Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

104 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1933 február l-én, szerdán. amit ebben a válaszban ír, Dem lehetséges. (Farkas István: Ügy van!) Az egyik ponttal, a türeleimimel tehát visszaélt, a másik oldalion a lelkiismeretességet nem gyakorolta. (Farkas István: Nagyon messze áll ez tőle!) Anniikor az amnesztiáról beszélünk, azt, hogy politikai szempontból ennél az amnesz­tiánál közömbös voit az, hogy ki milyen poli­tikai irányzatot követ, azt hiszem, még a mi­niszterelnök sem tudja jóhiszeműen állítani. (Farkas István: Naivitás tőle!) Egész ridegen éis tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy a közkegyelmet politikai felfogások szerint osz­tották; nagyon jól megnézték, ki miilyen politi­kát követett, ki minek a szolgálatában követte el azokat az úgynevezett bűnöket, amelyeket elkövetett. Elsősorban hivatkozom arra, hogy Bethlen volt miniszterelnök úr, az egységes­párt ragyogó fáklyája, érdemeit onnan szá­mítja, 'hogy konszolidációt hozott létre ebben az országban. Ö volt az, aki a különítményles garázdálkodást megszüntette, aki helyreállí­totta az életbiztonságot, aki biztosította a pol­gárok vagyonát. Ha tehát volt olyan kilengés, amelyre tíz esztendő múlva is lehet hivatkozni, akkor egészen bizonyos, hogy voltak bűnösök is, mint ahogy voltak: Orgovány, Siófok, So­mogyi Béla—Bacsó, Britannia, Palace. Nem volt senkinek az élete biztonságban; nemcsak a bolsevistáknak nem volt biztonságos az élete, senkinek sem volt biztonságban az élete, mindenki reszketett, lakásába zárkózott s úgy várta, hogy a különítményes urak mit határoz­nak. (Sándor Pál: De Bethlen megszüntette ezt az állapotot!) Ügy van! Éppen azt mond!o,m, hogyha valamit meg lehetett szüntetni, akkor annak a valaminek előbb lennie kellett. Tehát volt kilengés és érdem az, hogy megszüntette. Igenis, 745 gyilkosságról van felvett jegyző­könyv. Nemcsak bolsevistákat gyilkoltak meg, meggyilkoltak zsarolásból, meggyilkoltak azért, hogy raboljanak, teljesen ártatlan em­bereket. A miniszterelenök úr nevezzen meg nekemi egyetlen gyilkost, aki nem kapott am­nesztiát, nevezzen meg egyetlen gyilkost, aki előtt megnyíltak a börtön falai. Hogyan leheft ilyen körülmények között azt mondani, hogy közömbös volt politikai szempontból, hogy ki hova tartozott?; Nem volt közömbös. Aki az el­lenforradalomhoz tartozott, annak mindén bű­nét megbocsátották (Úgy van! a ssélsőbalolda­lon.) s az amnesztia elsősorban ezeket vette fi; gyelembe s neimi törődött azzal, hogy politikai gyilkosság volt-e, avagy közönséges raiblógy il­kosság. Ha ezeket a dolgokat figyelembe vesszük, akkor azt kell megállapítanom: hét esetben volt amnesztia a válaszárat szerint, összesen 45.000 személyt érintett ez az amnesztia. A 45.000 személy között — azt hiszem — nagyon kevés van olyan, aki az ellenforradalmat meg­előző időben volt politikailag bűnös. Valószí­nűleg a közönséges bűntettesek száma a leg­nagyobb ezek között, de ezeken kívül azután igen nagy a száma azoknak a kegy elemiben részesített fehórterroristáknak, akik majdnem két esztendeig urai voltak a fővárosnak, sőt — mondhatnám — az egész országnak. Ha egyenlő mértékkel mérnek és politi­kailag közömbös, hogy ki milyen bűnt köve­tett el, akkor hogyan lehetséges, hogy 13 esz­tendő elmultával is olyan emberek élnek a külföldön, akik nem gyilkoltak. A vádirat hiába jelöl meg egész csomó gyilkosságot. Vannak olyanok, akik egyáltalán nem gyil­koltak, hanem megakadályozták a kilengése­ket, megakadályozták azt, hogy it sokkal vé­resebb események játszódjanak le, mint ami­lyenek lejátszódtak- Böhm Vilmos sohasem volt kapható arra, hogy gyilkosság követes­sék el; flónai Zoltán, mint igazságügyi nép­biztoshelyettes minden erejével meggátolta, hogy gyilkosságok történjenek; (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Garbai Sándor meggátolta, hogy gyilkosságok történjenek. Ezek az emberek mégis 13 esztendő után is kint élnek a külföldön és senki sem törődik vele, hogy mikor jönnek vissza. Ismétlem, nincs példa rá a történelemben, hogy a bosszú­nak, az üldözésnek szelleme ennyi ideig le­gyen élesen érvényben, hogy ennyi ideig en­geszte.hetetlenül elzárják az utat azok elől, akik vissza akarnak térni az országba. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Azt mondják önök: közömbös a politikai szempont! Akkor viszont hogyan lehetséges az, hogy ezek az emberek,'akik nem gyilkol­tak, — és nincs olyan ügyész, aki be tudná bizonyítani, hogy gyilkoltak vona — nem jö­hetnek haza, azoknak a gyilkosoknak pedig, akiket ismernek és akik között tömeggyilko­sok is vannak, (Farkas István: Állami állá­sokat kaptak!) hajuk szála sem görbült meg, még abban az esetben sem, ha tudják, hogy az áldozat aranyórája az ő zsebükbe került. Ilyen körülmények között ne mondja a miniszterelnök úr, hogy politikai szempontból közömbös volt az, hogy ki milyen politikai pártállású. Legyen annyi bátorsága, mint önérzetes és keményderekú magyar embernek, hogy mondja meg: igenis, mi az ellenforra­dalmakat, még ha gyilkoltak is, a magunkéi­nak valljuk, azokat pedig, kik a forradalmat intézték és áldozatai voltak a forradalomnak, áldozatai voltak a háborús elnyomásnak, (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) so­hasem eresztjük vissza ebbe az országba. (Buchinger Manó: Mi van a válaszfalak le­omlásával?) Azt mondja a miniszterelnök úr, — és ez klasszikusan érdekes — • hogy olyan emigrán­sok is visszakerülhettek, akik a bolsevizmus idején súlyos bűntényeket követtek el. Első­sorban merem tagadni, hogy bármiféle bűn­tényt is elkövettem volna a bolsevizmus ide­jén. Nem beszélek arról, nem akarok hivat­kozni arra, hogy^ mi volt az én szerepem a bolsevizmus idején, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azt azonban meg kell álla­pítanom, ^— és a miniszterelnök úr valószínű­leg csodálkozni fog rajta — hogy ellenem semmiféle bűnvádi eljárást nem indítottak. En hazajöttem a királyi főügyész úr men­levelével, amely szerint ellenem semmiféle eljárás nincs. Szabad kérnem 10 perc meghosszabbítást? t Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A ház a meghosszabbításhoz hozzá­járul. Weltner Jakab: Ezzel a menlevéllel jöt­tem haza, amelyben meigállapíttatott, hogy el­lenem semmiféle eljárás' nincs. Hazajöttem te­hát. Akkor belekerült a lapokba egy hazug híradás, hogy én Vácott felléptem képviselője­löltnek, ami nem felelt meg a valóságnak, ak­kor — merem állítani, hogy akkor — indítot­tak ellenem pert, azt .mondták, hogy eddig ezt elnézték; akkor indították meg az eljárást, akkor gyártották azt a két pert, amely miatt én évekig politikailag nem szerepelhettem. A miniszterelnök úr ne hivatkozzék arra, hogy én is egyike vagyok azoknak, akik visz-

Next

/
Thumbnails
Contents