Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-149

Az országgyűlés képviselőházénak 1^9, kifogást emelni ez ellen a megállapodás ellen, amelyhez végre is minden ország szabadon csatlakozhatok. Én napról-napra figyelemmel kísérem a Hollandiában és Belgiumban történő eseményeket és mondhatom, hogy sem Hollandia, sem Belgium egyáltalában nem tett még le ennek ratifikálásáról. Függőben tartották addig, amíg az Angliával való nézeteltérés megoldást nyer. A világgazdasági konferencia előkészítő bizottságának jegyzőkönyvei is mutatják, hogy ezt a tervet távolról sem adták fel. Nem tudom, hogy a végén Anglia hogy fog megállapodni velük, de bizonyos az, hogy Hollandia Magyarországot a múlt év augusztusában felszólította arra, hogy csatlakozzék az ouchy-i megállapodáshoz és nagyon elhibázott dolognak tartom, hogy Magyarország nem ragadta meg az alkalmat arra, hogy ehhez való csatlakozását bejelentse és ezáltal színt valljon abban az értelemben, hogy Magyarország a szabadkereskedelmi irányzat híve, hogy Magyarország ellene van a protekcionizmusnak, hogy itt keleten van egy olyan ország, amely saját intellektuális erejénél és tudásánál fogva mérlegelni tudja az ilyen megállapodások jelentőségét. Meg vagyok győződve róla, hogy sokkal több rokonszenvet keltettünk volna a külföld előtt azzal, ha mi ehhez a megállapodáshoz csatlakozunk, — és keltenénk még ma is, ha ehhez csatlakoznánk — mint nagyon sok más dologgal, ami politikai téren a mi részünkről történhetik. Amíg Hollandiához, Belgiumhoz és Luxemburghoz, tegyük fel, csak Magyarország csatlakoznék, addig természetesen a kérdés gyakorlati kihatásaiban meglehetősen jelentéktelen volna. De én már nagyon beavatott külföldi forrásból hallottam, hogy például Lengyelország is gondolkodik azon, hogy az ouchy-i megállapodáshoz csatlakozzék és méltóztassék elgondolni, hogy egy ilyen keleten fekvő mezőgazdasági országnak csatlakozása nem indítana-e meg esetleg egy olyan folyamatot, amely folyamat nagyobb gazdasági területek képzésére, vám falak lebontására vezetne akkor, amikor t mi semmit a világon ezzel nem kockáztatnánk. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) egyet azonban biztosíthatnánk magunknak, azt, hogy azt a látszatot, mintha mi Magyarország itt keleten a protekcionizmusnak egyik legfőbb harcosu lettünk volna — amely látszat nagyon nyomatékosan jelentkezik — eltörölhetnők azzal, hogy ma a szabadkereskedelem irányában tájékozódunk. T. Képviselőház! Ezeket kívántam csak elmondani. Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a kereskedelmi szerződés csak szerény kis kezdet, ami nem gondolom, hogy a kormány spon.tán gazdaságpolitikai elhatározásából, hanem inkább a tárgyalások technikájából folyik — ha igen, akkor még örvendetesebb — és én csak erre akartam súlyt helyezni, azért szólaltam fel, hogy a szabadkereskedelem irányában végre egyszer történjék erélyes állásfoglalás, mert ez a mi közgazdasági bajainkból való kilábalásnak, az azokon való túlmenésnek szerintem egyetlen, kizárólag egyetlen lehetősége. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Egy nagy angol közgazdasági író, Nicholson azt mondja, hogy a szabadkereskedelem úgy, mint a tisztesség, mindig a legjobb politika marad. Ne kern is ez a meggyőződésem és az a meggyőződésem, hogy az egyetlen, amit mai szomorú helyzetünkben tehetünk, az, ha a tisztességnek, a szabadkereskedelemnek emellett a politikája meïiett mi Magyarország végre egyszer eréülése 1933 február 16-án, csütörtökön. 221 lyesen állást foglalunk és hitvallást teszünk. Ebben a meggyőződésben fogadom el a jelentést. (Éljenzés és taps a bal- és szélsőbal oldalon.) Elnök: Szalóky Navratil Dezső és Dinieh Ödön képviselőt urak a házszabályok 143. Va (1) .bekezdésének b) pontja alapján kértek szót. A képviselő uraknak jelentkezésük sorrendjében felszólalásra a jogot megadtam. Szalóky Navratil Dezső képviselő urat illeti a szó. Szalóky Navratil Dezső: T. Ház! Tegnap délután egy véletlen incidens adódott elo. Simon András barátommal együtt ültünk ott távol az íróasztalnál, András barátom egy levelet írt és errenézve egyes megjegyzések hangzottak el kettőnk között. A tárgyalás menetét nem figyeltük és eközben véletlenül egy olyan szó pattant el ajkamról, amelyre nézve Dinieh Ödön képviselő úr, kedves jó barátom, azt hitte, hogy reá vonatkozott. Bátor vagyok ki jelenteni, hogy, az nem vonatkozott őreá, csak éppen a véletlen találkozása volt, hogy magara vonatkoztathatta, ennélfogva nagyon szépen kérem a mélyen t. elnök urat, hogy ezt a ki jelentésemet kegyeskedjék tudomásul venni, (Helyeslés.) Elnök: Dinieh Ödöin képviselő urat illeti a szó. Dinich Ödön: T. Képviselőház! A tegnapi igen forró atmoszférában annyira el voltunk keseredve, (Sándor Pál: Jogosan!) hogy az a közbeszólás, amelyet a túlsó oldalról ideát értettünk, bántott bennünket. En őszintén megvallva, nem is vettem az első pillanatban észre, csak képviselőtársaim voltak azok, akik azonnal reagáltak rá, türelmetlen és megfelelő kemény formában. Csak később tudtam azután meg igen t. képviselőtársamtól, hogy mi történt és milyen fatális véletlen volt az, amely pont ezt a közbeszólást olyan formában hozta össze, hogy reánk nézve kellemetlenné vált. Meg vagyok róla győződve, igen t. képviselőtársam, hogy a mentelmi jogot és a mentelmi jog védelmét illetőleg valamennyien egy nézeten vagyunk és valamennyien a legnagyobb erővel küzdünk azon, hogy ezt az egyetlen képviselői kincset valamilyen formában meg tudjuk menteni a képviselőknek. Nagyon szeretném és kérem erre képviselőtársaimat, méltóztassanak ezt az egy dolgot olyan formában kezelni, amely bizonyos mértékig mégis csak oltalmat adna annak a képviselőnek, amikor az országban jár. Elnök: Kérem a képviselő urat, maradjon felszólalásában ama jogcím keretében, amelyen a felszólalásra engedélyt kapott. Dinich Ödön: Ez volt az az érzés, amely engem áthatott, amikor felszólaltam s amikor mentelmi jogom megsértését bejelentettem és miután látom és meggyőződésem, hogy Navratil Dezső képviselőtársam éppen úgy, mint többi képviselőtársunk, semmi körülmények között sem mondhatta volna meggyőződésből, hogy egy csendőrnek a képviselővel szemben való fellépése abban a formában, ahogy történt, jogosult, kijelentését örömmel fogadom el abban a megnyugvásban, hogy ebben a kérdésben valamennyien egyetértünk. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A napirenden levő javaslathoz szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Csak néhány szóval kívánok magához a tárgyhoz hozzászólani. Főképpen az kényszerít felszólalásra, 1 hogy Eber Antal igen t. képviselőtársam Kabók 33*