Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
172 Az országgyűlés képviselőházának 14 8. illése 1933 február 15-én, szerdán. bűncselekmények elkövetése formájában jelentkezett, itt szóvátenni úgysem lehetne, csak a bűncselekmények kategóriáit sorolom feL A választás napját megelőzőleg törvénytelenül — mert nincs magyar törvény, amely tisztességes, feddhetetlen életű magyar állampolgárnak magyar községben való tartózkodását bármiféle címen megakadályozhatná, (Ügy van! Üpy van! a szélsőbaloldalon.) arról nem is beszélek, hogy a miniszterelnök úr ígéreteivel ellentétben — kiutasították az összes pártszervezeti titkárainkat, kiutasítottak mindenkit, aki nem lakosa a községnek vagy nem országgyűlési képviselő. Ezzel a pártszervezetnek destruálása, felbontása és szétszórása vétetett .tervbe. De mit szólnak ahhoz, amikor csendőrök, — majdnem azt mondhatnám — mint ahogy a legyek beröpködnek az ajtón, úgy jártak be és ki magánlakásokba, írásbeli felhatalmazás, ügyészségi 1 utasítás nélkül, feddhetetlen tisztességű belföldi és komoly külföldi állampolgárokat szuronyok közé véve kísérgettek az utcán, állítottak elő, utasítottak ki a kerületből. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És talán ezeket a tényeket, mondjuk a túlsó oldal a maga hatalmi p eszközeivel, a maga megszokott hatósági jelentéseivel letagadhatná, ha véletlenül az egész világsajtó nem győződött volna meg arról, hogy ezek a tények, sajnos, valóban megtörténtek és ezek minden bírálatot a legmesszebbmenőén provokáló tények. (Malasits Géza: Tegnap a hollandi rádió leadta!) A külföldi sajtónak a mezőkeresztesi kerületben megjelent képviselőivel szemben tanúsított magatartást a legmesszebbmenőén kifogásolom. (Tabódy Tibor: Miért hívta oda? — Rassay Károly: Mert joga van odamenni!) Kedves Tabódy képviselő úr, megmondom, hogy miért nemcsak hívtuk, de hívni fogjuk a jövőben is. (Egy hang jobbfelől: Elég szomorú! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, őrizzék meg nyugalmukat. Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Gömbös Gyula miniszterelnök úrhoz intézem szavaimat. Az elmúlt évben Eomániában megtartott választások előtt Vajda román miniszterelnök felhívást intézett nyilvánosan az egész világsajtóhoz, jöjjenek el Romániába, vegyenek részt a választásokon, nézzék meg, hogyan folynak a választások, mert a román kormánynak nincs titkolnivalója. T. Ház! Arra kérem Gömbös Gyula miniszterelnök urat, ne helyezkedjék alacsonyabb erkölcsi színvonalra, mint Románia miniszterelnöke. (Nagy zaj a jobboldalon. — Taps a baloldalon. — Rassay Károly: A revízió halála, ami ott történik! — Ügy van! balfelől.) Remélemi. hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr csatlakozik ahhoz a felhívásomhoz, amelyet én intézek ezúttal is innen a világsajtó minden komoly, tárgyilagos és becsületes tényezőiéhez: Jertek urak ide Magyarországra, nézzétek meg ezt az országot, mert ennek az országnak kiváló népe van, ennek az országnak népe fegyelmezett, ennek az országnak népe munkaszerető, béketűrő, rendet tart még akkor is, amikor a legsúlyosabb provokációk közepette (Ügy van! Ügy van! balfelől.) emberfeletti erő kell ahhoz, hogy a rendet ez a nép megtarthassa. Ez a nép sokkal különb, mint az a kormány, amely vezeti (Taps balfelől.) és ha a külföldi újságírók Magyarországon való megjelenése ellen valakinek kifogása van, akkor nem a magyar népnek, hanem ennek a politikai rendszernek van ez ellen kifogása. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A magyar nép örül annak, ha megismerik, a magyar népnek díszére válik, ha megismerik, de ez a politikai rendszer nem bírja el a bírálatot, nem bírja el a nyilvánosságot, nem bírja el — akárcsak a jugoszláv kormány, akárcsak a jugoszláv politikai rendszer — az európai közvélemény tárgyilagos kritikáját. Én igenis, a jövőben is kötelességemnek fogom tartani szigorúan különbséget tenni a magyar nép és ezen politikai rendszer között. A magyar nép egészen más politikai rendszert érdemel. A külföldi újságírók, akik lent jártak Mezőkeresztesen, meggyőződhettek arról, amit mi úgyszólván valamennyien tudunk is, — még akkor is, ha tisztelt képviselőtársaim egy része a túloldalon nem ismeri is el — hogy ez a magyar nép igenis, érett a titkos választójogra, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) van olyan érett, mint ennek az európai kontingensnek bármely más népe, vagy nemzete. A titkos választójog alapján legfeljebb ezt a politikai rendszert nem lehetne fenntartani. Kérdezem tehát: minő nagy nemzeti érdek követeli ennek a nyakunkra száradt politikai rendszernek változatlan fenntartását 1 ? Én nyiltan és világosan meg akarom itt mondani: ez a párt, amelynek szerencsém van vezére lenni, (Élénk éljenzés a baloldalon.) ebben az országban sem reakciót, sem forradallmat nem hajlandó sem tolerálni, sem támogatni. Mivel pedig a reakciónak ez a rendszer a képviselője, amelynek hivatalos reprezentánsa Gömbös Gyula, ezzel a rendszerrel sem most, sem a jövőben — úgy amint azt a múltban is tettük — sem lelki, sem erkölcsi közösséget semmi körülmények között nem vállalunk. (Élénk helyeslés, taps balfelől.) De ahogyan szemben állunk a reakcióval, ugyanígy állunk szemben a forradalommal is es újból megismétlem innen azt a felhívást az ország egész népéhez — nemcsak a mi pártunk tagjaihoz, hanem minden becsületes emberhez — : Vigyázzatok! Semmiféle provokációnak be ne ugorjatok, ne engedjétek magatokat rendbontásba belevinni, ne hogy ennek az országnak felboruljon a belső stabilitása! Ha a hatóságok felrúgják is a törvényt, ti, egyszerű polgárok, tiszteljétek! Ha a hatóságok törvénytelenül járnak el, ti a törvénytelenség útjára semmi körülményeik között ne lépjetek, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert ennek a végét járó, pánikokban, konvulziókban és görcsökben rángatódzó politikai rendszernek az életét csak az menthetné meg, de nem is menthetné meg, csak prolongálhatná, ha ebben az országban valamilyen rendbontás révén arra hivatkozhatnának, hogy itt szükség van az erőszak, az ököl politikájára. Ezt a szolgálatot ennek a rendszernek senki meg ne tegye! Önöket is arra Tíérem a szélsőbaloldalon... (Élénk derültség a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit röhögnek? Ne röhögjenek!) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Röhögnek, mint a fakutyák!) Propper képviselő urat rendreutasítom! Eckhardt Tibor: ; . . mondom, kérve kérem a szélsőbaloldalon ülő képviselőtársaimat, — akikről tudom, hogy szintén sokszor vannak nehéz helyzetben, amikor saját tömegeiket kell, hogy rendreintsék, tartsák vissza ők is tömegeiket minden rendbontástól. (Kelemen Kornél közbeszól.) Azt kérdezem Kelemen Kornél t. képviselőtársamtól; Nem hazafias felszólítás-e, amikor oártkülönbség nélkül (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) önökhöz is, túloldalon ülő t. képviselőtársaim azt a felhívást intézem, hogy
