Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-147

138 Az országgyűlés képviselőházának 14 setnől és iaj felfolyamodásnak bizonyos lehetőségeiről, amelyek azonban nem engednek meg érdemi elbírálást, nem. engedik meg, hogy a bíróság eszel a kérdéssel másodfokon érdemben foglalkozzék. Miután pedig .tudjuk azt, hogy éppen ezeknek a kérdéseknek gyakran komplikált voltára való tekintettel, történhetnek bizonyos hiányosr ságok, viszont látjuk azt, ihogy azokbiam iá kérdésekben, amelyekben az abbahagyásra való keresieti kérelem kapcsolódik .a kártérítési kérelemmel, .megvan ia másodfokú jogorvoslat lehetősége; itt bizonyos ellentétet látok. De utalok még egy momentumra : habár az abbahagyás néha lényegtelen kötelezettségnek látszik, lényegében azonban igén fontos és gyaknam súlyosabb konzekveciákkal jár arra a kereskedőre nézve, mint a királyi bíróságok előtt előtérj esztett kereset elbírálása, ahol kártérítéssel kapcsoltatik, mert ezekben iaz esetekben iazi a kártérítési kötelezettség igen gyakran lényegtelen, 100—200 pengős marasztalási összeget tartalmaz, míg azonban az ahbahagyási kereset alapján hozott ítélet tiltja a kereskedőt bizonyos üzleti tevékenységtől, ami alkalmas arra, hogy üzleti 'tevékenységét, üzleti forgalmát lényegesen csökkentse, végeredményben tehát materialiter arra a kereskedőre nézve súlyosabb konzekvenciákkal jár az abbahagy ási kereset tárgyában hozott ítélet. Ezekben az esetekben azután nincs meg a jogorvoslat, úgyhogy a jogászgyülés határozatának megfelelően, de a jogászközönség és a közgazdasági élet egy része kívánalmának is megfelelően terjeszteni elő azt a megfontolást és meggondolást, vájjon ezekben az esetekben nem lenne-e kívánatos a felülvizsgálat megengedése, még pedig szerintem, éppen az ügyeknek fontosságára való tekintettel, a kir. Kúriához. Ezt a kérdést vagyok bátor tehát a kereskedelemügyi és az igazságügyminiszter urak figyelmébe ajánlani. Ezzel végeztem is felszólalásomat, ki kell azonban emelnem azt, hogy ez a törvényjavaslat preciz megállapításaival, preciz szövegezéseivel, — amint felszólalásomban is voltam bátor erre ráutalni — ezeknek a nehéz kérdéseknek a kilengésektől mentes törvényszerkesztési szövegezésével olyan kiváló munkát teljesített, hogy amíg egyrészről előttem szóló Sándor Pál képviselőtársam is és a vita során felszólalt többi szónokok is . mindannyi an köszönetüket és elismerésüket fejezték ki a kereskedelemügyi miniszter úrnak, én a magam részéről szükségesnek tartom, hogy ezenfelül még külön elismerésemet és köszönetemet fejezzem ki ezekért a preciz megállapításokért és szövegezésekért. Miután ez a szabatos törvényjavaslat alkalmas lesz a kitűzött célokat megvalósítani, mert egyrészről alkalmas a kereskedelem káros kinövéseinek lenyesésére, másrészről pedig a fogyasztók érdekét is szolgálja, azt a magam részéről úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gál Jenő. Gál Jenő: T. Képviselőház! Előttem szólott mélyen t. képviselőtársamnak szakszerű fejtegetéseit hallgatva, kénytelen vagyok az ő kiváló tudásának elismerése mellett megállapítani, hogy a kereskedőknek, ha ezt a beszédet hallják vagy olvassák, valóban fel kell jajdulniuk és azt kell mondaniók a francia közmondással, hogy «ments meg Uram, a barátaimtól, mert az ellenségeimmel majd elbá'. ülése 1933 február 9-én, csütörtökön* nok». Ha t. képviselőtársam, aki a kereskedelem barátjának vallja magát, azt mondja, hogy ha Budapesten az utcákon végigmegyünk, nem látunk mást, mint végeladásokat és nem látunk mást, mint tisztességtelen hirdetéseket, akkor nem ismeri a budapesti kereskedelmet és nem ismeri a kereskedelem zömét. (ErődiHarrach Tihamér: Csak ez tűnik az ember szemébe! A becsületes nem látszik, csak a tisztességtelen tűnik fel! — Vázsonyi János: A közüzemek folytatnak tisztességtelen versenyt!) Bocsánatot kérek, én nem azt nézem, mi ötlik kirívó módon szembe, hanem, amikor mint törvényhozó vizsgálom ezeket a dolgokat, azt nézem, hogy a kereskedelem zöme milyen kínszenvedéseken megy keresztül. Amikor ilyen törvényjavaslatot látok, azt elvben kétségkívül helyeselnem kell, de keveselnem is kell, mert olyan, mintha valaki a gombhoz akarná megvarrni a ruhát. Egész kereskedelmi berendezkedésünk rendszere elhibázott, egész gazdasági felépítésünk kereskedelemellenes. Amikor idejön az igen t. miniszter úr, akinek jószándékát kétségkívül el kell ismerni, ezzel a javaslattal és így próbál segíteni a kereskedelmen, meg kell mondanunk, hogy ez csupán szépségflastrom, nem pedig a dolgok mélyébe való belenyúlás. Csak gondoljunk vissza néhány héttel ezelőttre, amikor a zárszámadásokat tárgyaltuk. Tisztességes-e az, amit itt tapasztaltunk, hogy milliók meg nem engedett célokra fordíttattak? Tisztességes-e a gazdálkodásban az, hogy amikor az államnak kellene jó példával elöljárnia és azon kellene lennie, hogy mindaz, amit itt megszavazunk, túl ne lépessék, amikor meg kellett volna állapítani, hogy kik a bűnösök abban, hogy itt milliókat és milliókat elherdáltak, akkor az egész kereskedővilág az áldozatkészségben tönkrement, különösen itt Budapesten ment tönkre a magyar kereskedelem, amely valamikor vezérszerepet játszott az ország gazdasági felépítésében? TTgy gondolom, hogy az új stílusnak a kereskedelmi kormányzatban azzal kellett volna kezdődnie, hogy azt kellett volna először rendbehoznia, amit a múlt kormányok elhibáztak és elmulasztottak: kereskedelmi szerződéseket kezdeményezni, még pedig olyanokat, ahol a magyar exportnak nagyszerű bázisa volt: Cseh-Szlovákia felé. Méltóztassanak csak megnézni, hogy még 1928-ban is mennyivel jobb volt a külkereskedelmi mérlegünk. Méltóztassanak megnézni, hogyan nézett ki a kereskedelmi igyekezet, nem 1859-ben Angliában, í ahonnan idézett a mélyen t. előttem szólott \ képviselőtársam, de itt Magyarországon. A | fellendülés esztendeiben Budapest megmagyarosodásában, Budapest gazdasági fellendítésében a legelső helyen állanak a kereskedők, i akik most különösen az elmúlt kormány rezsimje alatt és az alkotmányosság helyreállítása óta állandóan valóságos korbácsütéseket szenvedtek el. Bizonyítani fogom, hogy ez ennek a gazdasági politikának a következménye, amelynek inaugurálása magával hozta például a tranzitó-kereskedelem teljes -tönkretételét és amelynek devizapolitikája folytán megszűnt az a lehetőség, hogy itt centrum alakuljon ki, amelynek lehetőségét a legkülönbözőbb gazdasági szakértők — magyarok és külföldiek egyaránt — olyan elgondolásban találták meg, hogy a gazdasági kibékülés útjának egyengetése annak a politikai atmoszférának megteremtéséhez is vezet, amely azután magával hozzája politikai kibékülést ig,