Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
Iff>í Az "országgyűlés képviselőházának lu f Herrmarin volt kereskedelerixügyi miniszter : úr még- emlékezik rá, hogy ő volt az, aki annak idején ezt a munkát megindította és kétmillió pengőt volt szíves kieszközölni a kormányzattól akkor ennek a munkának megindítására. Ma is megvannak az összes tervek, a hatósági bejárás már megtörtént. Olyan munkáról van szó, amely legnagyobb részében földmunka, amely tehát olyan munkaalkalmat jelentene, amelynek költsége kizárólag vagy legnagyahb készében munkabérek formájában kerülne a munkanélküliek kezébe, amely tehát inségmunkára predesztinált munkanem. Én tehát nagyon kérem a mostani kereskedelemügyi miniszter urat, (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! a középen.) hogy vegye fel az inségmunkák programmjába a ceglédi vasúti vágány kihelyezésével kínálkozó nagymennyiségű fizikai munkát, amely földmunka lévén, nagy tömegeknek nyújthatna kenyérlehetőséget. És nagyon kérem a pénzügyminiszter urat is, legyen segítségünkre a Tabán problémájának megoldásában. A Tabán területe tipikusan szükségmunkák végzésére alkalmas terület mert hiszen ott utak építéséről, csatornázásról, közművek fektetéséről van szó, vagyis olyan munkákról, amelyeknek költsége legnagyobb részében ugyancsak munkabérek formájában kerülne a lakosság kezébe. Ezekre most a technikai lehetőségek megvannak, csak segítség kellene a fővárosnak a tekintetben, hogy azokból a pénzekből, amelyek rendelkezésre állnaK: közmunkák, még pedig produktív munkák végzésére, a főváros kölcsönt kaphatna. Ezt a kölcsönt készséggel és könnyen Hetörlesztené, mert hiszen ezek a költségeik az útéxútési és csatornaépítési járulékok befolyása folytán mind visszatérülnek s produktív munkát jelentenek olyan területen, amely alkalmas arra, hogy ott a székesfővárosnak virágzó nagy telepe létesüljön. Ha a pénzügyminiszter úr hozzájárulna ahhoz a gondolathoz is, hogy a transzferkaszszából az állam, illetőleg a főváros által igénybe nem vett részből a külföldi magánosoknak is megengedtetnék, hogy kézbe kapván ezeket a pénzeket, itt fektessék be, pédául bérházak építésébe és így azt az értéket, amely pengőértékben áll most rendelkezésükre, átmenthessék valódi reális értékekben, akkor itt alkalonn nyitnék olyan tömegű építkezés megindítására, amely a szociális nyomor enyhítésére rendkívül alkalmas volna. Ezért mi a magunk részéről kérjük a mélyen t. kormányt,^ hogy a szociális nyomor pilanatnyi enyhítésében, illetőleg eliminálásában, különösen a vidéken, méltóztassék inségenyhítő akciókkal közreműködni, másik kérésünk pedig az, hogy a közmunkák sürgős megindítását még február havában méltóztassék elrendelni, hogy amikor a közeledő tavasszal a nyomor, az éhség még fokozódnék, akkor legalább a kereseti lehetőségek javuljanak meg annyira, hogy ezen a nehéz, télen éhség nélkül és fölösleges szenvedések nélkül vészeljen át ez az ország. Mélyen t. Képviselőház! A németek jelszava a karitásznál: Helfet uns helfen! Segítsetek segíteni! Mi azt kérjük a kormánytól, mint székesfőváros is: segítsen nekünk, hogy segíthessünk a mi nyomorgóinkon. (Helyeslés.) Az elnöki napirendi indítványt fogadom el. (Taps a középen.) - .Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos aeeyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Tizenkét hónap előtt a Károlyi Gyula gróf miriiszter8. ülése Ï93B'február 15-én, szerdám, elnök úr bemutatkozása nyomán megindult' vitában egy indítványt nyújtottam be a t. Háznak, amelynek lényege az volt, hogy vizsgáltassanak felül mindazok a monopolisztikus és egyéb szerződések, amelyeket az állam és a nagy állami üzemek közkereseti társaságokkal kötöttek. Ez az indítványom a Napló tanúsága zerint a jdbbodalon is helyesléssel találkozott, szavazáskor azonban leszavaztatott. Egy konkrét ügyet kívánok a t. Ház elé terjeszteni, amely indokolja ennek az indítványnak a helyességét és amely indokolja azt, hogy egy ilyen bizottság, amely átvizsgálná az államnak és az állami üzemeknek közkereseti társaságokkal kötött monopolisztikus szerződéseit, rendkívül alkalmas lenne annak a problémának a megoldására, amely mindnyájunkat foglalkoztat, hogy tudniillik takarékoskodjunk, hogy az állami budget--1 lefaragjuk; még pedig nem azon az áron, hogy az amúgy is kisfizetésű állami tisztviselők vékony kenyeréből még egy darabot letörjünk. Ez a konkrét ügy a következő: Hét évvel ezelőtt, 1925 decemberében egy közkereseti társaság, az Imperial Részvénytársaság azzal az ajánlattal fordult az Államyasutakhoz, hogy egy szénlepároló telepet létesít, amely a magyar szénből barna szénkátrányt termel. A barna szénkátrány tudvalévőleg azért nevezetes termék, mert ebből szurkot, talpfatelítő olajat és gázolajat lehet desztillálni. Ez az Imperial R.-T. beadta ajánlatát a Máv-nak, ahonnan az elkerült a kereskedelemügyi minisztériumba s úgy a Máv., mint a kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztálya boszorkányos gyorsasággal elintézte; nemcsak elfogadta, hanem monopóliumot is biztosított számára és pedig a közszállítási szabályzat teljes megkerülésével. (Felkiáltások a balközépen: Versenytárgyalás nem volt? Ki volt akkor a miniszter?) Nem volt versenytárgyalás, hanem monopóliumot kapott az Imperial R.-T. a közszszállítási szabályzat megkerülésével. A szerződésben benne van, hogy ez az Imperial R.-T. két éven belül köteles ilyen szénlepároló telepet felállítani és meg van szabva az is, hogy hány vagonnal kell kitermelnie. A részleteket, a különben nagyon tanulságos ügynek részleteit mellőznöm kell. mert olyan rövid idő áll rendelkezésemre, hogy nagyon tartok attól, hosr éppen a legfőbb részletek elmaradnának. (Halljuk! Halljuk!) Nem beszélek arról, hogy a barna szénkátrányból való telítőolaj a talpfáik telítésére sehol a világon nem szolgál, mert mindenhol kőszénkátránnyal telítenek; nem beszélek arról, hogy a gázolajjal kapcsolatban, amelynek monopolisztikus szállítására az Imperial R.-T. koncessziót kapott a Máv-tól, milyen veszteségek érték az államot a szerződés megkötésekor, mert az egyéb vállalatok tudvalévőleg 13 pengőt kénytelenek fizetni az államkincstárnak és ezt elengedték egy koncessziós vállalatnak a kedvéért; nem beszélek arról, hogy ha egy kis találékonysággal a hajdúböszörményi földgázforrások termékeit komprimálják % ezek nagyon alkalmasak lettek volna erre a célra; csak arról beszélek, hogy két év multán nekik 60 vagont kellett volna feldolgozni, amivel szemben ők maximum négy vagont tudtak feldolgozni, illetőleg lepárolrii. Minthogy évente többszáz vagonnak megfelelő barnaszénkátránvt adtak el a Máv-nak, önként felmerül a kérdés minden laikus előtt, hogy honnét vették a hiányzó vagonokat, amelyeket
