Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-142
Az országgyűlés képviselőházának lUk volt, 'bizonyára azért, mert ezek az országok gazdaságilag és földrajzilag is közel vannak egymáshoz; kineveztetett tehát Svájc és Egyiptom követének. (Derültség balfelöl. — Dinnyés Lajos: Odajárt Mayer János teveháton! Itt a kapcsolat! — Derültség.) Ügy öt, mint az egész konzulátusunkat kikapcsolták a svájci politikai, gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi ügyekből s mindent erre a nevezetes, megbízható, jellemes, tündöklő hazafira, Laskaira bízták. (Turehányi Egon: Még az idegenforgalmat is!) Száz embertől, aki ezt a Laskait ismerte, hallottuk, hogy nincs az a tökfilkó, aki ötpercnyi beszélgetés után fel ne ismerte volna erről az emberről, hogy egy patologikus hazudozó, egy nagyzási mániában szenvedő hólyag. (Viharos derültség és zaj bélfelöl. — Elnök csenget.) Ennek az embernek gazdasági tudása nulla; a megbízhatóságból pedig egy szikrányi sem lakozott benne. Kérdem: hogyan lehetett rábízni erre a magyar kormánynak ilyen értékeit? (Eckhardt Tibor: Bud János nála lakott!) Hogyan lehetett rábízni erre olyan hatalmas összegeket a magyar államkasszából, amely az adófizetők ma már véres és verejtékes garasaiból tevődik össze? (Zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Hátborzongató!) A t. miniszter úr előterjesztései során koncedálni fogja azt a (kijelentésemet, hogy az eddigi vizsgálat legalább egy millió svájci frank elorzott, vagy, mondjuk magyarul: ellopott pénznek a hollétét nyomozza, (Eckhardt Tibor: Borgőzzé vált!) De hogy van az, — és most kérdem az igen t. miniszter úrtól, akivel ebben a kérdésben igazán nyugodt lelkiismerettel nézhetünk szembe egymással, mert az első pillanattól kezdve ennek a borpalota-gazdálkodásnak ellenzői voltunk, amiről nyomtatott , írásbeli dokumentumok is tanúskodnak — hogyan történhetett meg, hogy alighogy Laskai megkapta az első megbízást a pénzügyminisztériumitól, első dolga az volt, hogy a Beatengasse 11. szám alatti odiózus házban megjelent, egy olcsó opciót vett rá és ezt a házat másnap drágán már el is adta a magyar kormánynak. Ki ellenőrizte ezt a tranzakciót? Ki számoltatta el ezt a köpenicki diplomatát? (Zaj és derültség balról.) A földszintre telepítették az úgynevezett magyar borházat, az első emeletre Laskaynak,' a r Bevollmächtiger Oberregierungsratnak irodáit, amelyekben soha egyetlen magyar embert nem alkalmaztak, a harmadik emeletre tervezték a Collegium Hungaricumot, (Rassay Károly: A leányne velőinézetet.) a negyedik emeletre tervezitek ia kiszolgálókisasiszonyok hálószobáit. (Viharos derültség minden oldalon.) Hogy pedig a Collegium Hungaricum nem került oda, ennek oka az* hogy az a zürichi bieder polgár azt mondotta: En pedig ebbe a házba nem teszem be a lábamat, mert az nem borház, hanem egészen más fajtájú ház, ahol a harmadik emeleten derék fiatalembereknek vannak a hálószobái és a negyedik emeleten, amelyet lépcső köt vele össze, a borházban kiszolgáló kisasszonyok hálószobái- (Kállay Miklós földművelésügyi miniszter: Volt ennél nagyobb baj is!) Ezzel egyidejűen megjelent egy bizonyos Dengler nevű építőmester. Ez a Dengler nevű építőmester, aki a magyar művészettörténelemben ismeretlen egyéniség, akárhol a világon magyar borpalotát építettek, Dengler úr jelent meg ott és Dengler úr épített turáni stílusban, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIIL , ülése 1933 január 25-én, szerdán. 25 (Derültség.) Ha megnézik, t. Képviselőház, akkor látják, hogy cirádák pulykatojásba bujtatott Bourbon liliomok minden egyes borházon. Hogy ez miért turáni stílus, azt sohasem fogom megérteni! (Derültség.) Azt sem tudom megérteni, hogy akkor, amikor az országnak olyan tehetséges és elismert fiatal mérnökgenerációja van, amely kénytelen elmenni villamos kalauznak, jBródy Ernő: Utcakaparónak!) címírónak, miért bízták éppen reá az építést? Ki az a Dengler? Micsoda protekciója lehet ennek az építőmesternek, aki az államnak Európa öszszes metropolisaiban levő borpalotáit oly rejtelmes turáni szabadalommal építette? (Zaj balról. — Felkiáltások: Ki hát Dengler?) T. Képviselőház! Megvették a Beatengasse 11. számú házat. Jelentékeny proviziót zsebelt belőle ez az ördöngös Laskai. Utána megalakult a Hungária rt., az a részvénytársaság, amely azután a többi svájci borházat a tárcájában tartotta, hogy szakszerűen fejezzem ki magamat. A Hungária rt. részvényeinek 60%-a az államé, 40%-a azoké a boldogtalan svájci polgároké, akiket Laskai azzal ugratott be, hogy a magyar állam partnerei lehetnek ebben az üzletben s ő mint Bevollmächtigter Oberregierungsrat, ami államtitkári rangot jelent Svájcban, írásban garantál nekik 7% osztalékot. Ebben a Hungária részvénytársaságban, amely után rövidesen következett a Minerva A.-G. és a Splendid A.-G., benne volt a földmívelésügyi minisztériumnak két tisztviselője mint igazgatósági tag. Az egyik Istenben boldogult Gally miniszteri tanácsos úr, a másik Bálázsy miniszteri tanácsos úr, a borosztály vezetője. Ez már — .sajnálattal, de ki kell mondani — némi joggal megtéveszthette azokat az egyszerű svájciakat, akik nemcsak a kormányfőtanácsO'S Laskait látták maguk előtt, a Bevollmächtigten; hanem látták azt is, hogy annak a részvénytársaságnak igazgatóságában, amelynek részvényei^ nekik felkínálják, a magyar állam két aktív minisztériumi főtisztviselője is helyet foglal. Itt mutatkozik meg a kisgazdapárt elköltözött vezérének, Gaal Gastonnak az ia sokszor lemosolygott igazsága, hogy lehetetlen helyzet az, hogy köztisztviselők állami részvénytársaságokban helyet foglaljanak. (Ügy van! balfelöl.) Most ezekben a svájci pörökben, amelyek lavinamódra fognak megindulni, ismételten fognak találkozni azzal a számunkra oly ártalmas érveléssel: hogyne téveszthette volna meg ez a széltoló Laskai a svájci polgárokat, amikor érdeklődésükre megtudták, hogy t &z igazgatóság tagjai között tényleg a földmívelésügyi 'minisztérium magasrangú tisztviselői is helyet foglalnak, és akár a sematizmusból megállapították, hogy úgy Gallay, mint Bálázsy magasrangú pozíciót foglalnak el az állami apparátusban. (Eckhardt Tibor: Ügy van! igaza van Lázárnak! Cáfolhatatlan igaza! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Az egyik meghalt, a másik régen eltávozott!) T. Ház! A bázeli borházról, sajnos, nincs időm beszélni. Erről csak annyit mondok, hogy megállapítás szerint közel 200.000 svájci frankot suszteroltak bele. A bázeli borház már két év óta be van zárva- A többiekről nem is beszélek. (Propper Sándor: A gründolók nincsenek bezárva? — Egy hang a szélsöbaloldalon: Nem is lesznek!) Nagyon jól tudjuk, f hogy a többi svájci borházak részben perben állanak a Hungáriával, részben teljesen tönkrementek. Hiszen 4