Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

Az országgyűlés képviselőházának 1U7. Csak egyet méltóztassék a t. túloldalon figyelemre méltatni: miféle gazdasági és keres­kedelmi politika az, amely a megszállott terü­letek magyarságát gazdaságilag velünk szembe­állítja s kényszeríti arra, hogy velünk ellentétes gazdasági politikát és életet folytasson? Mi­lyen kiegyenlítő hatása lesz ennek 1 ? ; Hiszen majd tárgyalni fogjuk a most tető alá hozott osztrák kereskedelmi szerződés egyes szakaszait, s akkor látni fogják, hogy még csak mondva­csinált lehetősége sincs annak, hogy viszo­nyaink javuljanak. Miért? Azért, mert a keres­kedelem nálunk mindig alárendelt foglalkozás volt. Hiszen az ember csak úgy álmélkodva for­gatja például a nagy Matlekovics könyvét, Eck­hardt Ferenc tanulmányát, valamint máspknak tanulmányait és felszólalásait, mint például itt e Házban Magyar Pál felszólalását, a Keres­kedelmi Csarnokban Madarassy-Beck Gyula felszólalását, amelyek mindegyikében meg van rajzolva és meg van állapítva, hogy hol üldö­zik és hol bénítják meg a magyar kereskedelem érvényesülését. Minderre egy ilyen szépség­flastrommal felelünk, a helyett, hogy az. elhibá­zott rendszert gyökerében javítanék meg és észrevennők, hogy a fizetésképtelenségek sta­tisztikája milyen szörnyű vérontást jelentett a magyar közgazdasági életben. Hát ezt nem ve­szik észre? Megvan a stereotip felelet rá min­den alkalommal: Trianon az oka. Mindjárt elő­jönnek azzal, hogy másutt is vannak debacleok. Nézzék meg, hogy ebben a nyolcmilliós lakos­ságú országban az egymilliós fővárosnak 30.000 kereskedője között milyen százalékos arányban növekedett a tönkre jutottak száma. Nézzék meg a csődök és kényszeregyességek statisztikáját, nem azokét, akiket a könnyelműség sodort bele, nézzék meg, hogy évszázados patinás cégek ho­gyan pusztultak el a tisztességtelen verseny­ben. Nézzék meg, hogy itt hogyan vívnak ma is élethalál harcot a tisztességes kereskedők ezrei és akkor tudatára kell ébredni annak, hogy gyökeres javítás nélkül ezzel a szépségflastrom­mal nem gyógyítjuk meg a magyar kereskedel­met. A magyar cég becsületét helyreállítani van olyan közgazdasági és nemzeti érdek, mint ahogy a bolettával a kisgazdák életét akarták meghosszabbítani. Hova jutottak vele? A bo­letta arra volt jó, hogy tönkretegye először a gabonakereskedelmet és azután rajta keresztül tönkretegye a gazdaközönséget. Most itt va­gyunk mint a fuldokló, kapkodunk és azt mond­juk: elő a virgáccsal, ezt a kereskedelmet majd megtanítjuk tisztességre, ezt a kereskedelmet — hogy vulgáris módon mondjam — móresre fog­juk tanítani. Az embernek valóban az jut az eszébe, amit az 1514 utáni idők történelmében olvastunk, — és ez abból az időből datálódik — hogy akkor előállottak a politikai körök, azok, amelyek az alkotmány sáncaiba be voltak véve és azt hirdették, hogy a kereskedelem nem tisz­tességes foglalkozás és üldözték. Nem is régen, még az úgynevezett úri körök nem tartották a bontón szabályaival megegye­zőnek azt ,hogy sarjadékaik kereskedelmi üz­letekben, kereskedelmi vállalkozásokban részt­vegyenek, legföllebb az úrhatnám kereskedelmi foglalkozás volt az, amellyel megpróbálkoztak. Emlékezzenek a grófi címerű konyakokra és emlékezzenek a grófi címerekkel ellátott egyéb üzletágakra, ahol nem a kereskedelmi tevé­kenységet, hanem a nevet vették meg, s a nevet és a cégért használták fel. Ezek voltak a tisz­tességtelen verseny gyökerei. En azt mondom, mélyen t, miniszter úr, ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. 139 nagyon helyes megrendszabályozni a tisztessé­ges kereskedelem ellen irányuló kísérleteket, de necsak ennyit tegyen, hanem állapítsa meg a törvény, hogy akit tettenérnek azon, hogy ke­reskedő-kollegáját tisztességtelen fegyverekkel exisztenciájában támadja meg, annak üzletét be kell zárni. Nincs más mód, s ha felruházza ebben a törvényben a kamara jury-jét arra, hogy kilökje magából az erkölcsös kereskedelmi testület azt, aki kollegáját, kereskedelmi érdek­társát — különösen hangsúlyozzuk ezt a szót, mert hiszen most küszöbén állunk valami nagy érdekképviseleti politikai jelentőségnek — le­gyen megállapítva a törvényben legalább az, hogy aki a maga nagy pénzügyi hatalmával el­pusztítani képes az érdekképviseletéhez tartozó kicsiny, dolgozó, küszködő tisztességes elemet, annak ne legyen joga konkurrenciát csinálni, ne legyen joga üzletet vinni. Erről elismerném, hogy radikális intézkedés. Ilyen volna az, ha a kereskedelmi kamara jury-je felruháztatnék a preventiv intézkedés jogával, hogy ne episz­tolákat intézzen hozzá, mint ahogy a törvény­javaslat tervezi, hogy figyelmeztetni kell, hogy hagyja abba és ha nem hagyja abba, megbír­ságolhatják. Az, ki bírja, számít vele, úgy amint a spekuláns és az uzsorás mindig szá­mításba veszi azokat az összegeket, amelyeket rá kell fizetni. Ezek nem alkalmas eszközök arra, hogy elejét vegyék a tisztességtelen táma­dásoknak. Van nekünk törvényünk, amellyel a tisz­tességtelen támadást nagyszerűen megtorolhat­nák, csak alkalmazni kell. Ennek alkalmazá­sára volna szükség akkor, ha a mélyen t. ke­reskedelemügyi miniszter úr pl. a kamara út­ján jelentést kap arról, hogy egyes cégek a többinek, a tömeges kereskedelemnek kárára cselekszenek, hogy azt a maga létében támadják meg. Kamarai megállapítás szerint vannak cé­gek, amelyek szerződéses viszonyokat hoznak létre kiskereskedőkkel és ezeket a kereskedőket azután arra használják fel, hogy megfojtsák a kiskereskedőket. A miniszter úrnak most is fekszik az asztalán egy jelentés, amelyből tu­domást szerezhet arról, hogy Budapesten az ország szívében milyen támadás ért a gyáripar részéről számtalan kicsiny kereskedőt, aki itt évtizedek óta nyög és hajszolja a maga keser­ves létének feltételeit. Valóságos kereskedelmi hűbérrendszert, vazallusrendszert hoztak létre. (Éber Antal: Úgy van!). Aláíratják a kisem­berrel: én köteles vagyok tőled a portékát megvenni; azután pedig aa a gyáros maga varrja a portékáját a közönség nyakába, a ke­reskedőt pedig tönkreteszi. Bátor vagyok a mélyen t. miniszter xirnak figyelmébe ajánlani, hogy az uzsoratörvény 9. §-a azt mondja, hogy aki valakivel valame­lyes szerződéses viszonyban van és a másik fél függőségét jogtalan vagyoni haszon szer­zésére használja fel, az bűnös a kizsákmányoló szerződés létrehozásában. A miniszter xirnak módjában van ezt a törvényszakaszt érvénye­síteni. Az előbb még mellette ült a kollégája a miniszter úrnak. Csak egy szót kellene szól­nia az igazságügyminiszter úrnak, hogy uta­sítsa az ügyészséget, hogy torolja meg az ilyen cselekményeket. A kereskedelmi szabadság el­len irányzott ilyen merényleteket erős kézzel, bűnvádi úton kell megtorolni és élni kell hagyni azt a számos kiskereskedőt, aki nem rendelkezik azokkal a nagy összeggekkel, mint a nagy konkurrens, aki fényes portált, kivi­lágítást és mindenféle meg nem engedett rek,-.

Next

/
Thumbnails
Contents