Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-151
Az országgyűlés képviselőházának 15. politika, amely bebizonyítja az idegen hatalmak előtt, melyek még ellenszenvvel viseltetnek irántunk, hogy nincs más nép a Dunamedencében, amely képes Európa békéjét fenntartani, mint a magyar. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ennek a politikának hiányát láttam az utolsó években... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Őrgróf Pallavicini György: Kérem beszédidőm meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úr beszédidejét meghosszabbítani?. (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. (Mozgás.) Őrgróf Pallavicini György: Ennek a politikának hiányát láttam most, és ismét mondom, én nem >a rosszakarat és rosszhiszeműség vádját emelem bárki ellen, mert ez az egy kérdés az, amelyben köztünk nem lehet eltérés, de nem látom a praktikus kivitelét. Mert akárhogyan nézzük a kérdést, t. Ház, mi ma Európa előtt ismét úgy állunk, mint egy olyan ország, amely a Duna medencéjében nem a jövendő konszolidáció, hanem a békétlenség egyik fészke. (Gömbös Gyula miniszterelnök: Különösen ,ha az ellenzéki képviselő urak ezt aláhúzzák! — íí assay Károly: Különösen, ha a kormánypárti ügyetlenségek erre módot nyújtanak! Ne beszéljünk sokat róla. Mégsem lehet az ellenzék rovására írni! Eleget hallgatunk! - Halljuk! Halljuk!) Igen t. miniszterelnök úr méltóztassék megengedni, de ez egyike a legrégibb és ha szabad úgy mondanom, a leginfatilisabb ellenérvéknek, amelyet évek óta hallunk. Hiszen a hírszolgálat, az idegen követségek jobban látják a mi helyzetünket, mint mi magunk. Kérdem, hát nem jobb-e, ha mi nyíltan és őszintén megmondjuk, hogy nem az egész Magyarország van megelégedve azzal a politikával, amely itt folyik (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és amelyet mi, mint őszinte magyar emberek helyesnek nem tartunk. Méltóztassék nézni azt a helyzetet, amely ma van. Románia és Jugoszlávia ma a desintegrálódás processzusában vannak. Bomániában óriási gazdasági bomlás van politikai bom lssal együtt. Jugoszláviában a gazdasági bomlás mellett, amely tailán csekélyebb, s ennél a népnél nem olyan fontos — teljes a politikai zűrzavar. Ahelyett, hogy mi nyugodtan néznők azt, hogy ezek az országok a maguk lehetetlen konstrukciójában felbomoljanak, mi tápot adjunk annak, hogy be akarunk vagy egyáltalában be tudunk avatkozni ezekbe a kérdésekbe, amikor az idő nekünk dolgozik, ez, t. Ház, teljesen hibás politika. T. Ház! Ha csak gazdasági is a kisantantnak ez a mostani paktuma, sajnos, akkor is sikert értek el, mert eddig ezt a gazdasági paktumot sem tudták megalkotni. Ök a saját belső bajaik elfedésére olyan propagandát használnak ellenünk, amelyet látszólagosan — ismétlem: látszólagosan — sajnos, az egész külföldi sajtó egyöntetű zenéje mellett hangoztatnak, tudniillik mintha ők kényszerülve volnának a magyar és olasz fenyegető veszély miatt egymással társulni és fegyverkezni. Ez olyan faktum, amelyet minden újságolvasó ember lát és tud, mert nem a legújabban megindított kétfilléres kormánylapból olvassák az emberek a külpolitikai híreket, (Derültség a baloldalon.) hanem minden ember, akinek a hazája sorsa a lelkén fekszik, a maga fejével gondolKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XIII. ülése 1933 február 22-én, szerdán. 337 kőzik és igyekszik tényleg látni az egész európai helyzetet. Ne jöjjenek tehát elő azzal a bizonyos gyermekmesével, hogy ezekről a komoly kérdésekről komoly pillanatban nem volna igenis hazafias kötelesség beszélni. (Rassay Károly: Jászberény piacán mondunk irredenta szónoklatokat, amelyeket azután nem lehet megírni!) T. Ház! Kétségtelenül úgy látom, hogy Magyarországnak nem lehet más külpolitikája, mint a várakozás politikája, a teljesen független kéz politikája és annak a látszatnak^ kategorikus elkerülése, mintha bármilyen európai konfliktus minket aktíve belevonhatna egy összeütközésbe. Mert bármely oldalon legyünk, ha egy európai konflagráció kitörne, — mert hiszen ennek a lehetősége megvan, megvan éppen szerb részről is, hiszen elkövetkezhetik az a pillanat, hogy Juszlávia, amely belső bajaival nem tud megbirkózni, kénytelen lesz saját létének megmentésére háborút viselni — ismétlem, bármely konflagráció Magyarország pusztlását jelenti, még akkor is, ha győztünk. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Nekünk már volt egyszer egy világkonflagrációnk hasonló hármas szövetséggel, mint amilyenről most beszélnek. Mérlegelni tudjuk mindkét szövetség értékét. Bizonyos, hogy Magyarország a vesztő oldalon többé nem lehet. De nem lehet a nyerő oldalon sem. Mert tegyük fel, hogy ez az oldal nyerne — senki sem próféta, de nem tudom elképzelni — akkor Magyarország éppúgy provinciájává válnék a nagy Germániának, mint ahogyan a török hódoltság idején provincia volt. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Egy hang a szélsöbaloldalon: Szándékolva volt!) Magyarországra nagyobb szerep vár itt a Duna medencében. Akármilyen kétségbeejtő helyzetben állunk ma, állítom, hogy Magyarországra, ha visszatér azokra a régi utakra, amelyek ezer éven át vezették ezt az országot, itt vezető szerep vár. Ha más útra tér, ha kalandokba bocsátkozik, ha bárkinek vazallusává válik — már a látszat is elég — ez Magyarország végveszedelmét, annak az öncélúságnak, amelyben egyetértünk, évszázadokra való eltűnését, vagy örökre való pusztulását jelenti. Ezért azt hiszem, nem volt felesleges ezt az interpellációmat bejegyeznem és elmondanom. Még csak egy pár szót akarok mondani. Nem akarok rátérni egy másik jelenségre, — mert azt tisztázottnak veszem — arra a bizonyos hirtenbergi kérdésre, minthogy a kormány hivatalos közege erre vonatkozólag határozott kijelentést tett és én meg vagyok győződve róla, hogy minden hivatalos kijelentés, amelyet az igen t. kormány tett, éppúgy megállja a helyét, mint kijelentés, amelyet Dollfuss kancellár tett tegnap, amikor azt mondotta. (Olvassa): «Megjegyezni kívánom, hogy a nemzetközi érintkezésben általános szokás teljes hitelt adni a szövetségi kormány hivatalos közléseinek, akkor is, ha azok nincsenek kísérő okmányokkal felszerelve.» Ebben a meggyőződésben erről az incidensről egyáltalában nem beszélek, minthogy ezt elintézettnek tekintem, ellenben igen kérem az igen t. kormányt, méltóztassék a jövőben külpolitikai cselekvéseiben némileg több előrelátással rendelkezni. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam, man merkt die Absicht und wird ver49
