Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

140 Az országgyűlés képviselőházának 14 lámeszközt is felhasználhat. Ezeket el kell takarítani az útból, mert ezek valóban megölik a tisztességes magyar kereskedelem exisztenciáját. Szerdán majd leszek bátor a mélyen t. miniszter úrhoz interpellációt intézni és konkrét esetekkel kapcsolatban rámutatni arra, hogyan burjánzott el Budapesten a tisztességtelenségnek olyan módja, amelynek perverzitása minden határon túlmegy, hogyan merészkednek nemtelen fegyverekkel, gyalázatos kizsákmányolási módszerrel kisemberek üzleteinek életére törni oly módszerekkel, amelyekkel nem lehet alkudni és amelyeket nem lehet hosszúlére engedett pörökkel orvosolni. A kereskedelemügyi kormány szálljon síkra a maga hatalmi erejével (és ' az igazságügyaniniszteirrel karöltve az ilyen individumokat ' gazdaságilag és erkölcsileg lehetetlenné kell tenni. T. Képviselőház! Egy nagyon helyes intézkedést látok valóban ebiben a törvénytervezetben. A mélyen t. miniszter úr elhatározza, hogy szélesebb hatáskört ad annak a jurynek, amelyet a kamaráknak beléletében felállít. Maga az intézkedés rendkvül helyes, bölcs és célirányos, de nem kielégítő. Már csak azért is üdvözlöm, hogy a mélyen t. miniszter úr itt a juryt pártfogolja — és az igazságügyi szolgálatban eltöltött évei jussanak eszébe a miniszter úrnak — mert ime, ahol az anyagi igazság teljes diadalát akarjuk, oda menekülünk a jury igazmondásához. Üdvözlöm ezt az újítást, mert az talán előhírnöke lesz az igazságszolgáltatásban a jury visszaállításának. Azokat a kereskedőket és iparosokat, akik kamarailag szervezve meg tudják állapítani, hogy ki az, aki tisztességtelen és annak előzetes bizonyítékait látják, ruházza fel a mélyen t. miniszter úr azzal a hatalommal, hogy az előzetes intézkedések fellebbezés kizárásával olyképpen hajtassanak végre, amint egy jury ítéletének végre kell hajtatnia. Egy jury sohasem olyan, hogy ott okoskodásoknak lehet helye és mindenféle apellátáknak. Az a kereskedelmi és ipari jury olyan legyen, amely kiközösítő erővel működhetik. Kell, hogy az kiközösítő hatalommal ruháztassék felAkkor lesz teljes és tökéletes ez az intézkedés. E nélkül, mélyen t. miniszter úr, csupán elismerésreméltó kísérlet ez, csupán kezdeményezés, amellyel, megengedem, a mélyen t. miniszter úr mégis többet tett, mint a hivatali elődei. Természetesen nem azokról beszélek, akik azt mondták abban a székben, hogy ők nem is ellenségei a kereskedelemnek. A tárcák változtatása területén azonban mégis csak azt szoktam látná és fájdalmasan tapasztalni, hogy a miniszter urak közül valakinek az egyik napon éppen olyan jól kell értenie a kereskedelemhez, mint másnap a földmíveléshez. A tárcáknak e váltakozása mellett azt kell látnom, hogy az az elmélyedés, élettanulmány, amely egy foglalkozási ágnak minden baját megismeri, és mint <a szeizmográf előre érzi a földnek azt a rengését, amely mellett foglalkozási ágak tönkrejutása a nemzet boldogulásának akadályait is jelenti, nem érhető el. Erezze meg a miniszter úr, hogy azt a sok kicsi embert, lakinek boltja előtt megáll a stráfkocsi és akitől adóba elviszik a kormánv nevében és a kormány hatalmából a pultját, a berendezési tárgyait^ mint adóalanyokat meg kell védenie, mert így a stráfkocsirendszer mellett lehetetlen, hogy ez az osztály életben maradjon, . ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. Engedje meg, hogy rámutassak arra, hogy a tisztességtelen verseny szempontjából milyen mélyreható intézkedéseket kell tenni a kormánynak abból a célból, hogy itt egészségesebb állapotot hozzon létre. Egy cikk és egy könyv jelent meg nemrégiben. Mind a kettő magyar ember munkája- Az egyik Pethő Sándor magyar . publicistának munkája, aki a Magyar Kapitólium címe alatt a kezdeményezés erejét hangoztatta, és pedig úgy a. gazdasági, mint a politikai integritás területén. Képzelje el a miniszter úr, mi volna az eredménye annak, ha egy nagy koncepcióval ide állana, ha kiállana a világ elé és bizonyítaná, hogy a magyar kereskedelem megmentése és a magyar kereskedelem megmentésének kezdeményezése nemzetközi viszonylatban mit jelent! Azt jelenti, hogy ennek a békében folytatott háborúnak egyszerre vége^ lenne; azt jelenti, hogy a kereskedelmi utazó, mint pionir elmehetne újra és a magyar árunak mindenfelé piacot tudna teremteni. Ez a kezdeményezés ezt jelentené. Nem kell mindig azt^ emlegetni, hogy mi agrár ország vagyunk és hogy az első az, hogy az agrártermékeket mentsük meg. Jól van, agrárország lehetünk, de mit ér a földünk áldott terménye, ha nincs meg az a kereskedelem, amely ennek a terménynek értéket adjon és azt továbbítsa? Hol vagyunk mi attól az állapottól, amikor a kereskedői leleményességet, a kereskedői tisztességes törekvést az öreg Wekerle kormánya alatt, Tisza Kálmán kormánya alatt, még Tisza István kormányzata alatt is egyenrangú tényezőnek tekintették? A kereskedő a másodosztályú polgár színvonalára süllyedt, laki ott van arra, hogy a terheket viselje, /aki laizonban nem részesül azokban a dédelgetett kedvezményekben, amelyeket még a hitelkérdésben is a mélyen t. kormány a gazidaközönség javéra kezdeményezett. En a gazdaközönséget, ia magyar agrárközönséget legelsőnek tartom. Kell is. hogy valamennyien azon legyünk, hogy a gazda megélhessen., de ne inasnak a rovására. Hogyan képzelnek el olyan giaizdasági kiegyenlítődést, ahol az egyik gazdasági ágat a másik ellen uszítják? Hogyan képzelnek el gazdasági fellendülést ott, ahol a kereskedő; csak Prügelknabe, ahol mindig csak az a jelszó^ hogy iái kereskedő fizessen? Hallottuk a kormányelnök úrtól és iá pénzügyminiszter úr bejelentéséből, hogy a jövedelmi adóknak milyen felemelését tervezik? Hát azt képzelik, hogy újabb terheket lehet róni arra a tisztességes kereskedőre, akinek a statisztikája iazt mutatja, hogy ma már nem tudja megfizetni a házbérét, akinek a statisztikája sat mutatja, hogy mindene adóárverés alatt áll? Hát nem érzik meg, mi lesz akkor a fogyaszíóközönséggel, ihiai a kereskedőkre ezeket ia; terheket ráróják? Az nem lehet, hogy az a kereskedő már eleve úgy vigye a tisztesség nevében a boltját, hogy veszteségre áruljon. Hiszen ha ezeket a vámpolitikai iszempontokat

3 amelyek nálunk vannak és laz adóterheket ki kell szolgálniiai, akkor ez a fogyasztóköizönség megterhelésével kell hogy járjon. Igv nem lehet gazdaságilag működni, így nem lehet az ország gazdaságát tovább vinni. Rossz időben hoaziai a miniszter úr ezt ia szépségflastromot. Vgy akar Ön gyógyítani,, miniszter úr, hogy látja, hogy láz gyötri a beteget és akkor a lázat lenyomja, anélkül, hogy megvizsgálná, mi okozzia a láziat. Higyje el nekem, t. miniszter úr, pár rendbüntetéssel ideigóráig majd példát mutat, de ezzel nem gyógyítja meg a kereskedői

1 társadalmat. A keres-