Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

292 Az országgyűlés képviselőházának 1 a munkásokat. Tessék csak elolvasni a törvényjavaslatot. En hallottam és megfigyeltem a vitát a bizottságban is, az előadó urat is hallottam. Nyilvánvaló dolog az, hogy a gazda a bandavezéren keresztül, ha akarpa éppen úgy kijátszhatja a munkásokat ezután is, mint eddig. Miről van itt szó. Tegyük fel, hogy kubikos munkasokat verbuvál Szentesen, Csongrádon a bandavezér és ezeket elviszi munkára. A bandavezér kialkuszik a munkásokkal. Mi történik ezután? A banaavezér összejátszhat a gazdával. Tegyük fel, hogy a földbirtokosnál a bandavezér vállal munkát. Összeszedi ekkor az embereket. Hiszen most is az a szokás az Alföldön is, az aratási munkálatoknál is azt látjuk, hogy egy faluban nem a falubeli embereket veszik fel a munkára, hanem máshonnan hoznak eni; berekét. A bandavezér elmegy és különböző községekből szedi össze az embereket és viszi a munkára. Ha a gazda nem tudja, hogy az a bandavezér rossz, vagy megbizbatatlan ember, akkor nem felelős a bandavezérért. Mi fog itt történni? Az a munkás, aki vágyik a munkára s örül, hogy végre jön valaki, aki elviszi aratásra, cséplésres dohánymunkára, vagy kubikosmunkára, siet kölcsönt felvenni, hogy el tudjon utazni, hogy csak mehessen, ö nem tudja, hogy a banaavezér nem megbízható s örül, hogy mehet. Ha a gazdának nem hozzák tudomására, hogy ez a bandavezér megbízhatatlan, ekkor a gazda nem felelős a megszolgált munkabérért. Mit jelent, uraim, így ez a törvényjavaslat? A munkás számára semmit sem jelent. A helyzet ezután is az lesz, ami eddig volt, De tovább megyek, t. Ház! Itt van például az aratómunka, amelyet igazán nem szoktak albérletbe adni. Ezt minden gazdaság maga bonyolítja le. Mégis mit látunk az aratómunkánál? Az aratómunkánál van egy aratógazda, az nem felelős a marokszedőárt, nem felelős a kettőzőért, nem felelős azért a segédszemélyzetért, melyet a bandavezér felvesz. (Br. Inkey Pál: Nem a gazda fogadja fel!) A bandavezér fogadja fel. (Gr. Somssich Antal: Tévedés!) A gazda e javaslat szerint nem felelős. A bizottságban is felhoztam ezt és ott elismerték az urak is, éppen Inkey képviselő úr is elismerte, hogy ezt a legszegényebb réteget kiszolgáltatják. A megszolgált bérért való felelősség nem terheli a gazdát, amint más körülmények között a gazda igenis felelős ezért. így nyilvánvaló, hogy nem egy általános, egyetemes célt szolgál ez a törvényjavaslat, hanem csak kivételeket akar szolgálni s ezeket a kivételeket sem szünteti meg, ezek megmaradnak továbbra is és fenn fognak állani ezután is és lehetetlenség lesz az, hogy ezen a területen rend legyen. Ez a törvényjavaslat így, amint van, semminemű haladást nem jelent, semmit nem változtat az eddigi helyzeten, ez látszatrendelkezés, főleg azért, mert az egész mezőgazdasági népesség munkabérviszonyából eredő keresetek feletti döntés a közigazgatási hatóságok kezében marad. Amíg pedig ez ott lesz, addig a mezőgazdasági népesség peres úton sem tudja jogait érvényesíteni. De nem is lehet. Ha önök közül bárki elismeri, hogy az ipari munkásság kivívta magának a jogot arra, hogy szervezkedjék, hogy kollektív szerződéseket kössön és a maga szervezett erejével biztosítja a maga megkeresett munkabérét, akkor itt kétszeresen el kellene ismerni ennek a szervezkedésnek a szükségességét, mert városban él az ipari munkás, ipartelepeken, ellenben tessék elképzelni azt, hogy egy kubikos munkáscsoport, vagy egy 51. ülése 1933 február 22-én, szerdán. vasúti töltésen dolgozó munkáscsoport 8—10 községből, némelykor 2—3 megyéből van összeverbuválva. Megtörténhetik, hogy ezek messzebb országrészen dolgoznak és ezen az országrészen nem jutnak hozzá munkabérükhöz, mint ahogy megtörtént itt Magyarországon az, hogy a vármegye kiadott munkát alvállalkozónak, az alvállalkozó megszökött, elment, vagy nem tudom mit csinált, de a munkások munkabérüket nem kapták meg, és a vármegye arról sem gondoskodott, hogy a munkások munkabérét biztosítsa és azok mehetnek a szélnek, szaladhattak a megszökött alvállalkozó után és üthették a nyomát. Láthatjuk ezt a kőmunkáknál is, különböző esetekben az útépítéseknél is. (Csikvándi Ernő: Éppen ezt akarja megszüntetni ez a törvényjavaslat!) Pedig nyilvánvaló dolog az, hogy ha valamikor volt valahol, valamely foglalkozási ágban szükség arra, hogy ez a munkásréteg meg legyen szervezve, hogy a maga erejével ellenőrizze a munkálatokat, akkor itt erre kétszeresen nagyobb szükség volna, mint az ipari centrumokban, ahol a kultúra mégis magasabb és ahol ilyen esetek ritkán fordulnak elő. A szétszórt rétegek csak akkor tudnak eredményesen fellépni a maguk érdekeinek megvédése érdekében, ha jól meg vannak szervezve, ha a maguk szervezett erejével már jól át tudják tekinteni annak a vállalkozónak egész berendezését, aki munkát vállal. Nem is lehet megoldani ezt a kérdést addig, amíg a földmunkásoknak nincs egyesülési szabadságuk, nincs sajtószabadságuk; addig ne is számítsanak ennek megoldására. (Xlgy van! Ügy van! a ssélsőbaloldaloni) Ne beszéljenek nekem arról az urak, hogy nem lehet, mert a magyar iparra vonatkozólag is azt mondották évtizedeken át, hogy nem lehet azokat a magas munkabéreket megadni, amelyeket külföldön adnak, mert akkor a magyar ipar nem tud fejlődni. Mindig ott fejlődött az ipar, ahol magasabbak voltak a munkabérek és rendezettebbek voltak a viszonyok. Hiszen itt van példa: nézzenek szét Ausztriában, Csehszlovákiában, Németországban, mennyire fejlődött ott a háború után a mezőgazdaság. (Gr. Somssich Antal: De ott nem négy pengő a rozs ára!) Az már a politikának a következménye, annak nem a munkások az okai. Ez a kormányzati rendszer az oka, amely képtelen volt olyan állapotokat teremteni, olyan nemzetközi szerződéseket, kereskedelmi szerződéseket kötni, amelyekkel a magyar mezőgazdasági terményeket magas árszínvonalon lehetett volna tartani. Nem ebben rejlik tehát az ok. Németországban a munkásoknak van egyesülési szabadsága» szervezkedési joga, hatalmas, nagy szervezetük van törvény alapján. Csehszlovákiában, Ausztriában ugyancsak hatalmas szerveztük van; kollektív szerződéseket kötnek aratáskor, erdei munkálatokra és egyebekre. Nézzék meg az osztrák mezőgazdaságot, nézzék meg a német mezőgazdaságot, négyszer annyit fejlődött, mint amennyit a magyar mezőgazdaság. fCsikyándi Ernő: De milyen vámvédelemmel!) Hát itt nem volt vámvédelemé A háború előtt itt állt Magyarország számára az egész monarchia területe; (Csikvándi Ernő: Az a háború előtt volt!) A magyar mezőgazdasági termények számára olyan értékesítési lehetőség volt, amely soha többé nem jön vissza és a magyar parasztnak akkor mégis ki kellett vándorolnia. Akkor miért nem mondották az urak, hogy most