Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

168 Az országgyűlés képviselőházának . Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Görgey István előadó: Mondom, a szerződés nagyjában ugyanazokat a tarifális kedvezményeket biztosítja, azonban — és ez a lényege a szerződésnek — kontingenseket állapít meg kölcsönösen és provideál a szerződés arról is, hogy ezeket a kontingeseket a szerződő államok tényleg ki is használhassák. Maga a szerződés áll a tulajdonképpeni szerződésből, két tarifamellékletből, a zárójegyzőkönyvből és az aláírási jegyzőkönyvből. Kétségtelen, hogy a kontingentálási rendszer bizonyos megkötöttséget jelent,, mert nem exportálhatunk tetszés szerint, nem. tudjuk exportunkat úgy fokozni, mint ahogy az talán ügyes kereskedelmi mozgékonyság esetében lehetővé válnék; amikor azonban a mai viszonyok között azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a gyenge valutájú államok, hanem az aranyvalutával rendelkező államok is hasonló intézkedéseket léptetnek életbe,, és egész Európában, sőt mondhatnám, az egész világon ugyanez a rendszer van érvényben, akkor átmenetileg nekünk is el kell fogadnunk ezt a rendszert, abban a reményben, hogy ez csak átmenetet jelent a teljes szabadság felé, s hogy ez a konkrét szerződés, amelyet Ausztriával kötöttünk, egyik láncszeme lesz annak a szorosabb gazdasági együttműködésnek, amely a Dunamedencében élő nemzetek között feltétlenül kívánatos, hogy így végre mindegyik nemzet gazdasági boldogulása meginduljon. A megkötöttség azt is jelenti, — és itt rátérek a sajtóban és közvéleményben legtöbbet támadott lényeges részére a szerződésnek — hogy a két állam közötti kereskedelmi forgalom! aránya meg van állapítva. Nevezetesen a szerződés lerögzíti a forgalmat Magyarország és Ausztria között 1—IV2-szeres arányban, vagyis mi csak másfélszer annyit exportálhatunk értékben Ausztriába, mint amennyit ugyanabban az időben Ausztria Magyarország felé importálhat. Kétségtelen, hogy mi ezzel feladtuk a teljes egyenjogúságot, és ez a másfélszeres kulcs látszólag kedvezőtlenebb is annál az aránynál, amelyet mi az elmúlt esztendőkben az Ausztria felé irányuló exportunkban elértünk, (Sándor Pál: Miért csak látszólag?) — bátor leszek majd erre is rátérni, — mégis a szerződés elbírálásánál objektíve kell elbírálnunk azokat a szempontokat is, amelyek Ausztriát, a másik szerződő felet arra késztették, hogy ragaszkodjék ehhez a megszorításhoz. Hiszen Ausztriának is, mint gyengevalutájú országnak is, arra kell törekednie, hogy kereskedelmi mérlegének passzivitását eltüntesse, vagy legalább is csökkentse, tehát érthető, hogy Ausztria Magyarországgal szemben évről-évre mutatkozó sőt a konjunktúra éveiben aggasztóan növekedő passzivitását is igyekszik valamiképpen csökkenteni. A mi szempontunkból azonban ez a látszólag kedvezőtlen arány azért kedvezőbb, mert az úgynevezett «agrárolló» jelenlegi állása szerint a mezőgazdasági cikkek aránytalanul kisebb áron helyezhetők el, aránytalanul olcsóbbak lévén, mint az iparcikkek, a szerződés értelmében pedig Ausztria legnagyob részben iparcikkeket, vagy olyan cikkeket szállít hozzánk, amelyeknek világpiaci ára ma magasabb, menynyiségileg tehát sokkal többet tudunk ebben az értékvolumenben exportálná, mint normális árak mellett. Ez azt jelenti, hogy a másfélszeres arány nem olyan kedvezőtlen Magyarít, ülése 1933 február 15-én, szerdán. országra vonatkozóan. Figyelembe kell venni még azt a szempontot is, hogy a nagy gazdasági leromlás folytán a piacok felvevőképessége, fogyasztóképessége nagyon leromlott, tehát igen kétséges, hogy kontingentálás nélküli szabadexport esetében is képesek lettünk volna-e Ausztriában azokat a mennyiségeket elhelyezni, amelyeket a konjunktúra éveiben elhelyeztünk. (Kabók Lajos: Virágzó iparágakat tönkretesznek a behozatallal! — Sándor Pál: A Károlyi-kormány nem fogadta el!) Amint említettem, külkereskedelmi forgalmunk mérlege Ausztriával szemben minden évben aktív volt, de csak a konjunktúra éveiben volt ez az aktivitás magas és a konjunktúra megszűnte után aktivitásunk is csökkent. így, ha ezeket az arányszámokat figyelembe vesszük, látjuk, hbgy 1926 óta vagy azóta, amióta Ausztriával rendes kereskedelmi viszonyban vagyunk, a kivitel és behozatal viszonyából azt tapasztaljuk, hogy az arányszám 1926-ban 100-hoz viszonyítva 175 volt, 1927-ben 136, 1928-ban 144, — ebben a két esztendőben tehát még alatta maradt a mostani szerződésben részünkre biztosított másfélszeres kulcsnak - 1929-ben ez a szám felugrott 225-re. 1930-ban felemelkedett 270-re, 1931-ben 246 volt és 1932-ben, 195-öt tett ki. Látszólag tehát — amint említettem — az utóbbi években, még az 1932. évben is magasabb volt a mi kivitelünk a• másfélszeresnél, de annál a szempontnál fogva, hogy tudniillik a mezőgazdasági cikkek ára az'utóbbi időben lényegesen csökkent, ezek a volumenek pedig értékalapon vannak megállapítva, menynyiségileg jelentékenyen többet fogunk kiszállítharii, mint a múlt évben. (Sándor Pál: Jó indokolás!) Azonfelül a szerződés provideál arra vonatkozóan is, hogy ezt az arányt nem kell teljesen pontosan betartani; 10%-os eltolódás felvagy lefelé lehetséges, vagyis ha a másfélszeres kulcs helyett a tényleges arány 1:4 és 1:6 között mozog, ez még nem lehet oka a szerződés felbontásának. Igen lényeges része azonban a szerződésnek az a vegyesbizottság, amely hat tagból áll s amelyben mindkét állam paritásosán van képviselve, amelyet a szerződés abból a célból létesített, hogy az első két hónap leteltével, a harmadik hónapban összeüljön s megállapítsa az első két hónap tényleges eredményét. Amennyiben az első kéthónapi eredmények azt mutatnák, hogy valamely állam hátrányára nem tartották be ezt az arányt, a bizottság javaslatokat tesz arra, hogy miképpen lehetne az arányt helyreállítani, nevezetesen vámmérsékléseket, különböző hitelkönnyítéseket vagy" a kivitelt könnyítő egyéb rendelkezéseket, vasúti tarifális könnyítéseket javasolhat az arány helyrehozására. (Egy hang jobbfelől: Ki dönt ebbenf) Abban az esetben, ha ez az arány az első két hónapban vagy valamelyik kéthavi periódusban valamelyik állam hátrányára eltolódnék, joga van az illető államnak a szerződést felmondania,' azonban még ebben az esetben is, ha a felmondás ideje alatt helyreáll az arány, a felmondás hatálytalanná válik. Ebből az következik, hogy mivel a téli hónapokban a szerződés inkább Ausztriának áll érdekében, mert csak a nyári szezon alatt indul meg az erősebb magyar gyümölcs- és főzelékexport, nem valószínű, hogy a téli hónapokban Magyarország ezt. az arányt ki tudja használni, Sőt túl tudjon rajta haladni; inkább az a valószínű, hogy hátralékban leszünk. Nem fog tehát bekövetkezni annak lehetősége, hogy Auszt-