Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

336- Az országgyűlés képviselőházának j lását is, 'hogy ő is ehhez akarja magát tartani. Hiszem is, hogy ez szándéka volt, azonban a tettei — sajnos —< tápot adtak a külföldnek, hogy hatásában egészen mást érjen el. (Mozgás' á jobboldalon. — Rassay Károly: A külföldi közvélemény így ítélte meg!) Annakidején — nem akarom saját beszédemet idézni — előlegeztem a miniszterelnök úrnak a bizalmat és azt mondottam, hogy várok addig, amíg eredményeket ér el. Immár öt hónap múlt el; azt hiszem, ma már beszélhetünk eredményekről, arról, hogy vájjon Magyarország helyzete külpolitikailag az ország javára fejlődött-e, jobb helyzetben vagyunk-e vagy roszszabb helyzetben? Sajnos, kénytelen vagyok konstatálni, hogy külpolitikai helyzetünk határozottan rosszabbodott. Méltóztassanak megengedni, hogy teljesen objektív, rövid kritikát mondjak azokra nézve, amik a miniszterelnök úr külpolitikai ténykedésében a mi helyzetünket rontották. Ismétlem, hogy ez nem rosszhiszemű kritika, hanem teljesen jóhiszemű és talán inkább az igen t. miniszterelnök úr gyakorlatiasságának hiányát mutatja, hogy ezeket a hibákat elkövette. Mert, t. miniszterelnök úr, már abban a beszédemben is kifogásoltam azt, hogy az igen t. miniszterelnök úrnak első cselekedete volt, hogy Mussolini olasz miniszterelnöknek sürgöny ileg bejelentette azt a tényt, hogy a magyar miniszterelnökséget elfoglalta. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyes volt!) T. Ház! Ez egyike a legritkább eseményeknek. Én nem emlékszem a történelemiben sem arra, hogy bármilyen kis és szomorú helyzetben levő országnak a miniszterelnöke r még egy szövetséges ország miniszterelnökének is bejelentette volna azt az igen érdekes tényt, hogy a miniszterelnöki széket elfoglalta. Ez »már akikor nagy recenzust keltett a külföldi lapokban. Követte ezt a római látogatás. (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Mi kicsinyek vagyunk és gyengék, de éppen azért Önérzeteseknek kell maradnunk és nem. volna szabad kockáztatnunk olyan látogatást, amelyet nem viszonoznak. Mert lehet egy ország pillanatnyilag kicsiny, lehet a legnagyobb nyomorúságban, mint ahogy mi vagyunk, de azért a méltóságát mindig meg kell tartani (Igaz! Ügy van! balfelől.) és soha nem szabad odáig mennie, hogy úgy lássék, mintha bármely országgal függő viszonyban volna. Én annyiszor elismertem itt Mussolini érdemeit Magyarországgal szemben, hogy abszolúte nem vehető ez az ő személye elleni támadásnak. Különben is Mussolini olyan kiváló nagy államférfiú és országának annyi szolgálatot tett, hogy nevetséges volna itt kritizálni azt, aki a mai politikai világnak egyik legnagyobb alakja. De magyar szempontból nézve ezt a kérdést, kénytelen vagyok ezt megállapítani annál is inkább, mert ennek olyan hatása volt kifelé ott, ahol az ilyen hatásokat várták, és lestek, hogy beleköthessenek a mi túlzott olasz barátságunkba, amely nyilvánvalólag az egész világsajtóban észrevehető volt, mert ha ez a látogatás

1

, amint annakidején a sajtóban nyilván is hirdették. — és amint azt hiszem, az igen t. miniszterelnök úr igen sok beszédében is több izben hangoztatta — azért volt, hogy a gazdasági kapcsolatok mélyíttessenek, akkor ezt a hatást látogatásával semmiesetre sem érte el. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert az öt hónap alatt, amely azóta, hogy kormányra lépett, elmúlt, a magyar export Olaszország felé legalább 45%-kai csökkent és az olasz import magyar kvótája talán még nagyobb arányban alábbszállott. Ezek 51. ülése 1933 február 22-en, szerdán. végül is gazdasági kérdések, nem teszek tehát szemrehányást a miniszterelnök úrnak, hogy reményei nem valósultak meg, csak azt konstatálom, hogy kár volt el nem ért gazdasági eredményekért a mi külpolitikai helyzetünket ezekj kel a látogatásokkal megnehezíteni. Azután itt van még egy kérdés. Természet j szerű, hogy amikor az olasz nagyhatalom és a I francia nagyhatalom között nyilvánvalóan minden újságolvasó előtt ismert ellentétek voltak, ilyen körülmények között természetszerűleg romlottak azok a szimpátiák, amelyeket Franciaország velünk szemben az utóbbi időkben éreztetett, éreztetett már Bethlen gróf kormányzása végén is, amikor az utolsó kölcsön felvételénél Franciaország nagyobb tranche-ot vett át a kölcsönből azért, mert Olaszországnak nem volt módjában a kölcsönben abban .az arányban résztvenni, mint ahogyan eredetileg tervezte. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el) Később gazdasági kérdésekben is, magyar exportkérdésekben a nagy távolság ellenére Franciaország a legnagyobb előzékenységet tanúsította és határozottan olyan atmoszféra volt érezhető, hogy Franciaországban talán csak a legtúlzóbb szocialisták voltak immár magyar^ ellenesek és a közép- és jobboldali pártok nagyon is hajlottak már a magyar álláspont és a magyar szimpátiák felé. De arra is rá kell mutatnom, hogy Franciaország, amely éppen a Jugoszláviában lévő belpolitikai állapotok miatt, a diktatúra miatt, amely immár harmadik éve uralkodik, kezdte szimpátiáit Jugoszláviától elvonni, és hogy azt a barátsági szerződést, amely ha jól emlékszem, 1932 december 2-án járt le, igen sokáig nem kívánta megújítani. Csodálatosképpen megújították ezt a szerződést október végefelé, összeesően az igen t. miniszterelnök úr római látogatásával, és publikálták ennek a szerződésnek megújítását, amely öt évre szól, valamikor 1933 januárjában. Nem mondom, hogy ez abszolúte Összefügg, de mindenesetre kihasználható ellenségeink által. T. Ház! Azt hiszem, hogy egy másik taktikai hibája volt a magyar külpolitikának — a miniszterelnök úr vezetése alatt — a revíziónak olyan módon való hangoztatása, amint azt az igen t. miniszterelnök úr tette. Azt hiszem ugyanis, hogy egyetlen ellenségünk sincs a világon, aki ne tudná, hogy minden tisztességes magyar ember revíziót akar. Ez olyan természetes dolog, hogy erről kár beszélni. A revízót, t. Ház, különböző módokon lehet elérni. En a revízió isaót tulajdonképpen nem is szeretem, mert nekünk messzebb kell mennünk, nekünk visszia kell állítanunk Szent István király birodalmát s a revízió szó ezzel nem függ össze. En azt hiszem, hogy árrevíziót éppenúgy, mint Magyarország ga/zdasági talpraállítását, csakis helyes külpolitikával tudjuk elérni." En mindenkit tisztelek, aki Magyarország integritásáért küzd, akkor is, ha az eszközöket kritizáljuk. Vannak olyanok, »akik aizt 'hiszik, hogy iáikkor használnak az országnak, hai csürdöngölőst táncolnak az idegenek előtt, akik idejönnek, vagy sikamlós magyar vicceket mondanak el, avagy ibúskomor vezéreikkeket mutatnak: a nagyvilágnak. (Mozgás.) Igen t. Ház! En azt hiszem, nem ez a módja a magyar igazság diadalrajuttatásá1 nak, hanem igenis az a céltudatos, olyan kül-