Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Âz országgyűlés képviselőházának 1UU. ülése 1983 február l-én

} szerdán. 117 is rendeljenek szemüveget, akkor a gyermek részére külön kell egy munkaadói igazolványt váltania és azért is külön kell a 20 fillért megfizetni. (Farkas István: Kétségbeejtő!) Ezt a rendszert Németországból másolták le és a nagy munkaadók, a gyáripari képviselők beadványa alapján léptette a kormány életbe. Tudom, hogy eredetileg magasabb összeg megállapítása ( volt tervbevéve és a biztosítottak állásfoglalása következtében redukálódott ez az összeg 20 fillérre, de ez az összeg is elviselhetetlen terhet jelent ma, amikor a húsz fillér nem ritkán egy órai munkabért jelent az illető munkásnak, sőt nagyon sokszor munkásnőknél a húsz fillér nem is fedezhető egy órai munkabérből. Vannak gyárak, ahova az orvos 'bejár és azok a munkások, akik az orvost fel akarják ( keresni, egy csöngetyüjelzéssel vagy egyszerű bemondással értesítve lesznek, hogy az orvos megérkezett. Erre bemennek az orvosi szobába, elmondják a bajaikat és az orvos valamilyen orvosságot rendel. Ennek az intézkedésnek igen jó hatása volt azért, jmert ez a betegséget igen sok esetben megelőzte., Ha tudniillik valamelyik munkás vagy valamelyik biztosított tag fájdalmat érzett valamelyik testrészében, bement az orvoshoz és sokszor egy izzasztó porral vagy más orvossággal elejét lehetett venni a betegségnek. Ma azonban,-amikor húsz fillért kell fizetni a munkaadói igazolványért, azért, hogy orvosi tanácsért fordulhassanak az orvoshoz, nagyon sok munkás nem teszi ezt meg, bízva abban, hogy baja^ úgyis el fog múlni. Tetézi ezt a sérelmet még az is, hogy ugyanez a miniszteri rendelet kimondja, hogy ugyanakkor, amikor az orvos ilyen húszfilléres munkaadói igazolvány alapján valamilyen orvosságot rendel a betegnek, a beteg minden egyes esetben 30 fillért tartozik megtéríteni az orvosságért a gyógyszertárnak, a házi. gyógy szertárnak pedig húsz fillért. Mi, akik a kérdést gyakorlatilag megvizsgáltuk, rájöttünk arra, hogy nagyon sok esetben előfordul az, hogy többet fizet a beteg, mint amennyit az orvosság ér. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Benne van a rendeletben, hogy ha az orvosság kevesebbet ér, akkor kevesebbet kell fizetnie!) Majd megmondom, hogy gyakorlatilag hogy viszik ezt keresztül. Én tudom» hogy ez a rendeletben benne van, de viszont a gyógyszerész, is tudja, hogy neki mi a jobb. Az orvosokat felszólították bizalmasan, hogy az orvosságok rendelésénél legyenek erre a rendelkezésre tekintettel. Ha tehát eddig az orvos valamely orvosságból 10 port írt fel, most csak ötöt fog felírni. Olyan eset is történt, hogy külön írták fel a receptre a szemcseppeket és külön a szemcsepegtetőt, ami öt fillérbe kerül körülbelül, de a tagtól minden egyes recept után 30 fülért kérnek a gyógyszertárban. Igaz, hogy a rendeletben benne van az, amit a minsizter úr mondott, de kérdem, melyik tag ismeri ezt a rendeletet, vagy melyik tag hordja á zsebében ezt a^ rendeletet. A gyógyszertárakban nem retaksálják azonnal a recepteket, hanem későbbre hagyják, amikor a forgalom ezt lehetővé teszi. Ma, amikor elég nagy forgalom van a gyógyszertárakban, nem is lehet rossznéven venni attól a gyógyszerésztől, hogy nem végzi el azonnal ezt a munkát, különösen akkor, amikor ez semmi rizikót nem jelent reánézve, mert ha a gyógyszerész megállapítja, hogy a recept 30 fillérnél kevesebbet jelent, azt egyszerűen be sem mutatja az Oti.-mak, mert hiszen már a tagtól magkapta az ellenértéket. En tehát ettől az intézkedéstől nem azt várom, amit a kormány. A kormány 1,300.000 pengőre becsüli azt az összeget, amelyet ezen intézkedés révén körülbelül várhat részben a gyógyszerek megtakarításánál, részben ezekből a befolyó díjakból. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) En attól félek, hogy ez az egész számítás egészen mást eredményez, mint amit a kormány remél ettől 'az intézkedéstől, sőt nemcsak félek tőle, de a gyakorlat máris azt mutatja, hogy a fekvő betegek száma a legutóbbi hetekben rohamosan emelkedett és pedig nemcsak az. influenzajárvány következtében. Mi ezt objektíve nézzük és figyeljük, s a statisztikát figyelemmel fogjuk kísérni akkor is, ha az influenzajárvány elmúlott és meg vagyok róla győződve, hogy azt, amit az intézet az egyik oldalon megtakarít ezen igen szerencsétlen intézkedés következtében, azt a másik oldalon rá fogja fizetni, azért, mert a beteg, a tag nem akkor fog orvoshoz menni, amikor bajával még mint járó beteget kezelni lehet, hanem akkor megy már el az orvoshoz, amikor muszáj elmenni, amikor a baj már annyira súlyos, hogy az illetőt vagy kórházba kell utalni, vagy fekvő beteg lesz és mint ilyent táppénzes betegként kell kezelni. Méltóztassék egyszer csak egy egészen nyers számítást végezni, mennyivel többe kerül az intézetnek egy kórházi ápolás, mint az, ha egy 20, vagy 30 filléres gyógyszert rendel, nem tudom, hány esetben is, ha feltételezzük, hogy voltak olyanok, akik jogtalanul, vagy könnyelműen vették igénybe az intézet szolgáltatmányait. Ma, amikor a munkanélküliség olyan rettenetesen nagy, különösen most, amikor a megbetegedések éppen a járvány következtében olyan gyakoriak, egyenesen egészségügyi szempontból károsnak és elhibázottnak tartom ezt az intézkedést. Károsnak és veszélyesnek tartom az egész lakosság szempontjából, veszélyesnek azért, mert, ha más nem, akkor ez a rendelkezés igen alkalmas arra, hogy az influenzajárvány további terjedését előmozdítsa és lehetővé tegye. Lehetővé tegye pedig azért, mert a biztosítottak nagy részének nincs meg az a mindenkori 50 fillérje, amelyet neki egy orvosi rendelés esetében fizetnie kell. Es ha egy családban — ami most a járvány folytán nem tartozik a ritkaságok közé — beteg a férj, a feleség, egy vagy két gyermek, ahány beteg van, annyiszor kell a 20 és 30 filléreket, a házigyógyszertárban pedig a 20 filléreket megfizetni. Amellett megvan a munkabérveszteség is, ott van a redukált táppénz, amely lényegesen kevesebb, mint az előző időkben volt, hiszen körülbelül a felére, 7 pengő néhány fillérről 3 pengőre redukálódott a legmagasabb osztályban, jóllehet ugyanannyi járulékot kell fizetni, mint kellett azelőtt. Ez az intézkedés tehát éppen az ellenkező hatást fogja kiváltani. Én arra kérem a miniszter, urat, ne fogadja el ezeket a hamis érveléseket, amelyek őt arra késztették, hogy ezt az intézkedést a rendeletbe felvegye. Ezekkel az ellenkező eredményt fogják elérni. Végeredményben a Társadalombiztosító Intézet tagjai kölcsönös biztosítás alapján tagjai az intézetnek. Nem lehet azt mondani, hogy az, aki igénybe veszi az intézet szolgáltatmányait, fizessen többet, mert viszont tömegével vannak olyanok, akik nem 16*