, jó minőségében újra oda kell vinnünk a bort a külföldi fogyasztó elé, lehetőséget ós módot kell nyújtani neki arra, hogy a magyar borral, mint magyar borral eredeti minőségében ismerkedjék meg. Addig ugyanis ia magyar bor mint keverési anyag, mint vágási anyag, nem eredeti minőségekben, hanem csak magyar nevek alatt jelent meg és a fogyasztó sohasem tudta a'zt, hogy magyar bort iszik-e az alatt a név alatt vagy valami mási. Erre vonatkozólag, ha érdekli a képviselő urakat, például érdekes adatot hozhatok elő. Megvizsgálták Berlinben körülbelül 60 vendéglőben a tokaji bort és 58 abból sohasem lattá Tokajt. (Fábián Béla: Ez így van a'z egész világon!) Jelenleg Amerikában szahadraktárakbaii egymillió palack tokaji bor van, amelyekből egyetlenegy palack sem került ki Magyarországból és amely mennyiség Tokaj-Hegyalja termésének ebben a minőségben 5—6 évi termését tenné ki. «Ezek a dolgok indokolták azt, — nem vitatom most, helyesen-e vagy helytelenül — hogy a magyar bort eredeti minőségében kell odavinni a külföldi fogyasztóhoz és ha az a külföldi polgár azt a kitűnő, garantáltan elsőrendű, tiszta ómagyar kvalitásos bort meg fogja kedvelni, akkor meg fog indulni a magyar bor iránt az érdeklődés. Én akkor ezzel szemben — nem mintha ezt az elgondolást teljesen helytelennek láttam volna — abból indultam ki, hogy a kereskedelem kikapcsolásával, kereskedelem nélkül nem tudjuk ezt a kérdést megfelelően megoldani. Mert hiába fogom én azt a kvalitást, amelyet az állami pincegazdaság előállít, kivinni azokba a pincékbe, ha Magyarországon utánpótlásra olyan bor ninosen, ha Magyarországból olyan áron nem lehet a bort szállítani, mint amilyen kedvezményesen kapják aiz állami pincékből ezek az italmérések és kocsmák, akkor ennek átütő, kiható ereje ia

t -magyar bor elhelyezésére nem lesz. Ez volt az egyik indok. De — mondom — akkor ezek a viták teljesen tárgyilagos alapon mozogtak. t Érdekes, — ós ebben nem méltóztatik talán egészen precízen vissza emlékezni az akkori időkre — a .magyar borérdekeltségek, igenis, mellette voltak a borházak létesítésének és én úgyszólván magam voltam, aki az ellenkező, más véleményt teljesen tárgyilagos alapon képviseltem. (Lázár Miklós: Én is állandóan támadtam!) Megindult tehát ezeknek a borházaknak létesítése és erre vonatkozólag akarok ismerte-