Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 15 i. ülése 1933 február 22-én, szerdán. 295 állam az erejét, mint minden más erő is, ha a gyengének engedni tud. A nézeteltérés, amely esetleg indítványom révén bekövétkezhetik a pénzügyminiszter úrral vagy esetleg a t. Ház valamelyik tagjával szemben, tulajdonképpen nem olyan jelentőségteljes, ha az ember tekintetbe veszi a tényleges körülményeket. Alig lehet ugyanis elképzelni, hogy bekövetkezhetnének^ olyan esetek, hogy egy gazdaságnak likvidálása esetén annak értéke ne fedezné a köztartozásokat és a kifizetetlen munkabérösszeget. Úgyszólván csak időrendbeli kérdésekről van szó. Indítványom szerint előbb egyenlíttetnék ki a munkabér, mint a köztartozás. Ismétlem a tételt: a munkabér meg nem fizetése esetén az illető munkás esetleg elláttatlanná válik s az ellátatlanról, nézetem szerint, megint csak a köznek kell valahogyan gondoskodnia, ilyen esetben nem is lehet kétség az iránt, hogy a sorrendet hogyan kelljen megállapítani. Ezeket az r adatokat a gyakorlati életből, egy a szomszédságomban levő gazdaság esetéből veszem. Remélem, hogy sikerül meggyőznöm a pénzügyminiszter urat, hogy ne tegyen elgondolásom ellen kifogást és magáévá tegye indítványomat. Természetesen indítványom elfogadásával a 11. §. törlését is szükségesnek tartom. Másban pedig a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott voltára tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet a következő ülésnapon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni. (Igen.) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Az idő előrehaladt, s miután a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 5 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki : 1. a mai napirendünk 1. pontja alatt szereplő törvényjavaslat harmadszori olvasása, 2. a gazdasági munkaszerződések védelméről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása. Van-e valaki feliratkozva? Héjj Imre jegyző: Meskó Zoltán! (Zsigmond Gyula: Mi van Hitlerrel?) Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Az én kedves Zsigmond Gyula barátom közbeszólására csak annyit Óhajtok válaszolni, hogy Hitler fog Európában rendet teremteni. Az alatt a tizennégy év alatt, amelyet Genfben és a különböző konferenciákon elpazaroltak, elpocsékoltak s amely idő alatt a nyomorúság tetőfokra hágott, csak a diplomaták voltak tanácstalanok. Az egész világ nagy tudósai összeültek és sajátságosan mindig a legjobb helyeket keresték ki maguknak; egyszer a tengerparton, másszor a havasokban, de semmit sem csináltak. Hitler pedig már most elérte, hogv megfordult Európa sorsa és rövidesen rend lesz ebben a világban. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy legyen!) T. Képviselőház! Annakidején, február 9-én egy indítványt terjesztettem a Ház elé. amely a következőképen szólt (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Olvassa); «A gazdasági élet fellendítése céljából elkerülhetetlennek tartom a fizetési eszközök jelentékeny mértékben való szaporítását. A Magyar Nemzeti Bank mai bankjegyforgalmát infláció elkerülésével emelje fel. A kibocsátandó további bankjegyek alapszabályszerű fedezetet nyernek. s A megkívánt aranyfedezetet az állam az ország aranykészleteinek megvásárlásával teremti elő olyképen, hogy a megszerzett aranykészletek egyben fedezetét is képeznék a vásárlást lebonyolító fizetési eszközöknek. Indítványozom tehát, hogy az arany vétele és eladása állami monopólium legyen. Záros határidőn belül tartozik mindenki a birtokában levő aranytárgyakat bejelenteni és azokat készpénzfizetés mellett az államnak rendelkezésére bocsátani. A meghozandó törvény intézkedjék arról, hogy a bejelentés körül észlelt minden visszaélés fegyházzal és vagyonelkobzással büntettessék.» T. Képviselőház! Ennek ass indítványomnak megtételére az kényszerített és ösztökélt, mert az egész világon és különösen Magyarországon azt tapasztaljuk, hogy a mai gazdasági válságot a régi utakon való taposással megoldani nem lehet. Ha továbbmegyünk a mostani pénzügyi politikában is, ugyanezt fogjuk tapasztalni. Es én most bocsánatot kérek, mert sajnos, Magyarországon bocsánatot kell kérni két esetben. Ha egy józan ember a pénzügyi kérdésekhez hozzászól, akkor az öszszes bankigazgatók úgy néznek rá az emberre, mintha legalább is egy betörő jönne a bankba. Ha külpolitikai kérdésekhez szól hozzá,'" az összes mágnásainknak leesik, a szemükről a monokli, mert ezekhez csak mágnásnak szabad hozzászólni. (Élénk derültség. — Jánossy Gábor: Van benne valami!) Azt tartom t. Képviselőház, hogy minden kérdéshez úgy kell hozzászólni, amint a józan mindennapi élet megköveteli. Azt látjuk, bogy a mai gazdasági válságot a mai eszközökkel, a régi kitaposott utakon való járás-keléssel megoldani nem lehet. Látjuk, hogy a nagy pénzügyi szakemberek odakint külföldön, a genfi, lausanne-i, stb. tanácskozásokon egyszerűen — magvarul mondva — levizsgáztak. (Ügy van! a baloldalon.) Nekem hiába mondja valaki, hogy ilyen nagy pénzügyi szakember és olyan nagy tudós, ha eredményt nem tud tizennégy év alatt felmutatni, akkor előttem levizsgázott és pótvizsgára ilyen embereket nem engedek. (Derültség. — Egy hang jobbfelől: Igaza van!) T. Képviselőház! Amikor az igen t. miniszterelnök úr elfoglalta pozícióját, én ellenzéki mivoltom ellenére, egészen nyíltan üdvözöltem őt. (Jánossy Gábor: Jól tette!) Ezért támadásban részesültem: «álkormánypárti!» és hasonló kifejezéseket használták ellenem. En a mai suivis időkben nem ismerek pártokat. (Jánossy Gábor: Helyes! Helves!) A mai súlyos időkben világnézeti alapon állnak egymásmelleit az emberek, a nemzeti egység világnézete alapjánMinden másnál sokkal erősebb egyesülés, ahol az egyforma vágású, egy világnézetet valló, istenfélő, becsületes magyarok vannak az egvik oldalon, akik összetartanak. A másik oldalon vannak azok, akik esetleg más irányzatot képviselnek. (Mozgás a baloldalon.) Nem kell nekünk pártoskodás, mert ez megöli az országot. Nekünk más úton kell járnunk. Felül kell emel-