Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

26 Az országgyűlés képviselőházának 1U2. ülése 1933 január 25-én, szerdán. nem egetverő — nem óhajtok súlyosabb kifeje­zést használni — gondolat borházat létesíteni ennyi pénzzel példának okáért Montreux-hen, ahol egyedül van Svájcban szőlőgazdaság, és í'hol csak két hónapig van szezon. Ez ugyan­olyan, mintha tokajban tiroli borházat létesí­tenek. (Derültség.) En a felelősség kérdését ott látom, hogy a t. előző kormánynak nem volt ereje, bátorsága és elhatározottsága, hogy ököllel vágjon ebbe a darázsfészekbe; irtózott a felelősség felveté­sének a gondolatától is. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most pedig kérdem az igen t. miniszter urat: hajlandó-e a parlament minden pártjá­ból összeállított áogi kommissziónak átadni ezeket a szerződéseket, (Erődi-Harrach Tiha­mér: Az ügyészségnek!) hogy az vizsgálja meg, megfeleltek-e ezek azoknak az elemi kívánal­maknak, amelyeket a legkisebb greizleros is megkövetel a maga ügyvédjétől, ha szerződést csinál? Hiszen már régen be vannak zárva a borházak és a magyar állam még mindig kö­telezve van arra, hogy a bért fizesse. Mi fizet­jük a bért és a drága pénzen felhalmozott bor­készletünket és a berendezési tárgyakat oda­dobjuk a háztulajdonosnak, hogy a szerződés­től szabaduljunk, hogy ne kelljen tovább kül­földi valutában fizetnünk a mai viszonyok kö­zött, amikor tudjuk, hogy mennyi gondot okoz az államnak a külföldi valuta megszerzése. (Rassay Károly: Ki felel ezért?) T. Ház! Méltóztassanak nekem elhinni, hogy én, mint borvidéki képviselő, ebben a kérdésben teljesen elfogulatlan vagyok; nem fűt semmi tekintetben sem a pártszenvedély. De azt mondom: & nagy tömegek megsér­tett erkölcsi érzületének kiengesztelésért fel kell vetni a felelősség kérdését. Ezért az elté­kozolt tíz millióért, amelyből most már nem kaphatunk vissza semmit, a ránkzúduló kár­térítési perekért valakinek mégis csak felelni kell. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A borvidékeken, ahol a nyomorúságnak a leg­mélyebb pontján áll a társadalom, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ahol borral itatják a hétéves iskolásgyermekeket, mert más táplálék nincs, ahol nem járhatnak templomba az emberek, mert nincs a család­ban egypár csizma sem, amelyet felváltva viseljenek vasárnaponként, ahol a szegénység lejtőjén már-már nincs megállás, nem fogják tudni megérteni sohasem, hogy tízmillió pen­gőt el lehetett herdálni, ki lehetett dobni bor­házakra a szőlősgazdatársadalom megmenté­sének örve alatt, a nélkül, hogy ezért valaki­nek meg lehessen kapni a torkát és az illetőt felelősségre lehessen vonni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván válaszolni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Lázár Miklós igen t képviselőtársam interpel­lációjára teljes részletességgel óhajtok vála­szolna Ne haragudjon,, hogy az összefüggés kedvéért még azokra a kérdésekre is már most válaszolok, amelyeket ő jövő szerdai interpel­lációja tárgyának jelentett be. (Egy hang a baloldalon: Gondolat olvas óf ) Nem vagyok gon­dolatolvasó, de Lázár Miklós igen t. képviselő­társam maga bejelentette, hogy ilyen interpel­lációt szándékozik intézni hozzám. Helyesebb tehát, ha a Képviselőházzal teljes részletesség­gel összefüggésben ismertetem meg ezt a kér­dést. (Helyeslés.) T. Ház! Teljesen egy véleményen vagyok Lázár igen t. képviselőtársammal, hogy a bor­házak létesítése egy nem sikerült akciója volt az akkori kormánynak. (Propper Sándor: A sok többi mellett!) En akkor egy párton vol­tam Lázár Miklóssal és nem tartottam az el­gondolást olyannak, amelytől a remélt ered­ményeket várhattuk volna, (Lázár Miklós: így van!) és akkor tárgyilagos alapon, mint ma­gam is szőlészeti és borászati kérdésekkel so­kat foglalkozó ember, ez ellen foglaltam állást. Mi volt ez az elgondolás? Amikor megkez­dődött kivitelünk csökkenése, almikor az orszá­gok elzárkózása, sajnos, ismerjük be borkeres­kedelmünknek nem teljesen megfelelő gesztiói és egyelj körüLmények folytán a magyar borok minőségének értékelése visszafejlődött külföl­dön, az az elgondolás merült fel az illetékes tényezők előtt, hogy a magyar bort jó minő­ségben újra meg kell kedveltetní a külföldi fo­gyasztóval, jó minőségében újra oda kell vin­nünk a bort a külföldi fogyasztó elé, lehetősé­get ós módot kell nyújtani neki arra, hogy a magyar borral, mint magyar borral eredeti minőségében ismerkedjék meg. Addig ugyanis ia magyar bor mint keverési anyag, mint vá­gási anyag, nem eredeti minőségekben, hanem csak magyar nevek alatt jelent meg és a fo­gyasztó sohasem tudta a'zt, hogy magyar bort iszik-e az alatt a név alatt vagy valami mási. Erre vonatkozólag, ha érdekli a képviselő ura­kat, például érdekes adatot hozhatok elő. Meg­vizsgálták Berlinben körülbelül 60 vendéglő­ben a tokaji bort és 58 abból sohasem lattá Tokajt. (Fábián Béla: Ez így van a'z egész vi­lágon!) Jelenleg Amerikában szahadraktárak­baii egymillió palack tokaji bor van, amelyek­ből egyetlenegy palack sem került ki Magyar­országból és amely mennyiség Tokaj-Hegyalja termésének ebben a minőségben 5—6 évi ter­mését tenné ki. «Ezek a dolgok indokolták azt, — nem vita­tom most, helyesen-e vagy helytelenül — hogy a magyar bort eredeti minőségében kell oda­vinni a külföldi fogyasztóhoz és ha az a kül­földi polgár azt a kitűnő, garantáltan első­rendű, tiszta ómagyar kvalitásos bort meg fogja kedvelni, akkor meg fog indulni a magyar bor iránt az érdeklődés. Én akkor ezzel szemben — nem mintha ezt az elgondolást teljesen helyte­lennek láttam volna — abból indultam ki, hogy a kereskedelem kikapcsolásával, kereskedelem nélkül nem tudjuk ezt a kérdést megfelelően megoldani. Mert hiába fogom én azt a kvali­tást, amelyet az állami pincegazdaság előállít, kivinni azokba a pincékbe, ha Magyarországon utánpótlásra olyan bor ninosen, ha Magyaror­szágból olyan áron nem lehet a bort szállítani, mint amilyen kedvezményesen kapják aiz állami pincékből ezek az italmérések és kocsmák, ak­kor ennek átütő, kiható ereje ia t -magyar bor el­helyezésére nem lesz. Ez volt az egyik indok. De — mondom — akkor ezek a viták teljesen tárgyilagos alapon mozogtak. t Érdekes, — ós ebben nem méltóztatik talán egészen precízen vissza emlékezni az akkori időkre — a .magyar borérdekeltségek, igenis, mellette voltak a borházak létesítésének és én úgyszólván magam voltam, aki az ellenkező, más véleményt teljesen tárgyilagos alapon kép­viseltem. (Lázár Miklós: Én is állandóan tá­madtam!) Megindult tehát ezeknek a borházaknak létesítése és erre vonatkozólag akarok ismerte-

Next

/
Thumbnails
Contents