Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

140 Az országgyűlés képviselőházának 14 lámeszközt is felhasználhat. Ezeket el kell ta­karítani az útból, mert ezek valóban megölik a tisztességes magyar kereskedelem exiszten­ciáját. Szerdán majd leszek bátor a mélyen t. mi­niszter úrhoz interpellációt intézni és konkrét esetekkel kapcsolatban rámutatni arra, ho­gyan burjánzott el Budapesten a tisztességte­lenségnek olyan módja, amelynek perverzitása minden határon túlmegy, hogyan merészked­nek nemtelen fegyverekkel, gyalázatos kizsák­mányolási módszerrel kisemberek üzleteinek éle­tére törni oly módszerekkel, amelyekkel nem lehet alkudni és amelyeket nem lehet hosszú­lére engedett pörökkel orvosolni. A kereske­delemügyi kormány szálljon síkra a maga ha­talmi erejével (és ' az igazságügyaniniszteirrel karöltve az ilyen individumokat ' gazdasági­lag és erkölcsileg lehetetlenné kell tenni. T. Képviselőház! Egy nagyon helyes in­tézkedést látok valóban ebiben a törvényterve­zetben. A mélyen t. miniszter úr elhatározza, hogy szélesebb hatáskört ad annak a jury­nek, amelyet a kamaráknak beléletében fel­állít. Maga az intézkedés rendkvül helyes, bölcs és célirányos, de nem kielégítő. Már csak azért is üdvözlöm, hogy a mélyen t. miniszter úr itt a juryt pártfogolja — és az igazság­ügyi szolgálatban eltöltött évei jussanak eszébe a miniszter úrnak — mert ime, ahol az anyagi igazság teljes diadalát akarjuk, oda menekülünk a jury igazmondásához. Üdvöz­löm ezt az újítást, mert az talán előhírnöke lesz az igazságszolgáltatásban a jury vissza­állításának. Azokat a kereskedőket és iparoso­kat, akik kamarailag szervezve meg tudják állapítani, hogy ki az, aki tisztességtelen és annak előzetes bizonyítékait látják, ruházza fel a mélyen t. miniszter úr azzal a hatalom­mal, hogy az előzetes intézkedések fellebbezés kizárásával olyképpen hajtassanak végre, amint egy jury ítéletének végre kell hajtat­nia. Egy jury sohasem olyan, hogy ott okos­kodásoknak lehet helye és mindenféle apellá­táknak. Az a kereskedelmi és ipari jury olyan le­gyen, amely kiközösítő erővel működhetik. Kell, hogy az kiközösítő hatalommal ruháztassék fel­Akkor lesz teljes és tökéletes ez az intézkedés. E nélkül, mélyen t. miniszter úr, csupán elisme­résreméltó kísérlet ez, csupán kezdeményezés, amellyel, megengedem, a mélyen t. miniszter úr mégis többet tett, mint a hivatali elődei. Ter­mészetesen nem azokról beszélek, akik azt mondták abban a székben, hogy ők nem is el­lenségei a kereskedelemnek. A tárcák változta­tása területén azonban mégis csak azt szoktam látná és fájdalmasan tapasztalni, hogy a minisz­ter urak közül valakinek az egyik napon éppen olyan jól kell értenie a kereskedelemhez, mint másnap a földmíveléshez. A tárcáknak e válta­kozása mellett azt kell látnom, hogy az az el­mélyedés, élettanulmány, amely egy fog­lalkozási ágnak minden baját megismeri, és mint <a szeizmográf előre érzi a földnek azt a rengését, amely mellett foglalkozási ágak tönkrejutása a nemzet boldogulásának akadá­lyait is jelenti, nem érhető el. Erezze meg a miniszter úr, hogy azt a sok kicsi embert, laki­nek boltja előtt megáll a stráfkocsi és akitől adóba elviszik a kormánv nevében és a kor­mány hatalmából a pultját, a berendezési tár­gyait^ mint adóalanyokat meg kell védenie, mert így a stráfkocsirendszer mellett lehetet­len, hogy ez az osztály életben maradjon, . ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. Engedje meg, hogy rámutassak arra, hogy a tisztességtelen verseny szempontjából milyen mélyreható intézkedéseket kell tenni a kor­mánynak abból a célból, hogy itt egészségesebb állapotot hozzon létre. Egy cikk és egy könyv jelent meg nemrégiben. Mind a kettő magyar ember munkája- Az egyik Pethő Sándor ma­gyar . publicistának munkája, aki a Magyar Kapitólium címe alatt a kezdeményezés erejét hangoztatta, és pedig úgy a. gazdasági, mint a politikai integritás területén. Képzelje el a mi­niszter úr, mi volna az eredménye annak, ha egy nagy koncepcióval ide állana, ha kiállana a világ elé és bizonyítaná, hogy a magyar ke­reskedelem megmentése és a magyar kereske­delem megmentésének kezdeményezése nemzet­közi viszonylatban mit jelent! Azt jelenti, hogy ennek a békében folytatott háborúnak egyszerre vége^ lenne; azt jelenti, hogy a kereskedelmi utazó, mint pionir elmehetne újra és a magyar árunak mindenfelé piacot tudna teremteni. Ez a kezdeményezés ezt jelentené. Nem kell min­dig azt^ emlegetni, hogy mi agrár ország va­gyunk és hogy az első az, hogy az agrártermé­keket mentsük meg. Jól van, agrárország lehe­tünk, de mit ér a földünk áldott terménye, ha nincs meg az a kereskedelem, amely ennek a terménynek értéket adjon és azt továbbítsa? Hol vagyunk mi attól az állapottól, amikor a kereskedői leleményességet, a kereskedői tisz­tességes törekvést az öreg Wekerle kormánya alatt, Tisza Kálmán kormánya alatt, még Tisza István kormányzata alatt is egyenrangú ténye­zőnek tekintették? A kereskedő a másodosztályú polgár szín­vonalára süllyedt, laki ott van arra, hogy a ter­heket viselje, /aki laizonban nem részesül azok­ban a dédelgetett kedvezményekben, amelyeket még a hitelkérdésben is a mélyen t. kormány a gazidaközönség javéra kezdeményezett. En a gazdaközönséget, ia magyar agrárközönséget legelsőnek tartom. Kell is. hogy valamennyien azon legyünk, hogy a gazda megélhessen., de ne inasnak a rovására. Hogyan képzelnek el olyan giaizdasági kiegyenlítődést, ahol az egyik gazda­sági ágat a másik ellen uszítják? Hogyan kép­zelnek el gazdasági fellendülést ott, ahol a ke­reskedő; csak Prügelknabe, ahol mindig csak az a jelszó^ hogy iái kereskedő fizessen? Hallottuk a kormányelnök úrtól és iá pénzügyminiszter úr bejelentéséből, hogy a jövedelmi adóknak milyen felemelését tervezik? Hát azt képzelik, hogy újabb terheket lehet róni arra a tisztes­séges kereskedőre, akinek a statisztikája iazt mutatja, hogy ma már nem tudja megfizetni a házbérét, akinek a statisztikája sat mutatja, hogy mindene adóárverés alatt áll? Hát nem érzik meg, mi lesz akkor a fogyaszíóközönség­gel, ihiai a kereskedőkre ezeket ia; terheket rá­róják? Az nem lehet, hogy az a kereskedő már eleve úgy vigye a tisztesség nevében a boltját, hogy veszteségre áruljon. Hiszen ha ezeket a vámpolitikai iszempontokat 3 amelyek nálunk vannak és laz adóterheket ki kell szolgálniiai, akkor ez a fogyasztóköizönség megterhelésével kell hogy járjon. Igv nem lehet gazdaságilag működni, így nem lehet az ország gazdaságát tovább vinni. Rossz időben hoaziai a miniszter úr ezt ia szépségflastromot. Vgy akar Ön gyógyítani,, miniszter úr, hogy látja, hogy láz gyötri a be­teget és akkor a lázat lenyomja, anélkül, hogy megvizsgálná, mi okozzia a láziat. Higyje el ne­kem, t. miniszter úr, pár rendbüntetéssel ideig­óráig majd példát mutat, de ezzel nem gyó­gyítja meg a kereskedői 1 társadalmat. A keres-

Next

/
Thumbnails
Contents