Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának 148, tikai viszonyainkat szerződésekkel vagy ideiglenes megállapodásokkal szabályozhassa és még olyan szerződéseket is rendeleti úton léptethessen életbe, amelyek tarifális kedvezményeket és megállapodásokat tartalmaznak. A vámtarifáról szóló törvény ugyanis kimondja, hogy minden olyan módosítás, amely a vámtarifa egyes tételeire vonatkozik, csakis törvényhozási úton eszközölhető. A gyakorlat tényleg több éven át az is volt, hogy az olyan szerződéseket, ahol tarifális kedvezmények is foglaltattak a szerződésben, mindenkor a Ház plénuma tárgyalta le. Miután azonban a gazdasági élet rohan és igen sokszor saját kárunkra tapasztaltuk, hogy a megkötött szerződések nem voltak idejében életbeléptethetők, mert a törvényhozás munkája nem lehetett olyan gyors, hogy azt a szerződést mindjárt életbeléptethessük, éppen itt a t. Házban hangzott el az az óhaj, hogy adjuk meg a kormánynak azt a felhatalmazást, amely a magyar állam gazdasági érdekei szempontjából szükséges, hogy bármely szerződést, ha azt a kormány indokoltnak látja, amikör az életbeléptethető, rendeleti úton is léptessen életbe. (Rassay Károly: Adjuk meg a meghatalmazást ^ és menjünk haza!) E felhatalmazás alapján a múlt év december 21-én az Ausztriával megkötött szerződést a magyar kormány január hó 1-ével rendeletileg életbe is léptette. Az életbeléptetés olyan formában történt, hogy a szerződés teljes szövege úgy a magyar, mint az osztrák hivatalos lapban közzététetett, azonfelül az egész szerződésről különlenyomat is készíttetett, amely minden vámhatóságnak és a szerződéssel dolgozó minden szervnek megküldetett. T. Ház! Több hasonló jelentést volt már alkalmam itt a Házban ismertetni és eddig sohasem volt gyakorlat az, hogy már közismert és életben lévő rendeleteiket külön kinyomattak és a Ház tagjai között külön szétosztottak volna. Csak olyan törvényjavaslatokat, tervezeteket vagy egyéb mellékleteket nyomattak ki és osztottak szét a Ház tagjai között az eddigi gyakorlat szerint, amelyek addig még nem voltak ismeretesek, nem voltak publikálva; azonban már régen publikált, életbenlévő és közismert dolgokat külön kinyomatni és szétosztatni — azt hiszem — felesleges. A kormányoknak adott felhatalmazás azonban igen helyesen provideál ebben a tekintetben, s ha jól emlékszem, szószerint így szól a felhatalmazás 3. §-a: A kormány azonban köteles az í^y kiadott rendeleteiről a Háznak jelentést tenni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez minden esetben megtörtént. Ez azonban csak egyszerű kétsoros bejelentés szokott lenni, amelyben az foglaltatik, hogy a nyert felhatalmazás alapján kötött a kormány egy szerződést & azt a szerződést a törvényhozástól kapott felhatalmazás alapján rendeleti úton életbe is léptette. Ez történt a jelen esetben is. Azt hiszem, t. Ház, hogy ezzel a legteljesebb felvilágosítást megadtam. (Úgy van! a jobbóldalon. — Esztergályos János: Hol kapható?) Igen t. képviselő úr, a szerződés minden könyvkereskedésben megvásárolható, a hivatalos Uapban megjelent, tudomásom szerint pedig a hivatalos lapban való közzététel jelenti a szerződés publikálását. (Esztergályos János: Talán a mi boltunkban is meg lehet azt kapni!) Elnök: Szóilásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Tekintettel az idő előrehaladottságára, kérçni a Ház engedé* ülése 1933 február 15-én, szerdán. 171 Iyét, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a képviselő úrnak az engedélyt megadja. T, Képviselőház! Korábbi határozatunkhoz képest 6 órakor az interpellációk előterjesztésére kell rátérnünk. A vitát tehát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő, de még- le nem tárgyalt ügyek tárgyalása. (Helyeslés a jobboldalon.) A napirendhez van valaki feliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a már szokásos napirendi vita formájában tegyem szóvá azokat az aktuális politikai természetű kérdéseket, amelyeknek egyébkén ti megvitatására itt a Házban alkalom nincs. Én a mezőkeresztesi választással kapcsolatos jelenségeket teszem szóvá. (Égy hang a szélsőbaloldalion: Szép kis választás!) Nem maga a választás érdekel engem, az sem érdekel, — megmondom őszintén — nem fontos, hogy a kormánypárt győz-e ott, vagy az ellenzék. A kormánypártnak itt a Házban van egy úgyis túlontúl nagy többsége, nekünk pedig künn az országban van óriási többségünk. (Ellenmondások a jobboldalon.) Teljesen közömbös, hogy ide ellenzéki, vagy kormánypárti képviselő jön-e be, mert annak, ha mégeggyel többen lesznek, a t. kormánypárt különös hasznát látni nem fogja, hogy pedig mi eggyel többen, vagy kevesebben vagyunk-e, minket szintén nem érdekel, mert mi ebben az erőszakkal megszervezett Képviselőházban, ebben az összeverbuvált Házban (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Ügy van! balfelől.) másra mint bírálatra, úgysem vállalkozunk. Ezt a bírálatot pedig eddig is elvégeztük 25-en, s ha a miniszterelnösk úr a több ellenzéki képviselő megválasztását egyetlen választáson sem tolerálja és fizikai erőszakkal meggátol minket abban, hogy a közönség, akár egyetlen kerületben is, őszinte és becsületes meggyőződésének kifejezést adhasson, mi 25-en akkor is változatlanul fogjuk teljesíteni kötelességünket. A mi szempontunkból tehát irreleváns, hogy kit választanak meg. De t, Ház. nem közömbös ennek az országnak belső rendje és nem közömbös az országnak a külföld felé való jóhírneve szempontjából. Ez az a két tényező, amelyet meg kell óvni. (Közbeszólások a közepén.) T. képviselőtársam, ha ön annyit tenne^akár az ország belső rendje, akár az ország jóhírneve érdekében, mint én. akkor nyugodt volnék abban a tekintetben, hogy ön megteszi a kötelességét, (Egy hang a jobboldalon: Ne dicsekedjék! — Buchinger Manó: A választási rendszer gondoskodik a külföldi hírnévről!) Arra kérem azokat a kéviselőtársaimat, akik esetleg kisebbítő kijelentésekkel óhajtanak engem kavarni, hogy ne dugják le olyankor a fejüket, emeljék fel a fejüket, ha ezt teszik. (Propper Sándor: Nincs okuk rá! — Simon András: Nem kisebbítésről van szó!) T. Ház! Önök azt kérdezhetik tőlem, hát az ország belső rendje és kifelé való jó hírneve szempontjából minő kifogásaim vannak Mezőkeresztessel kapcsolatban. Elmondom rövidén, hiszen azt a sokezer esetet, amely ott főleg hatósági személyek részéről a legváltozatosabb