Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának lJf.8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. 175 képviselő úrral 1922-ben együtt csináltuk a választást. (Rassay Károly: Jaj de szép választás volt! Jaj de szép! — Zaj. — Sándor Pál: Arra nem szabad hivatkozni! —

J Elnök csenget. — Rassay Károly: Azt jobb volna elfelejteni! — Sándor Pál: Arra nem szabad hivatkozni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Együtt csináltuk a választást és abból tapasztalatokat szereztünk, azt, hogy sohasem száz percentig szavaznak le a választók, hanem körülbelül tíz percent az a koefficiens, amely nem szokott leszavazni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Megállapítom, hogy Mezőkeresztesen úgyszólván száz percentig leszavaztak a választók, itt tehát erőszakról beszélni ilyen vonatkozásban nein lehet. (Weltner Jakab: Óriási eredmény, a választók szavazhatnak! — Rassay Károly: Ha ez olyan volt, mint a huszonkettes» akkor már tudom, milyen volt! — Zaj. — Elnök csenget.) ' T. Ház! A képviselő úr felhívást intézett a magyar néphez, {Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) és azt nyugalomra és törvénytiszteletre intette. En ezt megköszönöm és arra kérem képviselőtársamat, szűkebb környezetében méltóztassék szintén ilyen felhívással operálni! (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Az a téma, amelyről én akarok beszélni,.. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök kifelé indul a teremből. — Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a bal- és a séélsőbaloldalon: Minek örülnek? — Mala sits Géza: Mindenről beszélt, csak amiről kellett volna, arról nem! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyüket és maradjanak csendben. (Zaj.) Csendet kérek! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Az a téma, amelyről én bátor vagyok a Ház színe előtt említést tenni, (Halljuk! Halljuk!) nem fog olyan érdeklődést kelteni és ebben a felizgatott atmoszférában talán groteszkül is fog hatni, mégis lelkiismereti kötelességemnek tartom, hogy a kormány figyelmét felhívjam a szociális nyomornak egyre fokozódó mértékére. Az idei tavaszon nemcsak a napok nőnek, hanem nő a szociális nyomorúság is városon és falun tegyaránt és nekünk meg kell vizsgálnunk a lelkiismeretünket, vájjon a törvényhozás és a kormányzat megtett-e már minden lehetőt ennek a szociális nyomornak enyhítésére, vagy csökkentésére és hogy nem lenne-e kötelességünk és nincs-e módunkban újabb intézkedések segítségével elejétvenni annak, hogy ez a szociális nyomor a végsőkig fokozódjék. (Zaj. — Elnök csenget.) Mélyen t

% Képviselőház! Az eddigi kormányzati intézkedések körülbelül egy tételbe foglalhatók össze: Módot adtunk arra> hogy a törvényhatósági városok is ínségadót vessenek ki és szedjenek be és ebből az ínségadóból fedezzék szociális kiadásaikat. Ez az ínségadó azonban éppen úgy, mint a többi adó, nehezen és elégtelenül folyik be, viszont a nyomor, amelynek enyhítésére hivatott, nemhogy csökkenne, hanem ellenkezőleg, növekszik úgy, hogy a székesfővárost is és a többi városokat is teljesen készületlenül találja a tavasz fokozódó nyomorúsága, illetőleg képtelenné teszi arra, hogy azoknak az igényeknek, amelyek folyton növekszenek, ezekből a szerény eszközökből eieget tudjon tenni. Mélyen t KépvisAőház! Budapesten e percben* 70.000 ebéddel tartjuk fenn az éhhalál frontját. Ezt a 70.000 ebédet úgyszólván hétrőlhétre fokozni kellene, mert a statisztika azt mutatja, hogy ebből a 70.000 ebédből nem 70.000 ember, hanem legalább 150—200 ezer ember táplálkozik, (Ügy van!) mert hiszen minden egyes ebédadagot nem egy ember, hanem sokszor családok fogyasztanak el. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nemrégen volt nálam egy ember, aki ötödmagával azt kérté, hogy eszközöljem ki, hogy egy ebédadag helyett két ebédadagot kapjon s akkor ők öten boldogok lesznek. (Ügy van! a baloldalon.) Ez riasztó képe a szociális nyomornak. Falun ezzel szemben még ezek a módszerek sem állnak rendelkezésre, (Ügy van! balfelől.) mert a falvaknak nincs jogukban inségadót kivetni és nincsenek anyagi eszközeik az ott már fellépő nyomor eltüntetésére. A napokban volt alkalmam egy szegény falusi emberrel beszélni, aki elmondotta, hogy náluk már a gabonanemű annyira elfogyott, hogy tisztán krumplin és marharépán élnek, marharépát kénytelenek főzni maguknak és ezzel tengetik az életüket, de mi lesz, ha ez is fogyatékára kerül. A kormánynak tehát azzal a segítőakcióval, amely a falut is bevonja, valamiképpen most kellene a legerőteljesebben akcióba lépni és az ínségesek számára gabonát és élelmiszereket osztani ki, és a székesfővárosnál is lehetővé tenni, hogy a szükségadóból még fokozottabban kapjon rendelkezésére anyagi eszközöket. Mert méltóztassék meggyőződve lenni, ez nem speciálisan fővárosi kérdés és ha a rend a fővárosban borul fel, az az egész ország rendjének felborulására alkalmas eszköz volna. A szociális nyomor enyhítésének^ azonban nemcsak ez a módja, nemcsak áz élelmiszeradagolás, nemcsak a levesosztás, nemcsak az ebédadagok osztása az, amivel a szociális nyomort fel lehet fogni, hanem van annak sokkal hatékonyabb módja, az, amire nézve a pénzügyminiszter úrtól kaptunk ígéretet, hogy tudniillik inségmunkák teremtésével, munkaalkalmak teremtésével kereseti lehetőséghez kell juttatni mind a városi, mind a falusi lakosságot. Ennek most van az évadja. Most, amikor páir hét múlva a tavasz kezdődik, amikor a lehetőségei már megvannak, hosry a tömegmunkák mint inségmunkák megindíthatok Jegyének, most van az ideje annak, hogy intézkedések történjenek ezen a téren és, hogy azok fedezete felől is gondoskodás történjék. Örömmel és megnyugvással hallottuk a pénzügyminiszter úrtól, hogy bizonyos összegeket beruházások céliairá sikerült biztosítania. Megnyugvással hallottuk azt is, hogy vannak tervek és tárgyalások a tekintetben, hoffv bizonyos munkák a tavasz folyamán induljanak meg. Nem győzzük eléggé sürgetni e tekintetben a kormányintézkedések tempóját és készséggel állunk a kormány mellé és mögé minden olyan vonatkozásban, amikor ilyen munkaalkalmak teremtése céliából akár segédeszközökre, akár anvagi erők kölcsönadására van szüksésr. Mindjárt itt a székesfővárosban rendkívül tipikus és sok kezet foglalkoztató inségmunka volna a halálsoromuók problémájának a megoldása. (Ügy van! a beiközépen.) 26*