Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-131
Az országgyűlés képviselőházának 131, legalább is a Balkán közepére jutott, {Zajos tiltakozás a jobboldalon. — Andaházy-Kasnya Béla: Nem kell ilyeneket csinálni!) Ez így van, igen tisztelt képviselőtársaim. Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Hitvány Balkán ez, képviselő úr! (Nagy zaj a jobboldalon. — Hajós Kálmán: Szégyen gyalázat! Ilyet mondani a magyar képviselőházban!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: Ahol tisztességes emberekkel ezt meg lehet cselekedni, az hitvány Balkán, ezt megismétlem! (Zaj. — Hajós Kálmán: Szégyen! — A jobboldalon ülő képviselők közül számosan elhagyják a termet.) Elnök: Eckhardt képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom! (Zaj.) Eckhardt Tibor: És le fogjuk vonni a konzekvenciákat! (Rakovszky Tibor: TTgy van!) Le fogjuk vonni az egész vonalon! (Rakovszky Tibor: Nem vagyunk kommunisták! — Nagy zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, tessék nyugodtan viselkedni. Eckhardt Tibor: Ha van egységespárti kamarai intézmény, hát lesz kisgazdapárti kamarai intézmény is. Ezt a választ nem veszem tudomásul. {Helyeslég balfelől. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen. vagy nem! (Igen! Nem!) Azok, akik tudomásulveszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásulvette. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz, kérem felolvasását. Herczeg Béla jegyző: (olvassa): «1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a mezőcsáti járásban a rendőri büntetőbíróság a reábízott diszkrecionális joggal visszaélve a kihágási bíráskodást megengedhetetlen politikai üldözés céljaira használja fel? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Borsod vármegye főispánja a független kisgazdapárt felvidéki csoportjától ellopott leveleket nyilvánosságra hozott és ezzel büntetendő cselekményt követett el? 3. Mit szándékszik a belügyminiszter úr a hatóságok által elkövetett bűncselekmények megtorlása érdekében cselekedni 1 ? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Ház! Ehhez a borsodvármegyei csokorhoz, amelyet kénytelen voltam a t. Ház orra alá tartani, (Rakovszky Tibor: Erezzük a szagát!), kénytelen vagyok egy további rosszillatú virágot is hozzáadni. A kihágási bíráskodás gyakorlásáról van szó. Szerintem a legsúlyosabb kifogásra kell, hogy alkalmat adjon ez, amikor nem is diszkrecionárius közigazgatási jognak, hanem a közigazgatásra ruházott bírói jognak helytelen gyakorlatáról, vagy éppen az ezzel a joggal való viszszaélésről kell beszámolnom. T. Ház! Most Mezőcsáton és Igriciben járván, a panaszoknak légióját voltam kénytelen fogadni és meghallgatni, akik kivétel nélkül avval a panasszal járultak elém. hogy tűrhetetlenné teszi az életüket az a kihágási bíráskodással űzött visszaélés-sorozat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely a polgárságra — azt mondhatnám — talán még az adóterheknél is súlyosabb teherként nehezedik. Itt van a kezemben az összesen — úgy emlékKtiPVISELÜHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1932 november 30-án, szerdán. 73 szem — 400 szavazó polgárral rendelkező Igrici községben október 6-án, egy napon 80 egyén ellen kiadott büntető-parancs. Ügy látszik, a nemzeti gyászt ezzel ünnepelte a főszolgabíró. 80 különböző egyén ellen adtak ki büntető parancsokat, igazán azt kell mondanom, soha el nem követett kihágások miatt. T. Ház! Azt már megszoktuk, hogy a legkülönbözőbb ürügyek miatt, mert trágya van az udvaron, mert a ház előtt találtak egy szerb tövist, mert a tüzoltószerek nem voltak mind olyan rendben, mint ahogy óhajtották, — büntették az embereket, de az már egészen szokatlan dolog, azt mondhatnám, új stílus, amit ezek az új ürügyek mutatnak. Elmondom ezeket t. Ház, hogy tanuljon az ország közigazgatásának többi része is, hadd alkalmazzák ezeket a visszaéléseket is, hadd rázza ki ezt az országot minél alaposabban az undor ezzel a rendszerrel szemben, amely ezekben a borzalmas nehéz időkben magyar emberekkel szemben^ ilyen pocsék visszaélésekkel tetőzi a hatósági hatalmat és járatja le minden tekintélyét. Egyedül Igrici községben, ebben a nyomorult, szerencsétlen községben egy napon 80 büntetőparancsot bocsátottak ki, és az előbbieken kívül miféle új indokolásokkal! «Az esti órákban a piactéren gyakorló kerékpározást végzett» — Igriciben a piactéren biciklizett! Ezért büntetés jár. (Mozgás és derültség a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: ökör! Az ilyet ki kell állítani a tenyészállatkiállításon!) Nincs is választás. De milyen derék ember lehet az, akiben a közigazgatás más kifogásolni valót nem tud találni, csak azt, hogy az esti órákban a piactéren biciklizik. Hol biciklizzék? (Rakovszky Tibor: A parlament folyosóin! — Andaházi-Kasnya Béla: A torony tetején!) Azután az új stílus gyönyörű kiyirágzása ez a másik ítélet, a 2066/1932. számú, amelyben a mezőcsáti főszolgabíró Gombos András igrici lakost megbünteti azért, mert fegyelmi vétséget követett el, mint levente. Soha életében Gombos András nem volt levente, ellenben valami ürügyet kellett találni megbüntetésére, megtették leventének és fegyelmi úton megbüntették, mint leventét. Adatokat mondok, számokat. Méltóztassék meggyőződni róla. Nem nagyon érdekli a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat, talán szégyenkeznek is miatta a jobbérzésűek, de kötelezőleg jelentem ki: pártunk minden héten ide fogja hozni ezeket az eseteket. Nem hagyunk önöknek békét. A jobb lelkiismeretük leszünk, t. Ház, saját akaratuk ellenére is. Nem hagyunk önöknek békét, míg a magyar nép lábbaltaposása meg nem szűnik, mert az ország hírnevét, becsületét kifiílé és belső rendjét befelé semmi sem veszélyezteti úgy, mint az ilyen hatósági visszaélések és hitványságok, amelyek kiirtása nélküi ebben az országban tisztességes élet el nem képzelhető. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: így van ez Somogyban is! Csongrádban is! Biharban is így van! — Zaj.) T. Ház! Itt vannak az új stílusnak ezek a gyönyörű kivirágzásai. 30—40 év óta fennálló házak tulajdonosait megbüntetik — egy egész rakás van itt ilyen — azért, — bocsánat a kifejezésért, — mert á ház mellett megfelelő épületben illemhely nincsen. 30—-40 éven keresztül jó volt, ahogy volt, most egyszerre valószínűleg íhavonkent fogják őket ezen a címen megbüntetni. Bocsánatot kérek, vannak 10
