Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Az országgyűlés képviselőházának 1UU. ülése 1933 február 1-én, szerdán. 119 más intézkedéseket életbeléptetni. Abból a tekintetből sem nézem ezeket az intézkedéseket véglegeseknek, hogy megvárom, hogyan fognak nálunk beválni és hogyan fogják hatásukat éreztetni. Amennyiben azt látnám, hogy a hozzájuk fűzött várakozásokat nem váltják be, újra konszideráeió tárgyává fogom tenni a dolgokat. Jelenleg még nincsenek meg azok a tapasztalatok, amelyek ennek a kérdésnek eldöntéséhez szükségesek. A képviselő úr itt részletkérdéseket hozott fel ennek az egész rendszernek funkcionálása tekintetében. Ezek a részletkérdések — azt hiszem — legnagyobb részben az autonómia hatáskörében elintézhetők. (Farkas István: Na! Na! Teljes önkormányzat mellett igen!) Kénytelen vagyok azonban itt a képviselő úr egy állítását, amely tévedésen alapul, ratifikálni. Azt mondja a képviselő úr, hogy ha egy biztosított ugyanavval a betegséggel kénytelen több orvoshoz menni, — először, mondjuk, egy belgyógyászhoz, azután annaik utasítására egy szakorvoshoz — akkor újra és újra tartozik megfizetni a minkaadói igazolványért járó 20 fillért. A rendelet nem ezt mondja. (Malasits Géza: Gyakorlat! Tessék őket szorítani a rendelet betartására!) A rendelet azt mondja, hogy ugyanazzal a munkaadói igazolvánnyal mehet orvoshoz egy betegségének a tartama alatt, tehát több orvoshoz is. (Malasits Géza: Azt sehol sem tartják meg!) Amennyiben esetleg ilyen gyakorlat fejlődött volna ki, akkor az (helytelen, és természetesen gondoskodni fogok róla, hogy ez a helytelen gyakorlat kiküszöböltessék. A többi nehézségek, amelyeket a képviselő úr felvetett, úgy látom, mind olyanok, amelyeket az autonómia saját hatáskörében el tud intézni. Ezeket akartam az interpellációra válaszul adni és kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől ) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Peyer Károly: T. Ház! A német példa, melyre a miniszter úr hivatkozott, nagyon rossz példa. En Németországból érdeklődtem és azt az információt nyertem, hogy az ottani szakkörökben az a felfogás, hogy rövid időn belül hatályon kívül fogják helyezni ezt a rendelkezést azért, mert ott is arra a tapasztalatra jöttek rá, hogy ellenkezőleg, ez nem jelent megtakarítást, hanem lényegesen fokozta a fekvő betegek számát- Sajnálom, hogy nincs itt a vezérigazgató úrnak ez ügyben kiadott körrendelete, melyben világosan benne van az, amit beszédemben mondottam, sőt tovább megyek, amennyiben az illető tag például kórházba kíván menni, vagy féltáppénzt kíván igénybevenni, akkor mindem egyes alkalommal munkaadói igazolványt kell ehhez csatolnia annak igazolására, hogy az illetőnek erre joga van. A miniszter úr az autonómia hatáskörébe kívánja utalni ennek a kérdésnek rendezését. Meg vagyok győződve arról, hogy amennyire a rendelet intézkedései lene Lőve teszik, az autonómia mindazt végre fogja hajtani, amit egyáltalában a könnyítés terén végre lehet hajtani. De az autonómia hatáskörét rendkívül megszabja maga a törvény egyrészt, de megszabja másrészt a^ miniszteri rendelet is, amely ezt-az intézkedést életbeléptette. A miniszter úrnak módjában van bekérnie azokat a jelentéseket, amelyeket az adminisztráció ' összegyűjtött. Ezekből a jelentésekből majd méltóztatik látni, hogy milyen botrányos jelenetek játszódtak le és játszódnak le ma is még az intézet különböző rendelő intézeteiben, milyen rettenetes támadásoknak vannak az orvosok kitéve, akiknek munkáját a mai nehéz időkben, amikor minden orvos munkával túl van halmozva, [megnehezíti az a körülmény is, hogy a betegektől nekik kell követelniük egy ilyen 20 filléres igazolványt és nem szabad a beteg számára rendelniök addig, amíg az egy ilyen 20 filléres igazolvánnyal oda nem jön. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Eddig is így volt!) Hány inzultusnak, támadásnak, sértegetésnek van kitéve az orvos! Máris egy csomó javaslat van, hogy a tagok ellen pert indítanak különböző becsületsértésekből kifolyólag — aminek nincs semmi értelme. Nem egyszer történt meg, hogy az orvos vagy gyógyszerész maga adott 30 fillért, mert a betegnek nem volt arra pénze. Az Intézet székházában nem egy eset van, amikor a tisztviselők maguk adják össze a 20 filléreket ama betegek részére, akik nem tudják előteremteni ezeket a 20 filléreket. S nem egyszer fordul elő eset, hogy amikor bemegy a házigyógyszertárba az illető beteg és megmondják neki, hogy 20 fillért kell az orvosságért fizetnie, akkor egyet néz, dühében összetépi a receptet és egy, a törvénybe ütköző kihágást követ el, olyan káromkodást visz végbe ott. Ezek a jelenetek nap-nap után ismétlődnek és tűrhetetlenné teszik az ottani tisztviselők és orvosok helyzetét. En meg vagyok arról győződve, hogy ez az intézkedés nem vezet eredményre, de ha kell valamit tenni, akkor ne olyasmit keressünk ki, amivel a tagokat vérig bosszantjuk, vérig keserítjük, hanem tessék olyan intézkedéseket életbe léptetni, amelyek könnyebben végrehajthatók. A nagy munkaadók nagyon könnyen túltették magukat azon a követelésen, amelyet mi felállítottunk, hogy a balesetbiztosítási díjakat tessék teljes egészükben átvállalni. Ez körülbelül egymilliót jelentett volna. Erre azt mondották a munkaadók, hogy ők ezt nem tudják vállalni, erre ők képtelenek. Ugylátszik azonban, hogy amikor tegnap jött a pénzügyminiszter úr 'és bejelentette, hogy a társulati adót, a jövedelemadót fel fogja emelni és a bankoktól vagy az intézetektől külön 20 milliót kér arra, hogy az államháztartás deficitjének eltüntetéséhez hozzájáruljanak, akkor tudták ezt vállalni. Hát csodálatos, hogy valahányszor a munkaadóktól valamely szociális célra kér a köz áldozatot, azok a legmerevebben elzárkóznak, még ott is, ahol a tehervállalás az ő kötelességük volna. Mert hogyan jön az Intézet betegbiztosítási ágazata ahhoz, hogy a balesetbiztosítási ágazat költségeinek egy részét viselje, amit a törvény értelmében teljesen a munkaadóknak kellene viselniökü Az sokkal kevesebb bosszantással járt volna, mert az, hogyha Vida Jenő, Kornfeld vagy Biró Pál bosszankodni fog, kevésbbé hat ki, mintha annak a sok ezer embernek naponta kell mérgelődnie, hiszen körülbelül 10.000 ember a beteglétszám, és âz a 10.000 ember naponta izgul és szidja a elsősorban kormányt. Természetesen •minden oka meg van rá, hogy szidja a kormányt. (Buchinger Manó: Ez a dolognak egyetlen előnyös oldala! — Derültség a szélsőbaloldalon.) De ezeknek az intézkedéseknek folytán azok is szidják a kormányt, akik eddig talán a kormány iránt valamilyen reménykedéssel voltak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Na,