Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 151 Mielőtt ezzel a tervvel a Ház elé álltam volna, szakemberekkel beszéltem erről éa most az igen t. miniszterelnök urat is arra kérem, tegye megfontolás tárgyává ezt a kérdést. Szentül meg vagyok győződve sírról, (hogy mindenesetre nemcsak anyagi szempontból, hanem főleg erkölcsi szempontból is megnyugtatással lesz mindazokra, akik ma fagyoskodnak: odakünn, akik rongyokban járnak, ha meg fogják látni, hogy a vagyonos osztály megteszi kötelességét. A mi nagy emberünk, naigy vezérférfiúmk, Apponyi Albert gróf annakidején, amikor a Friedmann-féle akció felmerült, .autóba ült birtokán és már robogott Győrbe, pedig az csak félmegoldás volt ehhez képest. (Zaj « baloldalon.) Nem volt teljes megoldás. Itt nem arról van szó, hogy valaki önként adományokat adjon, — hiszen a hadikölcsönök szomorú tapasztalatai vannak mögöttünk — hanem arról, ho^v amikor az állam így készpénzzel megvásrolja az aranyat, amikor annak iái bankónak — ! amely tulajdonképpen csak papír — abban (a percben, amikor azt az aranytárgyat megvettem, megsiziereztem a fedezetet, iáikkor ezzel elkerülöm az inflációt és mégis egy csomó bankót bírok forgalomba hozni. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Tessék megkérdezni az iparostársadalmát, a kereskedőket, a bainkvezérférfáakat, a közgazdasági élet bármely faktorát — közülük nagyon sokkal beszéltem erről — és mind áiat mondják, hogy ez igenis, keresztülvihető, csak bizonyos nemzeti áldozatkészség, bizonyos tisztesség kell hozzá. Aki pedig nem tisztességes, azt rá kell szorítanál (Ügy van! Ügy van!) Mert íha, mint Mussolinii megtette, egypár embert, aki vét a haza ellen, majd ki fogunk utasítani taz országból 4—5 évre, meglesz annak a hatása. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ha kimentünk a frontra éa a legszentebbet: az 'életünket áldoztuk fel, 'akkor aizi aranyat f csak oda keli adnunk készpénzért!! Ez igazán a legkevesebb, amit. elvárhatunk mindenkitől. Mélyen t. miniszterelnök úr, önnek lehetnek a pártjában és vannak iis meggyőződéses hívei. (Weltner Jakab: Lehetnek?) Vannak, lakik ott vannak. {Derültség.) Vannak, akik támogatják, (Mojzes János: Vannak, akik agyontámogatják!) és vannak, akik talán nem anynyira szívből támogatják. Vannak, (Halljuk! Halljuk!) akik bizonyos kialakult politikai helyzetből kifolyólag támogatják. (Jánossy Gábor: Ne cifrázd, mindenki meggyőződésből támogatja. Meggyőződésből támogatjuk! — Derültség balfelől. — Halljuk! Halljuk!) De legyen meggyőződve a miniszterelnök úr, hogy a magyar nemzet dolgozó, istenfélő polgársága és munkássága akkor fog igazán

f a nemzeti egységhez! csatlakozni, — nem a párthoz, hanem a nemzeti egységhez, hiszen a miniszterelnök úr is valószínűleg nem pártot ért «nemzeti egység» alatt — akkor fogja a nemzeti egység nagy gondolatát magáévá tenni, ha azt látja, hogy az a Gömbös Gyula cselekszik, ha azt látja, hogy az bátran belenyúl a' dolgokba. (Dinich Ödön: Nyúlj bele. — Derültség.) Nem hiszem, hogy a 'miniszterelnök úr kitaposott utakon fog menni, bár az kényelmesebb és momentán talán kellemesebb, de én sokkal jobban ismerem őt és szentül meg vagyok győződve arról, hogy rövidesen látni fogjuk azokat a radikális intézkedéseket, amelyek nélkül a mai közgazdasági életet megmenteni nem lehet. (Jánossy Gábor: Igaza vian! En elfogadom!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 1933 február 22-én, szerdán. 297 Ezt várják a, miniszterelnök úrtól a dolgozó milliók, ezt várják a szenvedő magyarok és éppen azért arra kérem az igen t. elnök urat, hogy ennek az indítványnak megindokolását is vegye bele a következő ülés napirendjébe. Hallja meg az ország, bogy az indítvány felett legalább tanácskozunk. El lehet vetni, meg lehet szavazni, de a lekevesebb, amit elvárhatunk a mai nehéz időkben, hogy megtárgyaljunk minden gondolatot, hiszen éppen a miniszterelnök úr mondotta: ha valakinek ideája van, jöjjön ide. En ezzel a szerény indítványnyal idejöttem és arra kérem az igen t. Ház többségét, vegyük ezt tárgyalás alá, (Helyeslés balfelől.) ha nem is teszi a többség most momentán magáévá, (Propper Sándor: Ne alkudjék!) legalább engedje meg, hogy tűzzük ki napirendre, beszélgessünk róla, tárgyaljuk meg a dolgot. Vagy jó, vagy nem jó; a Ház bölcsessége fog dönteni felette. En a magam lelkiismeretének eleget tettem és kérem, hogy az elnök úr napirendi indítványát méltóztassanak elfogadni azzal a megtoldással, hogy utolsó napirendi pontnak ez az indítvány vétessék fel. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Hetek óta azt tapasztalom, hogy a világpolitika porondján egyetlen kérdés van, amely számottevő (Mozgás! — Halljuk! Halljuk!) és amelyről New-Yorkban, Londonban, Párizsban, Berlinben, Prágában és Belgrádban egyforma nagy érdeklődéssel beszélnek. Nincs még egy olyan probléma ma nemcsak Közép-Európában, hanem egész Európában, amely annyira érdekelné a közvéleményt és — úgy látom — a magyar közvéleményt is pártkülönbség nélkül, mint a mezőkeresztesi választás. (Derültség a jobboldalon. — Dinich Ödön: Hallatlan cinizmus!) Ennek bizonysága az, hogy a külföldi sajtókörök a legnagyobb érdeklődést mutatták — bizonyára saját elhatározásukból — és kíváncsiak voltak közelről megnézni Mezőkeresztest és — mondjuk — Nyárádot, meg a többi községeket. Azóta sikerült így a külső és belső sajtótényezők közreműködésével az érdeklődés középpontjába állítani ezt a világraszóló problémát: a mezőkeresztesi mandátum mikénti elnyerésének kérdését. (Zaj balfelől-) Belpolitikai oldalról is minden megtörtént az iránt, hogy az érdeklődés minél nagyobb h> gyen, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) résztvettek benne az összes pártok. Névszerint az úgynevezett független kisgazdapárt, azután a szociáldemokratapárt, a pártonkívüli liberális, a keresztény ellenzéki, a keresztény szociális párt és a pártonkívüli agrárcsoport. (Eckhardt Tibor: Vagyis megvan a nemzeti egység — Gömbös ellen! — Derültség balfelől.) Hogy azután kellően értékeltessék ennek a választásnak jelentősége, ezt többféle módon igyekeztek fokozni. Vallásos előadások keretében népszerűsítették ezt a nagy problémát. A kerület székhelyén Arady nagytiszteletű úr méltóztatott foglalkozni ezzel a problémával. Azután megjelent a Dunántúlról Peer főtisztelendő úr, (Eckhardt Tibor: Csupa veszélyes ember, ugy-e?) akii isimertette ennek a problémának nagy jelentőségét és ezen túlmenőleg még a hadbíróság is képviselve volt. Igaz ugyan, hogy csak egy nyugalmazott hadbíró őrnagy személyében, (Kun Béla: Akit kiutasítottak!) aki azonban mindenhol úgy mutatkozott be, hogy ő hadbiró-őrnagy, de végül is 44