Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1933 február 22-én, szerdán. 291 hogy mi törvényhozók vagyunk, hogy itt államférfiak vannak, holott feladatunk az kellene, hogy legyen, hogy lássuk a való életet, törvényhozásiiag egyenlítsük ki a különbségeket és nyújtsunk olyan lehetőséget, hogy a gazdasági és szociális erők legalább szabadon mérkőzhessenek. Ezt azonban az urak helytelennek tartják, természetes dolog tehát, hogy nem is járulnak hozzá. A leíolyt tíz év alatt megfosztották a földmunkásokat szervezkedési szabadságuktól. Pedig ezekben az elmúlt ellenforradalmi időkben nagy szükség lett volna erre, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a földmunkásnépesség ma nagy tömegeiben a kereseti lehetőségek elzárása következtében olyan életkörülmények között éï-, amilyeneket elképzelni sem lehet. Itt van nálam az adatok egész sora. Hivatkozhatnám arra és kimutathatnám számszerűen, hogy az aratási munkálatokhoz mennyi mezőgazdasági népesség nem jut hozzá, hogy a nincstelen földmunkásnépesség csak egynegyedrésze jut ahhoz, hogy aratáskor keressen, gabonát kapjon, természetben kapja meg a gabonát. Önök, akik vidéken élnek és ismerik a magyar parasztnak, a magyar mezőgazdasági népességnek sorsát, életkörülményeit, nyilvánvalóan tudják, hogy mit jelent ilyen mezőgazdasági foglalkozású többtagú családdal bíró embernél, ha nincs meg legalább a télére való kenyere, ha kenyerét nem tudja megkeresni. Már pedig azt is tudják az urak, hogy az a mezőgazdasági népesség, amely nem tud hozzájutni aratáshoz, nem tud napszámbér-munka útján annyit keresni, hogy meg tudná venni azt a gabonamennyiséget, amit egyébként aratáskor kereshetne. A napszámbérek a nyáron is 80 fillér, 1 pengő és 1'20 pengő körül mozogtak; ilyen napszámbérekért dolgoztak sok helyen, ki vannak zsarolva és egy részük nem jut munkaalkalomhoz. Be kell vallaniok az uraknak, hogy ezeknek a parasztoknak egy része kénytelen lopásból élni. Vallják be és ismerjék be, hogy az állapotok idáig fejlődtek, olyan lehetetlen és kétségbeejtő viszonyok vannak. De ha így áll a dolog, akkor nem ezt a kicsi elvont szempontot kellene szem előtt tartani és ha ez az adott helyzet, amelyben ma egész Európa, de különösen Magyarország él, akkor különösen kellene, hogy legalább arra gondoljanak, hogy ezt a mezőgazdasági népességet becsüljék meg annyira, hogy megélhessen, hogy éhen ne haljon. Mert a helyzet ma az, hogy például az Alföldön kukoricát esznek. A pellagra rövidesen jelentkezni fog, mert a múlt évben kukorica volt bőségben és ott, ahol ezelőtt búzakenyeret evett a mezőgazdasági népesség, most kukoricakenyeret és puliszkát eszik, mert másra nem jut neki. Olyan állapotok ezek, amelyeket meg kell látni, észre kellene venni. Ne azt tegyék az urak, hogy akkor kiabálnak, amikor a ház már ég, mert Tiiszen maguk gyújtják fel a házat; ezzel a nemtörődömséggel és közömbösséggel önök teremtik meg az erupció lehetőségét, mert nem foglalkoznak ezzel a borzalmas nagy szociális problémával és nem akarnak ezen a népességen segíteni. Ez a törvényjavaslat egy kis. réteget akar felölelni, kis visszaéléseket akar megszüntetni és ennél sem több, sem kevesebb. Maga a törvényjavaslat indokolása is erre céloz.. Az indokolás sem hisz abban, hogy ez valami mélyreható segítséget jelent. (Halljuk! a szélsobáloldalon.) Azt mondja (olvassa): «Az újabb időben, ha az esetek kisebbségében is, előfordul, hogy a gazdasági munkavállalók kiérdemelt járandóságaikat nem kapják meg, ami nemcsak igazságtalan helyzet, hanem szociális szempontból romboló következményekre vezet. Ezeket a bajokat kívánja a jelen javaslat a lehetőséghez képest kiküszöbölni.» Itt sem nyúlnak tehát hozzá — maga az indokolás mondja — gyökeresen a kérdéshez, hanem a javaslat «csak a lehetőséghez képest» akarja a bajokat orvosolni. Az igazságügyminiszter úr azt mondta nekem a bizottsági tárgyalásnál, amikor a gazda felelősségét ki akartam terjeszteni, és utaltam arra, amiről később fogok beszélni, hogy ez sokkal messzebbmenő dolog, mint ami az iparban van. Ez az a Werbőczy-féle jogi okoskodás, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez itt jogi szabályozás!) amely a földesurat megvédi, mert jogi formulával olyan lehetőséget teremt, hogy a munkás semmihez sem jut, ellenben a földesurat kielégítik. Azokra a földesurakra, akik a mai rossz viszonyok között egyáltalában nem élnek vissza helyzetükkel és kifizetik a megszolgált munkabért, nem vonatkozik ez a törvény. Ezek a földesurak azt kívánják, legyen más is olyan becsületes, mint ő. (Gr. Somssich Antal: Ezt kívánjuk joggal!) Ez azonban nem^ becsületesség kérdése, hanem természet kérdése. Ilyen kirívó esetekre épül fel ez a törvényjavaslat és azt mondja, hogy az ipari munkásoknál más a helyzet. Azt a példát méltóztatik említeni, hogy ha a Lang-gyár kiad egy vállalkozónak munkát, akkor a Lang-gyár a másfk vállalkozó után nem felelős a megszolgált munkabérért. Ez igaz, de majd ki fogom mutatni, hogy itt egészen más a helyzet. A Langgyárnál megvan annak a lehetősége, legalább elméletben, de gyakorlatilag is, hogy ha kiaci munkát egy másik gyárnak, akkor is felelős legyen, mert abban is vannak szervezett munkások, akik a maguk szervezett erejével olyan feltételeket szabnak, hogy a munkások munkabérüket megkapják. A mezőgazdaságban f ez nincs meg. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez hatalmi kérdés! Itt csak jogi szabályozás van! — Malasits Géza: A mezőgazdasági munkás nem szervezkedhetik, tehát ki van szolgáltatva!) Majd ha a szervezkedés lehetősége itt is meglesz, ha a falusi mezőgazdasági munkásnak ugyanolyan joga lesz, mint az ipari munkásságnak, ha az is benne lesz a szakszervezetekben, ha erős lesz, ha egyenlő joga lesz az Omge-val, (Csikvándi Ernő: Joga lesz tagdíjat fizetni!) ha nem a szolgabíró fogja kinevezni a tagokat az ő bérmegállapító (bizottságába, hanem a szervezet megbizottai lesznek ott és azoknak egyenlő joguk lesz a többiekkel, akkor majd nem fogja tudni kijátszani a mezőgazdasági munkásokat a bandavezér. De hogyan állunk ezzel a bandavezérrel 1! A bandavezérnek, a munkavezetőnek vagy csoportvezetőnek állása egészen mást jelent a mezőgazdaságban, mint az iparban. (Buchinger Manó: Ezt törölték el a szervezett munkások legelőször, a partieführereket, a vicenyúzókat ! — Propper Sándor: A hajcsárok!) Nézzük csak a törvényjavaslatot ebből a szempontból. A törvényjavaslat szelleme szerint a bandavezér csak bizonyos esetekben felelős. A bandavezér össze játszhatik a gazdával (Csikvándi Ernő: A gazdával? A munkásokkal!) és nem kell hozzá más, mint egy olyan gazda, aki összejátszik a bandavezérrel s a bandavezér kijátssza 43*