Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

332 Az országgyűlés képviselőházának 1 tatnak meg, hogy a transzferálások eredménye tisztán csak az, hogy exisztenciák tétetnek tönkre, anélkül, hogy abból az államnak bárminemű haszna származnék, és anélkül, hogy az illetőnek adótartozása csökkenne. A transzferálásokkal kapcsolatosan nem történik egyéb, mint az, hogy a szegény nyomorult ember exisztenciájának vége van és hogy a szállítási költségek legalább a transzferből megtérülnek. E téren valaminek kell történnie. Nem azt mondom, hogy a notórius adónemfizetővel szemben az állam ne törekedjék követelését behajtani, de ha méltóztatnak látni az emberek nagy tömegénél, — amint ezt bátor vagyok a kisexisztenciákra vonatkozólag állítani — hogy meg van bennük az akarat, fizetnek adót, amíg bírnak, addig, amíg egy lehetőség van rájuk nézve, hrgy az állammal, a községgel, az egyházzal, a törvényhatósággal szemben tartozó kötelezeti ségeiknek eleget tegyenek, akkor ezekkel szemben méltóztassanak kíméletet tanúsítani. Hozzám a múltkor felhoztak egy nagy csomag transzferálással fenyegető úgynevezett intőt, vagy pedig, ahogy ezt a vidéken hívják, riasztót, amelyikben benne van az, hogy három nap múlva fog jönni a transzferkocsi, 10 pengőért, 15 pengőért, láttam olyan esetet, ahol öt pengőért sőt hallottam olyan esetet is, ahol 26 fillérért jelent meg egy szegény nyomorult embernél a transzferkocsi. (Vargha Imre államtitkár tagadólaa Int.) Azt hiszem a t. államtitkár úr tudja, hogy én, ha valamely adatot elmondok, akkor arra előzőleg bizonyítékot szerzek. Ezeket a bizonyítékokat bátor leszek az államtitkár úr rendelkezésére bocsátani. Mi értelme van ennek , mi értelme van az emberek ezen szörnyű vexálásának a transzferrel kapcsolatosan? És most mi történt? En vagyok kénytelen itt a közönség igazságtalanságával szemben védelembevenni az állami felsőhatóságok igazságtalanságával szemben azokat az alsó közegeket, állami és városi közegeket, akiket felülről mindenáron arra kényszerítenek, hogy ezeket az adókat minden rendelkezésre álló eszközzel behajtsák. Most mi a helyzet? Az, a szegény nyomorult ember, akinek el akarják hajtani az állatját, vagy az az iparos, akinek el akarják vinni a szerszámját, természetes dolog, nem mer olyn magasra, fentre haragudni, ahonnan a végrehajtási utasítást adják. Mindig a végrehajtó a bűnös, a községi jegyző a bűnös, lefelé is. felfelé is. Mert felülről az a helyzet, hogy ha az a községi jegyző, vagy városi adóügyi t tanács nok nem hajtja be az adót olyan mértékben, mint amilyen mértékben felülről annak behajtását elképzelik, akkor azt a szegény nyomorult embert pénzbüntetésre ítélik, mint ahogyan az utóbbi időkben csomó alkalommal előfordult, sőt egy szomszéd városban, ahol az az adóügyi tanácsnok tíz transzfer-kocsival dolgozik naponként, tehát olyan apparátussal, amelynél nagyobbat elképzelni sem lehet, ez a tíz transzfer-kocsival dolgozó városi tanácsnok intést kapott, hogy ha február 15-ig be nem hajtja az adóknak legnagyobb, további hátralékos részét, súlyosan meg fogják büntetni. (Dinnyés Lajos: A jegyzők is fegyelmit kapnak! Tiltakozzék ez ellen! — Vargha Imre államtitkár mosolyogva int.) Végig büntetik őket és nem tudom, miért méltóztatik Dinnyés képviselő úrral szemben inteni. Én például tudok egy egész csomó jegyzőt... (Vargha Imre államtitkár: Engedje meg, hogy nekem is legyen annyi jogom, mint Dinnyés úrnak!) Én nem veszem ezt rossz néven az államtitkár úrtól, én csak azt vagyok bátor az államtitkár 51. ülése 1933 február 22-én, szerdán. úrnak mondani, hogy Dinnyés képviselő úrnak annyira igaza vao, hogy nemcsak fegyelmit kapnak, hanem tudok egész csomó jegyzőről, akit már meg is büntettek. (Egy hang: 10— 20 pengőre!) Tisztelt képviselőtársam járásában tíz-hiísz pengőre, ugylátszik, ott enyüén, de én tudok más járásokról, ahol már végigbüntették a jegyzőket 30—40 pengőre. Kérem, méltóztassék elhinni, tisztelt Képviselőház, nem azért nem hajtják be a jegyzők ezeket az adókat, mintha ők nem akarnák behajtani, hanem azért, mert sajnos, a szituáció Magyarországon ma igazán az. hogy az emberek ezeket a sziörnyű terheket megfizetni nem képesek. Amikor itt a t. Képviselőházban felszólalok, a magam részéről csak figyelmébe akaramj ajánlani az igen t. pénzügyminiszter úrnak, hogy azt a szokatlanul egységes és egyhangú határozatot, amelyet a székesfőváros közgyűlése hozott az elmúlt napokban az adófelemeléssel kapcsolatban, méltóztassék elhinni, nem lehetett volna meghozni abban az esetben, ha a székesfőváros vezetősége január hónapban maga is nem tapasztalta volna, hogy a városi adókból 1,100.000 pengővel kevesebb folyt be most mint egy esztendővel ezelőtt, ha nem tapasztalná, hogy ennek a városnak lakossága eljutott a teljesítőképességén messze túl levő határokhoz s ha nem tapasztalná, hogy ez ország lakosságának már nem lehet azt mondani, amit a harctéren mondottak a katonáknak, hogy még egy likkal beljebb a nadrágszájjal, azért, mert itt Budapesten és az egész országban az emberek már régen beljebb húzták a nadrágszíjjat, nem egy likkal, hanem ahány lik csak volt rajta. Budapest székesfőváros közgyűlése tehát nem hozott vo^a ilyen határozatot. Ezért tartottam kötelességemnek ezzel a kérdéssel itt ezekben a késő éjjeli órákban is (Felkiáltások a baloldalon: Korai!) idejárulni a t. pénzügyminiszter úr és a t. Képviselőház elé, mert végre valamit ezekben a dolgokban tenni kell. Lehetetlenség, hogy a transzferálásnak ez a rendszere, amely ma végig az egész országban folyik, december elseje r óta pedig olyan mértékben, mint amilyen mértékben ebben az országban még soha sem folyt, tovább folytatható legyen, mert ennek eredménye anélkül, hogy belőle az államkincstárnak bárminemű haszna származnék, derék, hasznos, kitűnő, nemzeti alapon álló magyar állampolgárok exisztenciájának teljes megszűntetése. (Ügy van! baífelől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Ugyanazzal a rövidséggel, sőt talán még azon túltevő rövidséggel, mint ahogy az igen tisztelt képviselő úr interpellációját hozzám intézte, vagyok bátor erre az interpellációra válaszolni. (Propper Sándor: A transzfer legyen rövid!) A t. Képviselőháznak több ülésén volt már alkalmam rámutatni arra, hogy olyan adóbehajtási rendszer, amelyet a végén nem fejez vagy nem tetőz be végrehajtás, árverelés: nem képzelhető el, mert különben a szankció hiányzik, amely az embereket az adófizetésre készteti. (Propper Sándor: Egyelőre a pénz hiányzik! — Dinich Ödön: Szabálynak nagyon szép! — Propper Sándor: Ez az új stílus!) Ezt a rendszert tehát igenis, fenn kell tartani, ettől eltérni nem lehet. Az igen t. képviselő úr nem hozott fel egyes eseteket, pedig mondotta, hogy rendelke-