Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-144

Ai of szag gyűlés képviselőházának H Szajohettek. En visszajöttem azért, mert a magyar bíróság nem talált büntetendő cselekményt az én -szerepemben. S ha az én szerepemben nem talált büntetendő cselekményt, akkor merem állítani, hogy százan és ezren vannak ma külföldön, akik nem jöhetnek viszsza, holott nem hogy bűncselekményeket nem követtek el, hanem egyenesen meg kellene köszönni nekik, hogy azokban a zavaros időkben, mikor itt minden a fejetetején állt, itt voltak és úgy, ahogy megmentették az országot a véresi polgárháborútól és a nagy ob barányú öldökléstől. Mert végre tisztában kell lennünk azzal, hoigy a háború után, amikor a felbomlott hadseregek visszaözönlöttek a fővárosba, csak emberfeletti munkával lehetett rendet csinálni. Annak idején megállapították és a történelem ia meg fogja állapítani, hogy Budapest polgárságát, Budapest vagyonát, a teherpályaudvarokat a szervezett aifunkások védelmezték meg fegyveresen; (Úgy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon. — Vázsonyi János: Igaz!) az összeomlás első napjaiban fegyveres szervezett munkások folytattak puskaharcot a teherpályaudvarokon a rablókkal, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) azokkal, akik ebből az összeomlásból harácsolni akartak és történelmileg megállapított tény, hogy egész Budapesten a szociáldemofcratapárt felfegyverzett munkásai védelmezték meg a polgárok vagyonát. (Zaj jobbfelől) Ez megállapított tény, ezt megcáfolni senki sem fogja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Ez igaz; ezt nem lehet megcáfolni!) De azt sem fogja senki állítani, hogy az összeomlásnak ezek a munkások voltak az okai. Most azt mondóim: ilyen körülmények között, amikor nyugodt lélekkel leaminesztiáznak mindenkit, aki a fehér ellenforradalomhoz tartozott, amikor nem vizsgálják, hogy nyereségvágyból, önzésből, kapzsiságból, zsarolásból gyilkolt-e, akkor a másik oldalon hogyan állunk azzal a kis nemzeti egységgel, a válaszfalak lebontásával, a sofort-programm minden pontjával, amely együttes munkára hív bennünket az ország érdekében? Hogyan akarják azt az elkeseredést, amely az éhező munkásokat egyenesen szélső irányokba viszi, leszűrni? Mivel? Az új adónemekkel? Mert eddig a programinőkből csak terheket kaptunk, semmi egyebet, meg barátságos jelszavakat, olyan jelszavakat, amelyeket _ ma már senki sem vesz komolyan, mert a jelszavak önmagukban nem adnak semmit, a jelszavakhoz tartalom is kell, tartalom, amely megmutatkozik a nagyobb darab kenyérben. Mi történik ma? A jelszó: kisebb darab kenyér, a testvéri jobb és a gyűlölet szelleme, amely megnyilatkozik az emigrációval szemben is. En tehát a választ nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elérkezett az ideje igenis annak, hogy amenyiben a fehér ellenforradalmat teljesen likvidálták, végre jussanak el oda, hogy az ország hasznos munkásait és polgárait — ezren meg ezren vannak Franciaországban, Németországban, akik nem követtek el semmiféle bűncselekményt, akinek útlevelet sem adnak — eresszék haza, mutassanak valamit abból a válaszfalak leomlásából, mutassanak valamit abban a tekintetben, hogy a munkásság munkáját is meg^ akarják becsülni, mutassanak valamit mifelénk is, necsak mindig az ellenforradalom felé. A választ nem veszem tudomásul és újból kérem a miniszterelnök urat, hogy ha nem akarja, hogy azt a sok jelszót, amit elmondott, Jf. ülése 19SS február 1-én, szerdán. 105 közönséges frázisnak tartsuk, akkor ebben az irányban cselekedjék is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik a választ, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Áttérünk az interpellációk meghallgatására. Az első interpelláló Györki Imre képviselő úr. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Múlt évi október hó 23-án az izraelita vallásuaknak főünnepe volt. A főünnepre való tekintettel a községben lakó 3 leventeköteles izraelita vallású ifjú nem vett részt a leventegyakorlatokon. A leventeoktató utasítására kéttagú csendőrjárőr jelent meg a balkányi zsinagóga udvarán, azzal az eltökélt szándékkal, hogy behatolnak a zsinagógába és onnan fogják a leventeköteleseket elvezetni. A vallási kegyeletsértő intézkedést látva a rabbi, a zsinagógában imádkozó levientekötelesekiet kiküldötte, akiket azután a csendőrjárőr el is kísért a , községházára. A csendőr a leventéket a 14 kilométerre eső Kállóseimjénre kísérte át, ahol egész napon át étlen-szomjan gyakorlatoztattak velük és csak délután %6-kor engedte el őket az ottani csendőrség. , 1. Kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e ez ügyben a legsürgősebb vizsgálatot elrendelni, szigorú megtorlást foganatosítani? 2. Kérdem továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, vájjon a leventeoktatóknak a kiadott rendelkezését összeegyeztethetőnek tartja-e azzal a programmal, amely a miniszter úr különféle nyilatkozataiból megállapítható.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Interpellációm szövege teljes tájékoztatást nyújt arról a brutalitásról s arról a vallási kegyeletet sértő intézkedésről, amely Balkány községben a múlt év október hó 23-án megtörtént. Nekem ehhez az interpellációhoz, abban a vonatkozásiban, ahogy az interpellációskönyvben előterjesztettem, tulajdonképpen nincs is hozzátennivalóm, inkább azt^ várom, hogy a belügyminiszter úr a hozzá intézett kérdésekre adja meg a választ. Kernelem, hogy ez a válasz magában foglalja azt, hogy azokkal a csendőrökkel szemben, akik ilyen brutális és a vallási kegyeletet sértő magatartást tanúsítottak, már eddig is megtette a szükséges intézkedéseket. (Egy hang jobbfelől: Nem a csendőr a hibás!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláció tárgyát képező panaszt vizsgálat tárgyává tettem, mihelyt értesültem róla és a vizsgálat eredményeképpen felolvasom az ügyben érdekelt főrabbinak jegyzőkönyvbe vett vallomását, amely következőképpen szól (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A főrablbi a kérdésekre vonatkozólag a következőkép nyilatkozik : A kérdéses napom és időben még a lakásomon tartózkodtam, amikor tudomásomra hozták, hogy a csendőrök Heisz Henrik leventét keresik. Kimentem és érdeklődtem a csendőr jár őrtől, hogy feltétlenül el kell-e mennie Heisznek?

1 Midőn megtudtam, hogy nevezett elővezetése el van rendelve, bementem a templomba és őt utasítottam, hogy menjen a csendőrökkel. A csendőrök nem tanúsítottak diurva (magatartást, sem vallási érzü-