Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 147. kedelmet fel kell szabadítani a miaiga tevékenységének nagyszerű nívójára és nem kell engedni, hogy rajta és mindig csak rajta tiporjanak. (Az elnöki székiét Bessenyey Zénó foglalja el.) Akkor majd előáll ennek az országnak ipara és kereskedelme a maga céhbeli nemes-leveléyel, ipari és kereskedelmi jogosítványával és íesz értéktermelés, lesz újra fellendülés, lesz újra' piackeresés és a közönség kiszolgálásában meglesz a tisztesség. T. Ha«! A másik mű, amelyre rá akarok mutatni, Hantos Elemér könyve, .amelyben a maga fejtegetései mellett egyúttal kitűnő forrásokra mutat rá külföldön és nálunk, hogy úgy kell kézbevenmi a talpraállítást, hogy kifelé megegyezést létesítünk azokkal a kereskedelmi empóriumokkal, amelyeknek közös érdekük az, hogy velünk legyenek a jövőben és amelyek •áruinkra rá vannak szorulva, valamint mi, az ő áruikra, mi, .akik látjuk és tudjuk, hogy mit •jelentett az áruknak idevaló háramlása például a^ múltban, amikor még a textiláru ideáramlásának nem voltak meg ezek a mesterséges akadályai.^ Akkor mi történt? Olcsó volt a ruházkodás és e mellett olcsó volt az élelmezés. Most nézze meg a miniszter úr, hogy nézünk ki. A nagy védvámokkal kedvezményezett egypár ilyen gyár alapítás felségesen virul, nagyszerűen működik az osztalékokban is, hát még a titkos tartalékokban és a szindikátusi jövedelemekben. Ellenben az a kicsi kereskedő, aki ki van neki szolgáltatva, nézzük csak meg, hogyan lézeng. Nem bír talpraállani és mi magunk, a fogyasztók, kénytelenek vagyunk megvenni iparpártolás címén a drága árut, a drága ruházati cikkeket. Nem engedik meg, hogy azok a szomszédos államok, amelyekkel békés időkben olyan nagyszerű, barátságos kereskedelmi összeköttetést tartottunk fenn, idejöjjenek. ígérik és mondják ezek az államok: megvesszük a magyar gabonát, de engedjétek be ti is a mi ipari, textiláruinkat. Hát miért ne lehetne a kiegyenlítődést ezen a vonalon keresni? Az embernek önkéntelenül az ötlik agyába, hogy nincs-e itt a kormány és ezen kitüntetettek között valami titkos megállapodás. Nézze meg a mélyen t. miniszter úr, hogyan tette tönkre a magyar mezőgazdaságot az, hogy privilégiumokat adtak a Futurának. Nézze meg, hogy működnek ezek a privilegizált szövetkezetek, amelyek nem a tisztességes verseny keretében mozognak, hiszen ez a verseny, amelyet ezek folytattak, az elnyomás rendszere. (Meskó Zoltán: A Futurára nem lehet ezt mondani! Mióta megvan a Futura, drágábban veszik a többi kereskedők is a gabonát!) Kérem, én nem tudom, hogy ez milyen szocializmus keretébe tartozik. (Meskó Zoltán: A nemzeti szocializmus a szövetkezetek alapián áll!) Legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy ott, ahol egészséges áramlat van... (Meskó Zoltán: Németországban nézze meg!) Hol nézzem meg? Németországban? En nem akarok ebben a témában vitába szállni higyje el azonban nekem, visszasírjuk még azokat az állapotokat, amikor a német szabadkereskedelem az egész Európának vezérfonalul szolgált és Kossuth Lajos jusson eszébe, aki Zollverein című munkájában milyen nagyszerűen megírta a kereskedelmi szabadságnak ezeket a törvényeit és nézze meg, hogy azokban az időkben, amikor éppen a német államok politikailag KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. 141 elkülönültek voltak, a Zollgebiet kapcsolta őket össze és ott fel virulás, nagyszerű virágzás állt elő. Most is, ha a vámsorompók megnyitásával legalább a Duna körül felépült államok gazdasági egymásrautaltságát figyelembe vennők, és minden erőnkkel odaállnánk a r magyar kapitoliumra, úgy amint Pethő Sándor azt bölcsen mondta, és hirdetnénk, hogy a mienk legyen a kezdeményezés a gazdasági egészség helyreállításában, akkor követné ezt a politikai egészség. Az embernek minduntalan eszébe jut Clemenceau mondása, aki e gazdasági össze-visszaság láttára későn bár, de feljajdult és azt mondta: ez a béke nem egyéb, mint a háború folytatása nemtelen eszközökkel. A világ népeinek egymásrauszítása és a gazdasági meggondolatlanság természetesen szomorú és irtózatos eredményeket termelhet ki. Engem e pillanatban nem érdekel az a belső háborúság, amely az egyes nemzetek világában mutatkozik. Nem illik bele e törvényjavaslat keretébe annak taglalása, hogy lehet az, ^hogy a szomszédban a délszláv állam megalapítóját internálják, hogyan lehet az, hogy polgárháborúnak szörnyűséges szimptomái mutatkoznak? Higyjék meg, hogy ha a gazdasági egymásra törésnek nem vetnek véget Európa bölcsei, akkor megint egymásra uszítják az embereket és anyák újra feljajdulhatnak, hogy az ágyúk számára szülnek gyermeket. Ezt a gazdasági békülékenységet, ezt a gazdasági emelkedettséget kell a mélyen t, kormány figyelmébe ajánlanom és azt kell mondanom, hogy azokat az akadályokat, amelyek fennállanak, le kell építeni, mégpedig először idebenn. Ha ebből a szempontból az első nyíló virágnak tekintem ezt a javaslatot idebenn, kérném a t. kormányt, hogy ültessen belőle egy egész kertet, próbálja meg közelebbhozni az egyedeket abban az atmoszférában, ahol harmónia uralkodik. A napokban résztvettem egy előadáson, ahol a kormánypártnak egy igen kiemelkedő egyénisége nagyon választékos közönség előtt a harmóniának nagyszerű kultúrájáról, a zenei atmoszférák nagyszerű világáról beszélt. Kornis képviselőtársunk nagyon választékos közönség előtt igen magasrendű beszédben méltatta a lelki harmóniáknak azt a kiépítését, amelynek minden eszközét meg kell ragadni s én azt mondom, a lelkek magyar harmóniáját, a lelkek magyar békülékenységének atmoszféráját kezdje éppen a kerekedelemügyi miniszter úr ott, hogy adjon polgárjogot a kereskedelmi szabadság tisztességes katonáinak. Kezdje el ott, ihogy példát mutató nagyszerű erősséggel járjon el úgy, amint a magyar publicisták azt nap-nap után írják. Mert egészen más az, amit ott künn nagyszerű írótollak nyomán, gazdasági tudások nyomán a közönség körében elhintődik, mint az a szellem, ami itt benn, a törvényhozás házában uralkodik, ahol mindenki a kereskedelem barátjának vallja magát, de odakinn nem tesz semmit sem a kereskedelem érdekében. En azt mondanám, hogy ha egy ilyen javaslattal jön ide a kormány, akkor legyen bátorsága e javaslat nyomán a további intézkedések megtételére is. Me álljon meg a félúton, ne csak flotta-tüntetést rendezzen a kereskedelem mellett, hanem üzenjen hadat, valóságos komoly hadat a kereskedelem lerombolóinak. Nem elég tűrni a kereskedelmet, a kereskedelmet fel kell emelni és dédelgetni kell. Merem mondani, hogy különösen Budapest kereskedelmét kell felemelni. (Halljuk! half elöl.) mert higgye el a mélyen t. mi22