Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
Az országgyűlés képviselőházának 14-8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. ni néni a berentei telepről szállítottak. A hiánynak egyik részét tudjuk honnan fedezték.. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr is tudja. Miután ezzel a monopóliumos szerződéssel a már meglevő ipart teljesen az ebek harmin.cadjára juttatták, tönkretették, az ipar fillérekért értékesítette a maga széntermelését az Imperial Részvénytársaságnál, amely ezt azután a méregdrágán megállapított szerződési feltételek szerint adta tovább a Máv-nak. (Farkas Elemér: 22 pengővel!) Mi ez, Farkas Elemér igen t. képviselőtársam? Ez láncolás, (Farkas Elemér: Xjgy van! Xlgy van!) ez a leg•egészségtelenebb közvetítőkereskedelem. (Farkas Elemér: Én helyeslek önnek! Igaza van tökéletesen!) Nagyon örülök, hogy ez alkalommal egy véleményen vagyunk. (Farkas Elemér: Miért csak ez alkalommal? — Derültség. — Szűcs István: Mindig, amikor igaza van!) Ez az az egészségtelen közvetítő kereskedelem, amelyből a kereskedelem ellenségei mindig fegyvert kovácsolnak a becsületes közvetítőkereskedelem ellen. (Éber Antal: Ügy van! Ez az!) Emlékszem, milyen küzdelmet folytattunk a háborúban és a háborút követő első években a láncoló, egészségtelen kereskedelem ellen. Mélységesen szégyenlem maga•mat, t. Képviselőház, hogy ennek a láncolási kereskedelem elleni harcnak tanulságait a kereskedelmi minisztérium és a Máv. úgy vonta le, hogy egy monopóliumos szerződéssel alkalmat adott erre az állam pénzén való láncolásra. De még így is, igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, kétségtelenül hiányzik egy csomó vágón. Honnan vette ezt a mennyiséget az Imperial Részvénytársaság? A magyar iparnak nem volt annyi • széntermelése, mint amennyi anyagnak szállítására ő kötelezte magát. Külföldről behozatta tehát a barnaszénkátrányt, de azt sem dolgozta fel itthon, hanem külön hozott be kátrányt, külön talofatelítő olajat és külön gázolajat. (Sándor Pál: Erre volt valuta!) Monopóliumot kapott azzal a tetszetős jelszóval, hogy a hazai ipart fogjuk támogatni, (Éber Antal: Ma is eza jelszó!) azzal a jelszóval, hogy hazai munkásokat fogunk foglalkoztatni, mert itthon termeljük azokat az anyagokat, amelyeket külföldről kellene hoznunk és inasra a monopóliumos társaság 99%-ban külföldről hozta be a Nemzeti Banktól kapott valutával a kátrányt, a talpfatelítő olajat és a gázolajat és ezt adta tovább a Máv-nak. (Zaj a baloldalon.) Ez az idillikus állapot mind a mai napig virágzott volna, — s itt térek át az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr szerepére — ha nem jön a bankzárlat. A bankzárlatnak köivetkezménve volt, hogy gyógyszerekre nem volt valuta, ellenben mindig kapott valutát az Imperial Részvénytársaság, amelynek élén akkor egy igen nevezetes államférfiú állt, (Élénk felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! Ki az? Nevet! Nevet! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szterényi! — Esztergályos János: Egy békebeli talpfaszakértő volt! — Derültség! — Folytonos zaj.) aki fényes pályafutásának egy-egy 'kiemelkedő pontján már korábban is mindig bizonyos gyöngébb vonzalmat árult a talpfák iránt; báró Szterényi József. {Zaj és derültség a Ház minden oldalán. — Lang Lénárd: Ez vásárolja most a földeket!) Tehát akkor, amikor a magyar ipar legfontosabb céljaira nem volt valuta, amikor gyógyszerekre nem volt valuta, amikor szülők, akiknek gyermeke külföldön halt meg, nem tudtak annak halottaságyához sietni, mert nem kaptak valutát, a Szterényi József elnöklete alatt álló Imperial Részvénytársaság abban az időben is kapott valutát! {Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó cég! — Ulain Ferenc: Fegyház helyett valutát kapott!) í. Ház! Miután nyilvánvalóan kiderült, hogy ez az Imperial Részvénytársaság egyetlen szerződési kötelezettségét sem tartotta meg — mi történt 1929-ben, négyévi működés után? 1929-ben újból meghosszabbították ezt a monopolisztikus szerződést. (Müller Antal: Jó öszszekottetései voltak!) Amikor már az összes szakértők, az összes vegyészek felszólaltak ellene és az illetékes köröket figyelmeztették, hogy itt visszaélnek bizonyos illetékes helyeknek, mondjuk, jóhiszeműségével s érzékenyen megkárosítják és becsapják az államot, a szakértők ezen véleménye után 1929-ben újra meghosszabbították a szerződést, sőt jobb szerződést kaptak, mert az első szerződés kikötéseit még enyhítették. {Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Ki volt akkor a kereskedelemügyi miniszter? — Herrmann Miksa: Én még nem, és már nem!) Öt hónappal ezelőtt, mielőtt a Gömbös-kormány megalakult volna, egyik képviselőtársunk eljárt a kereskedelemügyi minisztériumban, Kenéz Béla volt miniszter úrnál és figyelmeztette őt azokra a kifogásokra és vádakra, amelyek már akkor szakértői körökben — úgy a Műegyetemen, mint az összes vegyészeti gyárakban közszájon forogtak. A figyelmeztetésnek nem lett semminemű hatása. Ez a képviselőtársunk hónapokig eljárt és utánajárt a dolgoknak és megállapított olyan tényállásokat, (Sauerborn Károly: Fegyházba vele! Máshol fegyházba csukják az ilyet!) amelyektől egészséges idegzetű embernek is végig fut a hátán a hideg, azonban ennek egyáltalában semmi foganatja nem volt. (Rassay Károly: Mint rendesen!) Itt szemrehányást kell tennem ennek a képviselőtársamnak- aki ugyan háromnegyed évig tudta a tényállást, tisztességesen el is járt az illetékes köröknél, azonban,^ amikor látta, hogy semmi eredményt nem ér el, mert a bürokrácia és az Imperial egyesült hatalma nagyobb volt még a nyilvánosságtól való rettegésnél is, akkor ugyanez a képviselőtársam tovább ült mint a dinnye a fűben és egyáltalában nem fordult a panamistával szemben használható egyetlen fegyverhez, mégpedig a nyilvánossághoz, — például a parlament nyilvánosságához — hanem tovább tűrte azt, hogy az államot hónapról hónapra százezrekkel megkárosítsák. Képviselőtársam eljárásának meglepő volt a végső konklúziója. Egy nappal a Gömböskormány kinevezése előtt öt évre meghosszabbították ennek a panamista bandának á szerződését. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Botrányos!) A Gömbös-kormány megalakulása után ez a képviselőtársunk Fabinyi miniszter urat kereste fel, aki megrettent attól, ami elébe tárult s nyomban intézkedett, hogy a szerződés megkötését függesszék fel és kiküldött egy bizottságot a Máv.-hoz, amelynek azonban nem volt vizsgálóbizottsági hatásköre, hanem csak az a hatásköre volt. hogy az Imperial Részvénytársaságra vonatkozó dossiét végignézze. Ezek a kiküldött és elfogulatlan urak végignézték ezt a dossiét és megállapítottak, hogy ezek az ira-