Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

ÁiSországgyűlés képviselőházának Ik B, ülése 1933 február 15-én, szerdán. 199ismét eladó kereskedőnek, ne mehessen a nyakára annak a kereskedőnek, aki nem tud vele versenyezni. Azt nem bánonii, ha az áruházában csak a saját gyártmányait árulja. Az a Leirat, amelyet méltóztatott a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez, intézni, — köteles vagyok elismerni — nagyszerű megértéssel és megkülönböztetéssel van a kérdés 'irániigA Gyosz a tisztességes kereskedelem érdekében nem engedi meg azt, hogy ilyen adott viszonyok között, ilyen helyzetben felburjánozzék a konkurrencia a gyáros részéről. Ez nem a gyáripar hivatása. Aláírom, hogy Németországban vannak Etam-üzletek, ezek azonban nem abba a szférába tartoznak, mint amelyet én felpanaszolok, mert a németországi Etam-kereskedelem tisztességesen csak a saját gyártmányait árulja a közönség javára. De azt igenis üldözni kell, amikor valamely gyár, azon cím alatt, hogy a saját gyártmányát árulja, odacsempész minden árut és tönkretenni igyekszik a konkurrenciát. Figyelmébe ajánlanám a mélyen t. miniszter úrnak a közeíltmiíltban hozott törvénynek azt a szakaszát, amely akképpen szól, hogy aki mással szemben, akivel bizalmi viszonyban, vagy gazdasági függésben van, ezzel visszaél abból a célból, hogy magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, az a _ kizsákmányolás vétségét követi el. Ezt ' az új deliktumut, a kizsákmányolás büntetendő cselekményét alkalmaztassa itt a miniszter úr. Ez módjában van a miniszter úrnak, mert az a törvény, amelyet alkottunk, magában foglalja azt a szakaszt, amely lehetővé teszi, hogy az egyes egyesületek, amelyeknek a névsorát majd a miniszter úr állítja össze — mondjuk az Omke, vagy a Fővárosi Kereskedők Egyesülete, vagy a Fővárosi Kereskedelmi Csarnok, mind tiszteletreméltó egyesületek— ruháztassanak fel azzal az indítványozási joggal, hogy ha azt észlelik, hogy pl. egy gyáros a kereskedői tisztesség rovására, a kereskedők megrontására törekszik, ellene bűnvádi eljárás tétessék folyamatba és a bűnügyi zárlat segélyével nyomban ható intézkedések foganatosíttassanak. Akkor majd elmegy a kedvük ezeknek az éhes pókoknak ettől, mert nem áll ez egyedül, van több ilyen, s ezért jelentékeny a kérdés. Hiszen azzal jönnek a védekezésben, hogy: ez nem is az én üzletem, hanem a sógoré, a komáé, meg az üzletvezetőé; más cím alatt állítják azt be, holott csak az ő konkurrenciájuk javára szól az egész dolog. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogy hathatós és erős közbelépéssel fejezze ki a maga elhatározását és amint eddig megmutatta, hogy a legális és tisztességes kereskedelem barátja, mutassa meg, hogy annak védelmezője is és ne engedje meg, hogy ezen üzelmek tovább folytattassanak. Elnök: Á képviselő úr beszédé lejárt. (Dinnyés Lajos: Befejezi a mondatot!) Gál Jenő: Az egész magyar legális kereskedelem hálás lesz a miniszter úrnak ezért az intézkedésért. Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat _ figyelmeztetem, hogy az elnöki intézkedést nincs joga megjegyzés tárgyává tenni. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Legyen szabad szorosan a tárgynál maradnom. Az interpelláló képviselő úr előadásában megkapott engem az, amiben kell, hogy mindnyájan egyetértsünk vele, t. i„ hogy az ezer bajtól szenvedő magyar ke^ reskedelemnek panasza, keserve hangzott ki az ő előadásából. Az a kérdés, hogy ebben a konkrét esetben hogyan áll a dolog, nem ítélhető meg egyoldalúan, mert az a tényállás, melyet az igen t. interpelláló képviselő úr előadott, kiegészítendő azzal, amit a másik oldalról a& ipar, amely itt érintve van, a maga védelmérefelhozott. Az ipar nevezetesen hivatkozott arra, hogy tulajdonképpen azért kénytelen maga eladni, mert a kereskedelem nagy inzolvenciái folytán sokszázezer pengő — mint ő mondja 300.000 pengő körüli — vesztesége volt, amelyről informálódván, úgy győződtem meg, hogy ez nem is túlzott állítás. Előadja továbbá azt, hogy mielőtt az angol vámok életbeléptek volna és mielőtt a hollandok az árukontingentálásra rátértek, közel egy millió pengő értékű kötött divatárut exportált évente ez a cég. Amikor az említett körülmények folytán ettől elesett, kénytelen volt a hazai piacnak fokozottabb meghódítására törekedni. Ügy adja elő, hogy ez a magánkereskedelem útján éppen az inzolvenciák következtében nem sikerült neki teljes mértékben és miután a kereskedelemnek ebben az ágában az eladásnak szinte a felkínálásig menő előkészít tése, a piacnak megdolgozása, nagyszabású reklám szükséges, ami nagy befektetésekkel jár, erre az útra volt kénytelen térni és körülbelül 400.000 pengőt adott ki néhány üzlet berendezésére, fényes portáléinak a megrendelésére. Nem akarok ezen ellentényállás taglalásába és abba a kérdésbe belemenni, hogy ezek az adatok mennyire helytállóak. Épúgy nem lehet hivatása a kereskedelemügyi miniszternek a másik tényállás quasi bírói megállapításába sem belemenni. Én csak azt mondom, hogy audiatur et altera pars. Ez nem olyan egyszerű, hanem meglehetősen komplex kérdés. Azonban aláírom azt, amit a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara erre a kérdésre vonatkozólag megfontolt véleményében előad, aminek lényege az, hogy a mai viszonyok között, amikor a kereskedelemnek szabad beszerzési lehetősége a behozatali korlátozások és a devizakorlátozások által meg van bénítva, a kereskedelem nehezebb helyzetben van az iparnak esetleges önkereskedő irányzatával szemben, mint volna normális, nem kötött gazdasági viszonyok mellett. Ha tehát olyan tendencia mutatkoznék, ahol az ipar erre irányuló kényszerítő szükség nélkül, tehát szándékosan, rosszindulatúlag akarná ezt a helyzetet kihasználni és ezzel a kereskedelmet, amely amúgy is igen súlyos helyzetben van — amit én mélyen átérzek — sérteni, akkor egy ilyen eljárást rosszalnunk kellene. Én ezt

# teljes mértékben aláírom és rosszalásomat fejezem ki az iparnak esetleges olyan eljárásával szemben, amely kényszerítő szükség nélkül, szándékosan, tehát majdnem — mondhatni — rosszindulatúlag a kereskedelem kikapcsolására törekednék. Ezzel azonban még nem minősítettem a konkrét esetet ilyennek. Ez egy külön feladat. De elvben határozottan helytelenítek minden ilyen tendenciát, elsősorban a kereskedelem érdekében, amely rendkívül nehéz időket él át (Ügy van! half elől.) és amelynek segítségére lenni minden tehetségemhez és erőmhöz képest kötelességemnek tartom és ezt újólag alá kívánom húzni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez az álláspontom magának az iparnak érdekében is, mert ez a két foglalkozási ág hosszú időszakon keresztül nem érvényesülhet, nem prosperálhat egymásközptti harmónia nél29*