Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-144
120 Az országgyűlés képviselőházának . nem sokan voltak!) Kevesen voltak, némelykor azonban ilyenek is akadtak. Ezek az intézkedések tehát nem célravezetők, és a miniszter úr a közeljövőben a beérkezett jelentésekből is kénytelen lesz megállapítani, hogy az intézkedés abszolúte nem célravezető, de különösen most nem az, amikor ilyen súlyos járvány van, amely az emberek ezreit, meg ezreit készteti arra, hogy naponta vegyenek igénybe orvost, gyógyszert, szolgáltatmányokat. Ma, amikor az emberek egy része amúgy sem keres, vagy kevéssé van foglalkoztatva, hetenként 2—3 napon át dolgozik, lehetetlenség azt követelni tőlük, hogy naponta 30—á0—80 filléreket áldozzanak azért, hogy hozzájussanak ahhoz a szolgáltatmányhoz, amelyért amúgy is levonják hetenkint pontosan a járulékokat a fizetésükből. Ezt az intézkedést tehát már az előbb említett okoknál fogva is károsnak tartom és végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr nem hajlandó ezt hatályon kívül helyezni. Ezért a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter távozik a teremből. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Még van interpelláció, belügyminiszter úr! — Györki Imre: Ne szökjék ímeg! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr által Peyer Károly képviselő úr interpellációjára adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Sorrend szerint következik Farkas István képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a miniszter úrnak a hódmezővásárhelyi rendőrség elutasító végzéséről, amellyel megakadályozza, hogy a szociáldemokrata párt rendőrhatóságnak bejelentett, nyilvános ismeretterjesztő előadásokat tartson?» (Györki Imre: Mer valaki tudományos előadást tartani? — Zaj a szélsőbáloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János Jegyző (tovább olvassa): «Miután az előadások tartásának megtiltása kifejezetten a szociáldemokrata párt ellen irányuló üldözés jellegét viseli magán, hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a bejelentett tudományos előadások megtartását, mint mindenütt az országban, a hódmezővásárhelyi rendőrség is tudomásul vegye?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Ház! A szólásszabadság terén eddig sem voltunk elkényeztetve. Mindig valahogy a Csáky szalmája módjára kezelték nálunk a szólásszabadságot» a véleményszabadságot és gyűléseket, értekezleteket, előadásokat gyakran betiltottak, de nagyon fura szokás az, amely most újabban kezd kialakulni, hogy egyes hatóságok még abban a szűkreszabott egyesülési és gyülekezési jogban is, amely még megvan, s amely már amúgy is borzasztóan szűkre van szabva, önkényesen és úgy járnak el, hogy nem tartják be azokat a szabályokat sem, amelyek erre vonatkozólag fennállanak és egész egyszerűen politikai okokból vagy más hasonló szempontokból nem tűrik azt, hogy a munUh. ülése 1933 február 1-én, szerdán. kasok r egyes helyeken gyűléseket tartsanak, vagy éppen tudományos felolvasásokat is rendezzenek. (Buchinger Manó: Ez a szabadverseny!) A szabadversennyel úgy áll a dolog, hogy a csendőr, meg a rendőr elintézik a kérdéseket, ellenben a miniszterelnököt mindenhol hivatalos körök fogadják és ő szabadon beszélhet, (Györki Imre: Csak meghívottak jelenlétében!) bár az utóbbi időben már ő is megkapja a megfelelő közbeszólásokat, még a meghívottak jelenlétében is. T. Ház! A szociáldeiniiokratapárt mindig nagy súlyt helyezett arra és mindig egyik kitűzött célja volt az, hogy törekvéseit öntudatos, tudományosan képzett emberek ismerjék meg, és hogy ezeket meggyőződésük hozza ahhoz a gondolatkörhöz, amelyet a szociáldemokratapárt képvisel. Tartunk előadásokat a történelemhői, a társadalmi tudományokból, a közgazdaságtanból., Mindezek olyan problémák, amelyek a kultúrának bizonyos mérőfokai és kívánatos, hogy az a társadalmi réteg, amely a legkevésbbé kap iskolázottságot, az oktatásokon, előadásokon keresztül megismerkedjék a történelmi, társadalompolitikai felfogásokkal és tisztán kialakítsa a maga felfogását. Elhiszem, hogy ez nem tetszik a kormánynak, elhiszem, hogy nem tetszik bizonyos pártoknak, elhisaem, hogy nem tetszik bizonyos hatóságoknak, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a hatóságok ne mszeretik azt, ha a tömegek felvilágosultak, ha a tömegeknek politikai érettségük van, ellenben nyilvánvaló dolog az is, hogy ezt nem lehet nélkülözni és ma, ebben a forrongó, változó korszakban, ebben az izgatott korszakban valóban az volna a helyes állami álláspont is, hogy minél több ismeretet terjesszünk el a nép minél nagyobb, minél szélesebb rétegei között, mert annál inkább adva van a megértés lehetősége a tekintetben, hogy az adott társadalmi, az adott történelmi korszakban mi valósítható meg és mi nem. Ezek a vidéki hatóságok azonban úgy viselkednek egyes helyeken, mint azok a bizonyos öregurak, akik a kakast agyonütik, mert félnek, hogy hajnal lesz. A kakast agyonüthetik, de a hajnal mégis itt lesz, mert a hajnal megérkezése nem függ attól, hogy a kakas kukorékol-e, vagy sem. A miniszter úr ne^ helyezkedjék arra az álláspontra, hogy fél a hajnaltól és a kakast üti majd agyon, mert a hajnal, a világosság itt lesz, a fejlődés megvan. A hatóságok ne zárják el a tömegeket attól, hogy megismerjék a társadalom történeti fejlődését, és ne tegyenek olyan intézkedéseket, hogy az erre vonatkozó tudományos előadásokat betiltják. A hódmezővásárhelyi rendőrségnél újabb szokás lépett fel. Ott sok oktató gyűlés szokott lenni, régi szocialista mozgalom van ott, de az utóbbi időben sem gyűlést, sem kerületi értekezletet, sőt legutóbb tudományos előadást sem engedélyezett az a rendőrkapitány. Január 12-re bejelentett az ottani szociáldemokratpárt egy előadást. Az előadás címa volt: A társadalom fejlődése. (Györki Imre: Nagyon veszélyes!) Egy változó, forrongó korszakban vagyunk, amikor az egész világ válságban van és mindenki azon töri a fejét, mi lesz, hogyan lesz és akkor egyszerűen betiltják ezt az előadást azzal az indokolással, hogy az könnyen politikai magyarázatokra adhat okot. (Györki Imre: A sofortprogrammról kellene előadást tartani! Arról, hogy a gyakorlatban hogyan fest adóemeléssel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek!
