Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-147
Az országgyűlés képviselőházának 1U7. Csak egyet méltóztassék a t. túloldalon figyelemre méltatni: miféle gazdasági és kereskedelmi politika az, amely a megszállott területek magyarságát gazdaságilag velünk szembeállítja s kényszeríti arra, hogy velünk ellentétes gazdasági politikát és életet folytasson? Milyen kiegyenlítő hatása lesz ennek 1 ? ; Hiszen majd tárgyalni fogjuk a most tető alá hozott osztrák kereskedelmi szerződés egyes szakaszait, s akkor látni fogják, hogy még csak mondvacsinált lehetősége sincs annak, hogy viszonyaink javuljanak. Miért? Azért, mert a kereskedelem nálunk mindig alárendelt foglalkozás volt. Hiszen az ember csak úgy álmélkodva forgatja például a nagy Matlekovics könyvét, Eckhardt Ferenc tanulmányát, valamint máspknak tanulmányait és felszólalásait, mint például itt e Házban Magyar Pál felszólalását, a Kereskedelmi Csarnokban Madarassy-Beck Gyula felszólalását, amelyek mindegyikében meg van rajzolva és meg van állapítva, hogy hol üldözik és hol bénítják meg a magyar kereskedelem érvényesülését. Minderre egy ilyen szépségflastrommal felelünk, a helyett, hogy az. elhibázott rendszert gyökerében javítanék meg és észrevennők, hogy a fizetésképtelenségek statisztikája milyen szörnyű vérontást jelentett a magyar közgazdasági életben. Hát ezt nem veszik észre? Megvan a stereotip felelet rá minden alkalommal: Trianon az oka. Mindjárt előjönnek azzal, hogy másutt is vannak debacleok. Nézzék meg, hogy ebben a nyolcmilliós lakosságú országban az egymilliós fővárosnak 30.000 kereskedője között milyen százalékos arányban növekedett a tönkre jutottak száma. Nézzék meg a csődök és kényszeregyességek statisztikáját, nem azokét, akiket a könnyelműség sodort bele, nézzék meg, hogy évszázados patinás cégek hogyan pusztultak el a tisztességtelen versenyben. Nézzék meg, hogy itt hogyan vívnak ma is élethalál harcot a tisztességes kereskedők ezrei és akkor tudatára kell ébredni annak, hogy gyökeres javítás nélkül ezzel a szépségflastrommal nem gyógyítjuk meg a magyar kereskedelmet. A magyar cég becsületét helyreállítani van olyan közgazdasági és nemzeti érdek, mint ahogy a bolettával a kisgazdák életét akarták meghosszabbítani. Hova jutottak vele? A boletta arra volt jó, hogy tönkretegye először a gabonakereskedelmet és azután rajta keresztül tönkretegye a gazdaközönséget. Most itt vagyunk mint a fuldokló, kapkodunk és azt mondjuk: elő a virgáccsal, ezt a kereskedelmet majd megtanítjuk tisztességre, ezt a kereskedelmet — hogy vulgáris módon mondjam — móresre fogjuk tanítani. Az embernek valóban az jut az eszébe, amit az 1514 utáni idők történelmében olvastunk, — és ez abból az időből datálódik — hogy akkor előállottak a politikai körök, azok, amelyek az alkotmány sáncaiba be voltak véve és azt hirdették, hogy a kereskedelem nem tisztességes foglalkozás és üldözték. Nem is régen, még az úgynevezett úri körök nem tartották a bontón szabályaival megegyezőnek azt ,hogy sarjadékaik kereskedelmi üzletekben, kereskedelmi vállalkozásokban résztvegyenek, legföllebb az úrhatnám kereskedelmi foglalkozás volt az, amellyel megpróbálkoztak. Emlékezzenek a grófi címerű konyakokra és emlékezzenek a grófi címerekkel ellátott egyéb üzletágakra, ahol nem a kereskedelmi tevékenységet, hanem a nevet vették meg, s a nevet és a cégért használták fel. Ezek voltak a tisztességtelen verseny gyökerei. En azt mondom, mélyen t, miniszter úr, ülése 1933 február 9-én, csütörtökön. 139 nagyon helyes megrendszabályozni a tisztességes kereskedelem ellen irányuló kísérleteket, de necsak ennyit tegyen, hanem állapítsa meg a törvény, hogy akit tettenérnek azon, hogy kereskedő-kollegáját tisztességtelen fegyverekkel exisztenciájában támadja meg, annak üzletét be kell zárni. Nincs más mód, s ha felruházza ebben a törvényben a kamara jury-jét arra, hogy kilökje magából az erkölcsös kereskedelmi testület azt, aki kollegáját, kereskedelmi érdektársát — különösen hangsúlyozzuk ezt a szót, mert hiszen most küszöbén állunk valami nagy érdekképviseleti politikai jelentőségnek — legyen megállapítva a törvényben legalább az, hogy aki a maga nagy pénzügyi hatalmával elpusztítani képes az érdekképviseletéhez tartozó kicsiny, dolgozó, küszködő tisztességes elemet, annak ne legyen joga konkurrenciát csinálni, ne legyen joga üzletet vinni. Erről elismerném, hogy radikális intézkedés. Ilyen volna az, ha a kereskedelmi kamara jury-je felruháztatnék a preventiv intézkedés jogával, hogy ne episztolákat intézzen hozzá, mint ahogy a törvényjavaslat tervezi, hogy figyelmeztetni kell, hogy hagyja abba és ha nem hagyja abba, megbírságolhatják. Az, ki bírja, számít vele, úgy amint a spekuláns és az uzsorás mindig számításba veszi azokat az összegeket, amelyeket rá kell fizetni. Ezek nem alkalmas eszközök arra, hogy elejét vegyék a tisztességtelen támadásoknak. Van nekünk törvényünk, amellyel a tisztességtelen támadást nagyszerűen megtorolhatnák, csak alkalmazni kell. Ennek alkalmazására volna szükség akkor, ha a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr pl. a kamara útján jelentést kap arról, hogy egyes cégek a többinek, a tömeges kereskedelemnek kárára cselekszenek, hogy azt a maga létében támadják meg. Kamarai megállapítás szerint vannak cégek, amelyek szerződéses viszonyokat hoznak létre kiskereskedőkkel és ezeket a kereskedőket azután arra használják fel, hogy megfojtsák a kiskereskedőket. A miniszter úrnak most is fekszik az asztalán egy jelentés, amelyből tudomást szerezhet arról, hogy Budapesten az ország szívében milyen támadás ért a gyáripar részéről számtalan kicsiny kereskedőt, aki itt évtizedek óta nyög és hajszolja a maga keserves létének feltételeit. Valóságos kereskedelmi hűbérrendszert, vazallusrendszert hoztak létre. (Éber Antal: Úgy van!). Aláíratják a kisemberrel: én köteles vagyok tőled a portékát megvenni; azután pedig aa a gyáros maga varrja a portékáját a közönség nyakába, a kereskedőt pedig tönkreteszi. Bátor vagyok a mélyen t. miniszter xirnak figyelmébe ajánlani, hogy az uzsoratörvény 9. §-a azt mondja, hogy aki valakivel valamelyes szerződéses viszonyban van és a másik fél függőségét jogtalan vagyoni haszon szerzésére használja fel, az bűnös a kizsákmányoló szerződés létrehozásában. A miniszter xirnak módjában van ezt a törvényszakaszt érvényesíteni. Az előbb még mellette ült a kollégája a miniszter úrnak. Csak egy szót kellene szólnia az igazságügyminiszter úrnak, hogy utasítsa az ügyészséget, hogy torolja meg az ilyen cselekményeket. A kereskedelmi szabadság ellen irányzott ilyen merényleteket erős kézzel, bűnvádi úton kell megtorolni és élni kell hagyni azt a számos kiskereskedőt, aki nem rendelkezik azokkal a nagy összeggekkel, mint a nagy konkurrens, aki fényes portált, kivilágítást és mindenféle meg nem engedett rek,-.
