Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

296 Az országgyűlés képviselőházának kednünk a kicsinyes pártszempontokon. Nem azt mondom, hogy valaki mindjárt lépjen be az egységespártba, azt nem lehet kívánni, de azt igenis lehet, hogy akik egy világnézeti alapon állnak, legalább is szoros nexusban álljanak. T. Képviselőház! A mai gazdasági problémák megoldására már történtek próbálkozások. Ez éppen olyan dolog, mint hogyha valaki a tífuszbetegnek aszpirint ad be és azt gondolja, hogy ezzel meggyógyítja őt. Ma már ezeket a kérdéseket így megoldani nem lehet. Az országban az a panasz, hogy megfelelő fizetési eszközök ^ nem állanak rendelkezésre. A nemzet áldozatkészségére appellálunk, Bocsánatot kérek, nagyon egyszerű és megszívlelendő indítvány az, hogy az emberek aranykészleteiket bocsássák az állam rendelkezésére. (Mozgás.) A holt tőkét mozgósítsuk, a holt tőkét vigyük be a nemzet gazdasági életébe. Senki nem veszít azon, hogyha egy-két arany cigarettatárcával kevesebbje lesz. Itt válaszolok Pakots József tképviselőtársamnak, aki erre azt mondotta, hogy «Ez az arany cigarettatárca nekem nagyon drága emlék». Amikor 1914-ben a világháború elején ki kellett menni a magyar fiúknak a frontra, hiába mondta az az apa, hogy «az én Jóska fiam. az én legkedvesebb emlékem», mégis ki kellett mennie a harctérre. Ha életünket áldozhattuk a hazáért, egypár rongy holmit odadobhatunk. (Mojzes János: Már akinek van!) Amikor a miniszterelnök úr az ország vezetését kezébe vette, azt mondotta, hogy «radikális intézkedésekhez pedig nem akarok nyúlni». (Zaj.) Akkor mondottam már az igen t. miniszterelnök úrnak, én azt hiszem, hogy ő mégis csak oda fog nyúlni, csak jó diplomata lévén, nem fogja előre bejelenteni. (Kun Béla: Mikor?) A jó fogorvos sem azt mondja, hogy «most kirántom a háromgyökerű zápfogát», (hanem csak odanyúl és a fog* kint van. Vagy a vakbélgyulladásnál... (Zaj half elől.) Bocsánatot kérek, minden közbeszólásra nem lehet reflektálnom, szellemesen kell elintézni. Azt fogja mondani a miniszterelnök úr: «Egy kis karcolás és megvan az operáció.» Most is azt várom, hogy ezt fogja megtenni, mert enélkül nincs kibontakozás. (Mozgás. — Mojzes János: Nagyon barátságosan ugrándoznak a ponnylovacskák!) Ezt nem mi nemzeti szocialisták valljuk csak, ezt vallja ma az országban mindenki* Radikális intézkedésre van szükség pénzügyi téren. (Kun Béla: Es nem csak karcolásra!) Erre van szükség az adósságrendezés terén is. A kamatleszállítás használhatott volna talán még három-négy évvel ezelőtt, de 0'5%-os kamatleszállítás ma már nem jelent semmit- Olyan mindegy annak a -betegnek, hogy 40 fokos lázban hal-e meg, vagy 39.5 fokos láz következtében temetik el. Legyen meggyőződve az igen t. miniszterelnök úr, hogy az egész ország közvéleménye, az egész nagy magyar nemzeti köztudat erélyes, radikális intézkedéseket vár gazdasági téren. Én azt hiszem, hogy ez az indítványom is, amelyet napirendre óhajtanék tűzetni, ezt a célt szolgálja és nagyon örülnék, ha a t. Ház bölcsesége úgy határozna, hogy ebbeli indítványomat megindokolhatnám. Nem hűbelebalázs módjára hoztam ide a Ház elé ezt az indítványt. Letárgyaltam komoly pénzügyi szakemebrekkel és pénzügyi tekintélyekkel. Neveket is mondhatnék, olyanokét, akik azt mondták erről a tervről, hogy megvalósítható. Mert kérdem, mit veszít az az ember, akinek ma arany karikagyűrű van az 51. ülése 19S3 február 22-én, szerdán. ujján, arany cigarettatárcája van, vagy aki aranyláncot visel, ha azt készpénz elleneben rendelkezésre bocsátja az országnak? Az állam őzen fedezet mellett új bankókat bocsát ki s emeli a fizetési eszközöket. (Ügy van! jobbfelol.) Nem lesz senkinek ettől hidegebb a szobája, rongyosabb a ruhája és nem tesz senki kevesebb ételt az asztalára, mint tett eddig, de igenis, ezzel erőteljesebben belenyúlhatunk a gazdasági életbe és az a sokmillió szenvedő ember látni fogja, hogy a mai nehéz viszonyokhoz mérten a vagyonos osztály is lemond ebben az országban a fláncról, a fényűzésről — mert az aranylánc, az ékszer, az arany cigarettatárca semmi más ma, mint fényűzés — s ha a dolgok így mennek tovább, akkor idestova úgyse mer senki ékszerrel járni az utcán, mert nemzeti közmegvetés fogja kísérni. (Jánossy Gábor: Igaza van! — Propper Sándor: Holnaptól kezdve elássák az aranyat!) Ne tessék tanácsot adni, t. képviselőtársam, a síbereknek, mert ezt maguktól is meg fogják tenni. (Propper Sándor: Jobban tudják azok, ihogy mit csináljanak! — Peyer Károly: Azoknak nincs szükségük tanácsra!) T. Ház! Ha akadnának olyanok, akik nem tesznek leget ennek a rendelkezésnek s nem jelentik be idejekorán megfelelő módon és tisztességesen aranykészletüket... (Mojzes János:Az aranv műfogaikat! — Derültség.) Ezt nem lehet viccel elintézni, t. képviselőtársam, ez komoly gazdasági probléma. Önök odakünn szeretnek gazdasági kérdésekről tárgyalni. Ezt a kérdést tehát nem lehet itt semilyen viccekkel elütni, sem az ön müfogaival, sem a máséval. (Derültség.) Egyébként az ön pártjában majd kihúzzák a műfogait, erről biztos lehet, sőt alighanem máris kihúzták, mert már most sem olyan radikális a képviselő úr, mint azelőtt volt. (Zaj a baloldalon.) T. Ház! Én igenis azt tartom, hogy ezen a téren sokat lehet segíteni és azt hiszem, ha mi keresztül tudjuk vinni, hogy a kormány idejekorán, törvényhozási úton intézkedjék, hogy mindenki bejelenteni tartozik aranykészletét és azt készpénz ellenében beszolgáltassa, elérjük a célt, különösen akkor, iha kimondjuk, hogy azt pedig, aki nem szolgáltatja be aranykészletét, vagy aki hamis adatokat vall be: fegyházzal és vagyonelkobzással büntetjük. Ha emellett még a feljelentőnek bizonyos jutalmat is adunk, bizony meggondolják majd az illetők, hogy ne szolgáltassák-e inkább be készletüket. (Egy hang a baloldalon: Kiviszik!) Tudom, t. képviselőtársaim, hogy még így is lesznek, akik kiviszik és ott eladják, de a kapott pénzzel végre mégis csak kell nekik valamit csinálniok. Mindenesetre befektetéseket eszközölnek, bárhova mennek vele, ha pedig ezt nem teszik, az az arany, ami el van dugva, a nemzet szempontjából úgyis értéktelen. (Jánossy Gábor: Igaza van! — Mojzes János* A zálogházakban van már az arany!) A zálogházakban lévő aranytárgyak szegény emberek zálogtárgyai. Van ezen kivül még nagyon sok arany az országiban. Majd tudnék én adatokat mondani az igen t. miniszterelnök úrnak annak idején. (Beck Lajos közbeszól.) Kedves Beck Lajos képviselőtársaim és volt bankkormányzó úr. (Derültség.) ön azt mondotta gúnyosan, hogy ez nagy pénzügyi kibontakozási terv. (Beck Lajos: Nem mondtam gúnyosan!) Ez ai terv egy becsületes, az országot ismerő magyar embernek az ötlete és én azt hiszem, lelkiismeretem parancsszavának és kötelességemnek teszek eleget akkor, amikor ezzel a tervvel iái Ház elé jövök. (Helyeslés.)